„Oly korban éltem…”

Szomorú évfordulóra emlékeztek mindazok, akik az elmúlt héten gyetyát gyújtottak a beregszászi művelődési ház – az átépített egykori nagy zsinagóga – falán elhelyezett emléktáblánál. A márványlapba vésett írás arra hívja fel a figyelmet, hogy 1944 tavaszán több mint tízezer Beregszászon és a környező településeken élő zsidót zártak gettókba, majd küldtek az Auscwitz-Birkenauban felállított haláltáborokba. Ahonnan a legtöbbjük nem jött haza.

1944. április 16-án kezdték meg zsidó honfitársaink gettóba zárását, és ez volt később számos egyéni és tömeges tragédia okozója, emlékeztette a jelenlevőket nyitó beszédében Zubánics László történész, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet elnöke.

Ezért méltán nevezhetjük ezt a napot a magyar történelem egyik legsötétebb napjának. Beregszász számára is óriási veszteséget jelent a város zsidó polgárainak elpusztítása, hisz jelentős részben ők tették virágzóvá, élhetővé és vonzóvá ezt a települést számos más kárpátaljai várossal, községgel egyetemben.

A második világháború idején a nácik és szövetségeseik közel tizenegymillió embert pusztítottak el koncentrációs táborokban, hangsúlyozta Dupka György, a MÉKK elnöke. Hitler és pribékjei a legkegyetlenebbül a zsidókkal szemben léptek fel, közülük hatmillióan váltak a barna téboly áldozatává. Ám nem lenne teljes és hiteles a kép, ha a vörös terror által elpusztított ártatlanokról megfeledkeznénk. A gulágon szenvedők sorsa kutatásának feladata a mai történésznemzedékekre hárul.

A holokauszt egyetemes ügy, hangsúlyozta Bozsik Béla beregszászi konzul. Mert a Szentírás is azt tanítja, hogy az ártatlanok szenvedése egyetemes fájdalom, nem korlátozható fajra vagy nemre. A gyilkosság a Teremtő elárulása!

Fájdalommal tölti el szívünket, hisz nincs egyetlen olyan kárpátaljai zsidó család sem, amelyiket ne ért volna komoly veszteség, mondta Huber Béla, a Kárpátaljai Magyar Zsidók Egyesületének elnöke. Beregszász azon a hetven évvel ezelőtti szomorú tavaszon elveszítette lakóinak egyharmadát. Olyan embereket, akiknek életműve, munkássága – gondoljunk csak a város arculatát meghatározó épületek tulajdonosaira – ma is látható, így kihat mindennapi életünkre. A szónok annak a reményének adott hangot, hogy egyszer még láthatóvá válnak a beregszászi nagyzsinagóga ma még betonba zárt falai. A fájdalmas veszteségek mellett gondolnunk kell azokra az igaz keresztyénekre is, akik – bár tisztában voltak azzal, hogy az életüket kockáztatják – rejtegették, illetve különböző módon segítették zsidó honfitársainkat. Ezután a jelenlevők – köztük néhányan a náci haláltáborok túlélői közül – elhelyezték az emléktábla körül az emlékezet mécseseit. A Szlovákiából érkezett Lehoczky Milán megszólaltatta az ősi zsidó hangszert, a szaruból készült sófárt.

A megemlékezés ezután az Európa-Magyar Házban folytatódott, ahol a Sorstragédiák – A kárpátaljai magyar zsidók a náci és a sztálini lágerekben elnevezésű konferenciára került sor. Dupka György a Holokauszt-emlékév – 2014 kárpátaljai rendezvényeiről szólva elmondta, hogy az elkövetkező napokban vidékünk több városában szerveznek megemlékezéseket, emellett Tiszabökényben és Szolyván emléktáblák felavatására is sor kerül.

A holokauszt egyetemes, zsidó és magyar tragédia, hangsúlyozta beszédében Bozsik Béla konzul. A holokauszt zsidó ügy, mert ez a tragédia a zsidóságot sújtotta, és magyar ügy, mert magyarokkal, magyar állampolgárokkal történt. A holokauszt a magyarok számára ősi, bibliai bűn: testvérgyilkosság. Tagadása, elárulása mindannak, amire a kultúránk, nemzeti azonosságtudatunk épül, idézte Lázár János Fidesz-frakcióvezető szavait a konzul.

Lám, mivé tud lenni az ember, ha nem a Mindenható törvényei szerint él, emlékeztetett rá igei áhítatában Pocsai Vince református lelkész.

Az emlékkonferenciával egyidőben kiállítás nyílt Friedman Endre neves fotográfus műveiből. A Robert Capa néven világhírűvé vált haditudósító öt háború helyszíneit járta be, itt készítette azokat az emlékezetes felvételeket. A konferencián bemutatták annak az albumnak a fényképeit (Jakob Lilli album), amely a náci lágerek hétköznapjaiba enged bepillantást.

A jelenlévők ezután számos előadást hallgattak meg. Zubánics László a Doma Istvánnal együtt végzett kutatómunkája eredményeiről számolt be. A két történész azt vizsgálta, hogy a XX. század első évtizedében milyen szerepet játszott a zsidóság vidékünkön. Az előadó rámutatott arra a kevésbé ismert tényre, hogy a zsidóság ellen hozott legsúlyosabb intézkedések valóban Magyarország náci megszállását követően léptek életbe, ám az is tény, hogy a zsidók vagyonának elkobzása már korábban megkezdődött. Vakiv Marietta fiatal kutató arról számolt be, hogy már a múlt század elején jól megfigyelhető volt a mindenkori államhatalom azon törekvése, hogy Galíciából nemrég áttelepült zsidókat szembeállítsa a régóta Magyarországon élő, jelentős részben elmagyarosodott zsidósággal. Sepa János, a Beregvidéki Múzeum igazgatója bemutatta azokat a tárgyakat, dokumentumokat, fényképeket, amelyek mindegyike Bereg vármegye zsidóságának huszadik századi kálváriájáról szól.

A konferenciát a Bakos Kiss Károly és Lőrinc P. Gabriella által előadott Radnóti-versek és Marcsák Gergely gitárjátéka tette emlékezetessé.