Először is, feladataink vannak az életben. „Mindenki előtt feladat van. A feladat jó, Isten ajándéka. Feladat által önmagadat valósítod meg. És azt látom, hogy az emberiség nagyjai, népünk nagyjai valahogy hasonlóképpen álltak a feladatokhoz. Mertek. Bíztak a Jóistenben. Hittek önmagukban és nekimentek a feladatnak. Nem nyafog, nem hisztizik, nem keresi azt, hogy miért nem lehet ezt megvalósítani, elérni, bátran szembe megy…”
A feladatok abszolválásához szükséges a megfelelő önbizalom: „Isten nem puliszkát teremtett, minden egyes ember Isten csodája, remekműve. Selejtet nem teremt, te sem vagy az. Nem hiszem, hogy Isten valamit kispórolt volna bárkiből, mindenkibe apait-anyait belehelyezett. Merj hinni, bízni erővel, szeretette, jósággal és bölcsességgel. Mindazt, amit Isten a tarisznyádba belerakott, használd fel és indulj el.”
Persze az út göröngyös. Nem árt némi kitartás: „Azt gondolom, hogy nem szabad feladnunk soha. A gyerekeknek, az árva gyerekeknek mindig azt szoktam mondogatni: lehet, hogy lőttek már néhány gólt neked, de ne add fel! Bízzál, menj neki! Menj szembe a feladattal, meg tudod te ezt oldani!”
Ezután dr. Spenik Sándor dekán tanévzáró gondolatai következtek:
– Ma ünnepi eseményre gyűltünk össze. Végzőseink sikeresen megvédték diplomamunkájukat, s ezzel befejezték egyetemi tanulmányaikat. Valamennyien eloldozzák kis csónakjukat az Ungvári Nemzeti Egyetem anyahajójától és önállóan próbálnak majd helyt állni az élet olykor viharos tengerén. Abban a hitben bocsátjuk Önöket útjukra, hogy a karunkon szerzett tudás révén sikeresen helyt állnak majd, bárhová is kerüljenek.
Éppen öt esztendeje jött létre a magyar kar, amelyet jóakaróink számos alkalommal próbáltak elgáncsolni. S csupán a tanári kar kitartásának, a diákjaink jó tanulmányi eredményeinek, illetve számtalan jóbarátunk segítségének köszönhetően tudtuk leküzdeni az akadályokat, s ma már elmondhatjuk, hogy a hajónk végre révbe ért.
A továbbiakban a túlélés stratégiáját a fejlődés stratégiája váltja fel. Ennek megfelelően új szakokat is nyitunk, köztük a nemzetközi kapcsolatok szakot, amely új perspektívákat nyit meg diákjaink számára. Szeretnénk bővíteni a kar anyagi bázisát, s a nemzetközi együttműködések keretében új partnereket, barátokat szerezni. Ebben számíthatunk Dr. Fegyir Vascsuk professzor, egyetemünk rektorának támogatására, amelyet ezúton is köszönünk neki.
A mai nap valódi történelmi esemény, hiszen a Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Karon most adunk át először diplomát valamennyi szakon egyszerre. Természetesen a kárpátaljai magyar nyelvű felsőoktatás gyökerei jóval korábbra nyúlnak vissza – 50 esztendeje nyitotta meg kapuit a magyar nyelv és irodalom tanszék, amely működése során 950 diplomás szakemberrel gyarapította a kárpátaljai magyar értelmiség sorait. Köszönjük, hogy munkájukkal hozzájárultak magyar iskolarendszerünk fenntartásához és az utánpótlás neveléséhez!
Tisztelt végzősök! A mai naptól immár kollégák!
A tanulmányi idő 5 esztendeje olyan gyorsan húzott el a fejünk felett, mint egy üstökös. Hiszen nem is olyan régen történt, amikor Himics Diána, Turóczi Jolán, illetve a többi matematikus és fizikus először jelentkezett a tanszékünkön. Hiszem, hogy ez az 5 év nem volt hiábavaló, – sőt, inkább tartalmas, érdekes és gyümölcsöző. Van és lesz mire visszaemlékezni. Öt évvel ezelőtt szinte még gyerekek voltak, ma pedig ifjú felnőttek állnak itt előttünk, akikből elismert tudósok, kiváló pedagógusok, vagy akár sikeres vállalkozók is lehetnek. Attól függetlenül, hová sodorja Önöket az élet, meggyőződésem, hogy megmaradnak tisztességes, becsületes embereknek, akik büszkék lesznek arra, hogy kárpátaljai magyarokként az egyetemünkön szereztek diplomát.
A nem is olyan távoli jövőben sokan családot alapítanak, gyerekeket nevelnek majd. Úgy hiszem, nem is kaphatnánk szebb ajándékot, minthogy 20 év múlva a mostani végzőseink gyermekei itt, az egyetem magyar karán folytatnák majd tanulmányaikat.
Jó utat! Sok szerencsét és családi boldogságot kívánok Önöknek!
– A magyar oktatás és kultúra érték, ezért természetes kötelezettségünk a határon túl élő magyaroknak és intézményeiknek a támogatása, hogy a kárpátaljai magyar fiatalok is megtarthassák nemzeti identitásukat, s abban soha ne bizonytalanodjanak el – mondta ünnepi beszédében dr. Szili Katalin, az Országgyűlés volt elnöke, a parlament fenntartható fejlődés bizottságának elnöke.
Beszédében Szili Katalin jelképesnek nevezte, hogy a kárpátaljai magyarság nemzeti identitása megtartásában fontos szerepet játszó, magyar nyelven oktató felsőoktatási intézmény diplomaátadó ünnepsége csak néhány nappal előzi meg június 4-ét, a trianoni évfordulót, amelyet az Országgyűlés 2010-ben a nemzeti összetartozás napjává nyilvánított. Hozzátette: jelképes azért is, mert arra emlékeztet mindannyiunkat, hogy sem háborúkkal, sem fegyverekkel, sem diktátumokkal vagy parancsokkal nem lehet népek, nemzetek sorsa fölött megsemmisítő módon rendelkezni. Jelképes továbbá azért is, mert - folytatta - arra tanít bennünket, hogy a kisebbségnek és a többségnek egymás nyelvének, kultúrájának és történelmének megismerésével kölcsönösen gazdagítaniuk kell egymást. Toleranciára, vagyis arra nevel, hogy ne akarjuk megváltoztatni egymást gyökeresen erővel vagy praktikákkal, inkább segítsük egymást megmaradni azoknak, akiknek születtünk - fejtette ki.
Szili Katalin fontosnak nevezte, hogy a globalizálódó világban az UNE által nyújtott magyar anyanyelvű oktatás elősegíti a szülőföldön maradást:
– Tisztában vagyunk azzal, hogy mindazokat a jogokat, amelyeket a magyar nemzeti közösségeknek szeretnénk, csak az ő saját akaratukon alapulva, a befogadó többségi nemzet jogrendjébe illesztve, kölcsönösen megértő párbeszéddel lehet elérni. Ki kell jelentenünk, hogy az erő az érdekalapú, a belátás, a tolerancia az értékalapú politizálást segíti.
A politikus elismeréssel szólt a kárpátaljai magyar tannyelvű oktatási intézményekben tevékenykedő pedagógusok önfeláldozó munkájáról, megköszönve a magyar családoknak és szülőknek, hogy a sokféle más hatás mellett is magyar óvodákba és iskolákba íratják gyermekeiket. A szónok azonos fontosságúaknak mondta a magyar kisebbségek számára az állami fenntartású és nem állami felsőoktatási intézményeket, arra biztatva őket, hogy keressenek közös hangot.
Szili Katalin nagyrabecsülését fejezte ki az UNE magyar kara oktatóinak és a négy szakon diplomát szerzett 75 végzős diákjának, amiért továbbtanulásához a szülőföldön maradást választották.
Dr. Szili Katalin beszéde után Fegyir Vascsuk az UNE rektora vette át a szót. Mint azt a professzor kiemelte, míg ő az intézmény vezetője, addig a magyar kar jövője biztosítva lesz. A rektor többek között megemlítette a magyarországi felsőoktatási intézményekkel való kapcsolattartás fontosságát is.
Dr. Dobróka Mihály a Miskolci Egyetem rektorhelyettese szerint intézményük továbbra is kész az együttműködésre és szívesen látja a kárpátaljai magyar hallgatókat.
– A kar megnyitásának a napja aranybetűkkel íródik be a magyar nyelv oktatásának történelmébe – hangsúlyozta ünnepi beszédében Gajdos István parlamenti képviselő, az UMDSZ elnöke. – Már a kezdetektől fogva támogattuk, hogy a diákjaink jobb körülmények közt tanulhassanak. Büszke vagyok rá, hogy az öt évvel ezelőtti kezdeményezésünk sikeresnek bizonyult. Volt van és lesz jövője a magyar oktatásnak az Ungvári Nemzeti Egyetemen – mondta a képviselő.
Lizanec Péter és Kiss Éva tanszékvezetők beszédét követően megható pillanatok következtek. Steve Jobs, az Apple egyik alapító tagjának szavait idézve búcsúzott hallgatóitól Sztojka Mirosz¬lav a kar dékánhelyettese:
“Az időd véges, úgyhogy ne vesztegesd el arra, hogy valaki más életét éled! (…)
Ne engedd, hogy mások véleménye túlharsogja a saját belső hangodat!
De ami a legfontosabb, legyen elég bátorságod a szívedre és a megérzéseidre hallgatni!
Ők valahogy már most is tudják, mivé akarsz válni valójában.”
Keszler Sztella az Ungvári Dayka Gábor Középiskola, illetve Kovács Péter az Ungvári Magyar Tannyelvű Drugeth Gimnázium igazgatója is további sikeres életpályát kívánt a végzősöknek. Mint Kovács Péter beszédében kifejtette: a magyar nyelv és irodalom tanszék által kibocsátott 950 végzős egyikeként nagyon büszke arra, hogy az Ungvári Nemzeti (akkor még Állami) Egyetemet mondhatja Alma Materának, ahol nemcsak a tudományokra, de az emberségre is megtanították a diákokat.
A végzős diákok képviseletében Papp Andrien (magyar nyelv és irodalom), Sütő Anna (történelem), Szanyi Arnold (fizika), Papp Rita (matematika) osztották meg gondolataikat a jelenlévőkkel, köszönték meg tanáraiknak és diáktársaiknak a felejthetetlen esztendőket.
Ezután a végzősök felvonultak a színpadra, ahol az első évfolyamos diáktársak átadták a búcsú jelképét – a ballagótarisznyát. Az elsősök nevében Simon Rita történelem szakos diák búcsúztatta a végzősöket.
Ezután következett a várva várt pillanat, a diplomák átadása. A diplomákat, illetve az emléklapokat dr. Fegyir Vascsuk rektor és dr. Spenik Sándor dékán nyújtotta át a diákoknak. Az ünnepség végén a levegőbe repült a sok diáksapka, jelezve a tanév végét.
Ezután került a a levelező tagozatos diákok diplomáinak átadására. Az idén 12 magyar nyelv és irodalom szakos hallgató vehette át a magiszteri és a specialist diplomákat.
Az ünnepség zárásaként rövid zenés-irodalmi műsor következett. Előbb Túrmezei Erzsébet Magyar fa című megzenésített versét adták elő Bogáthy Boglárka, Csákány Dóra és Bakos Éva, majd Papp Rita és Dracsko Béla végzősök Búcsúdala következett.
A diplomaátadási ünnepség befejezését követően a diákok kivonultak a teremből, majd fogadták a barátok, családtagok jókívánságait.
