„Magyarnak lenni: nagy s szent akarat…”

Írta: Kovács Erzsébet | Forrás: karpatinfo.net | 2013. szeptember 20.

A kisebbségi lét soha nem volt egyszerű, a nagy nemzetek árnyékában nem könnyű megmaradni magyarnak. És még nehezebb a szórványban megőrizni anyanyelvünket, ápolni hagyományainkat. Ott, ahol a vegyes házasságoknak, a beolvadásnak köszönhetően már csupán fehér hollóként él egy-egy magyar család, ahol már erősen „biccen a szó a száj szögletén”. De ott is vannak lelkes emberek, akik lankadatlanul próbálják szervezni a magyar életet, őrizni és átadni a hagyományokat.

„Magyarnak lenni: nagy s szent akarat…”

A magyarságtudat, a nemzeti hovatartozás erősítését segíti az immáron harmadik alkalommal megrendezett Felső-Tisza-vidéki magyarok találkozója, a „FELTISZA” fesztivál, amelynek, Rahó és Visk után idén Técső adott otthont. Kézszorítások, boldog ölelések, de jó, hogy ismét találkozunk felkiáltások, mosoly és örömkönnyek – ez jellemezte a fesztivált.

Egymásra talált Máramaros népe, akiknek – mint Józan Lajos huszti református lelkész ünnepi igehirdetésé¬ben fogalmazott – különös sorsot szánt az Isten. Nem csupán az anyaországtól elszakítva, de a tömbmagyarságtól is távol, szétszórattatásban kellett megőrizni az anyanyelvet, a nemzeti kultúrát. De nem véletlenül születtünk ide, és nem véletlenül magyarnak. Feladatunk, szent küldetésünk van: megőrizni anyanyelvünket és kultúránkat, mondta Józan Lajos, aki hálát adott azért, hogy még mindig magyarul szól az Ige a szórványvidék templomaiban. Rácz István római katolikus plébános a hit és a szeretet fontosságát emelte ki. A templom és az iskola a magyarság megmaradásában játszott fontos szerepét hangsúlyozta Gajdos István parlamenti képviselő. László Károly técsői református lelkész Sajó Sándor gondolataival figyelmeztetett arra, mit jelent magyarnak lenni. Az ünnepi istentisztelet keretében Ötvös Ida (Visk) átadta a fesztivál vándorzászlaját Kékesi Sándornak (Técső). A Himnusz eléneklését követően a résztvevők a fúvószenekarok kíséretében ünnepi menetben vonultak át az egykori koronaváros főterére, ahol már felállították sátraikat a települések képviselői, hogy ott az érdeklődők megtekinthessék azokat a tárgyi értékeket, melyeket még megőriztek, s azokat a kézimunkákat, amiket ma készítenek. És persze a kulináris élvezetek sem maradtak el, hisz valamennyien elkészítették azokat a hagyományos ételeket, amiket még nagyszüleiktől tanultak, s olyanokat is, amiket már a modern konyha ízeivel ötvöznek. Volt itt szalonnás bukta, túrófánk, aranygaluska, áfonyalekváros palacsinta, szőlő- és somlekváros fánk, rántott és savanyított gomba, paraszttál abált szalonnával, házikolbásszal, töpörtyűvel és juhsajttal stb. No, meg az ahány ház – annyi szokás mondás igazáról is meggyőződtünk, hisz itt aztán minden sátorban másmilyen töltött káposztát kóstolhatott az érdeklődő. És válogathatott (akár vásárolhatott is) a mézes meg erdei gyümölcsökből készült italkülönlegességek, befőttek, szárított és savanyított gombák stb. között.

Közben a színpadon a Nereszen tánccsoport palotással megnyitja az ünnepséget. A Felső-Tisza-vidéki magyarok harmadik fesztiváljának résztvevőit üdvözli Sari József, a szervezőbizottság elnöke, Kovács Iván, Técső polgármestere, Tóth István, beregszászi magyar főkonzul, Hupka Félix az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Máramaros megyei elnöke. Köszöntőjükben valamennyien az anyanyelv, a nemzeti kultúra megőrzésének fontosságát hangsúlyozzák. Sari József köszönetet mond a Feltisza kezdeményezőinek, Lovas Ilonánakés Mikulyák Lászlónak. Aztán szívet-lelket melengető műsorral lepték meg a nagyérdeműt a házigazda Técső mellett Kőrösmező, Rahó, Gyertyánliget, Tere¬besfehérpatak, Akna¬szla¬tina, Nagybocskó, Huszt, Bustyaháza és Visk magyar közössége. Meggyőződhettünk arról, hogy bármilyen nehéz is megmaradni magyarnak a végeken, de itt is ápolják hagyományainkat, őrzik anyanyelvünket.

A kisebbségi anyanyelvi oktatás fontosságáról, feladatairól, nehézségeiről, a szórványban működő magyar óvodák és iskolák helyzetéről, az azokban oktató-nevelő pedagógusok nehéz és nemes küldetéséről volt szó a pénteken Az oktatási intézmények, az egyházak és a társadalmi szervezetek szerepe anyanyelvünk, kultúránk, hagyományaink megtartásában, fejlesztésében címmel megtartott szakmai konferencián. Tartalmas előadást hallottak itt a résztvevők többek között Orosz Ildikótól, a KMPSZ elnökétől, Benedek Imrétől, az Aknaszlatinai Magyar Középiskola igazgatójától, a KMPSZ Felső-Tisza-vidéki régióelnökétől, Punykó Máriától, a KMPSZ szórványprogram-felelősétől, illetve ezúttal igen hasznos eszmecserére is sor került.

A fesztivál első napján Hollósy Simon festőművész halálának 95. évfordulója alkalmából nemzetközi konferenciát és kiállítást szerveztek. Péntek este a tiszapéterfalvai Kokas Banda húzta a táncházban a talpalávalót, szombat este pedig a magyarországi Holdviola együttes adott nagyszabású koncertet.

Hírek

  • Felhangolva: Búzavirág együttes

    Egy csokor friss virág, egy új reményt adó hajtás, egy csepp forrásvíz. Ilyen hatással van a közönségre és a kárpátaljai magyar közösségre a fél éve alakult Búzavirág citeraegyüttes. Markó Veronika citeratanár nagy lelkesedéssel és türelemmel gondozza a kis „palántákat”: Orosz Tamást, Pércsi Annát, ...

  • A versvándor ismét Beregszászon: Petőfi és Arany barátsága - Tóth Péter Lóránt előadóestje az Ortutay Görögkatolikus Központban

    Együtt a tűz és a víz. A XIX. század legnagyobb önbizalmával bíró férfiújának találkozása egy önbizalomhiánnyal küszködő szerény emberrel. Hogyan lesz ebből szép, igaz és mély barátság? Hogy párosul mindez feltétlen hittel és bizalommal? És vajon ki hozta össze a két költőt? Ezekre a kérdésekre kere...

  • Kárpátalja anno: a nagybaktai kastély

    „A muzsalyi határban gyönyörű ligetszerű tölgyerdők közt fekszik az Erdő-baktának is nevezett puszta, csinos kastélylyal és jól berendezett gazdasággal. Határában néhány év előtt árokásás alkalmával igen régi vaskardokat, sarkantyúkat s egyéb lovas szerelvényt találtak. Hajdan falu volt, mely a XIV....

  • Gabóda Éva: „… a legszebb szín a világon az, amelyik jól mutat a viselőjén”

    Gabóda Éva, a Rákóczi-főiskola Pedagógia Pszichológia Tanító Óvodapedagógia Oktatási Intézményvezetés Tanszékének adjunktusa, oktatója évtizedek óta foglalkozik kézműveskedéssel, mint mondta, ez a színes és igazán kellemes tevékenység az élete része.

Események

Copyright © 2025 KMMI