A Magyar Értelmiségeik Kárpátaljai Közössége és a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet szervezésében február 14-én az ungvári Váralja múzeum-kávézóban a Kreatív alkotók, művészek klubjának sorrendben negyedik „foglalkozásán” Balassi Bálintra emlékeztek a jelenlévők. A két intézmény szervezői „Borivóknak való…” című irodalmi programjukkal az európai Balassi-kultusz központja, a www.balassi.eu pályázati felhívásához csatlakoztak, vállalva, hogy az „elamerikanizálódott” Bálint napot hagyományos tartalommal töltik meg.
A rendezvényt, amelyet megtisztelt jelenlétével Tóth István főkonzul (Beregszászi Konzulátus) és Szalipszki Endre konzul (Ungvári Főkonzulátus) a házigazdák nevében Dupka György közíró nyitotta meg, majd Marcsák Gergely, az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar szakos diák olvasott fel Balassi Bálint verseiből.
A meghirdetett programnak megfelelően Csordás László, az Együtt című folyóirat szerkesztője, irodalmár készített élő interjút Vári Fábián László költővel, a Balassi Bálint-emlékkard kitüntetettjével, aki többek között költői vallomást tett nagyra becsült példaképéről, annak vitézi tetteiről, szerelmeiről, végvári költészetéről, a katonadalokról és bordalokról. Vári Fábián László röviden beszámolt a Balassi Bálint-emlékkard történetéről, illetve annak kitüntetettjeiről.
Dupka György v. Zubánics László történészt faggatta Balassi Bálint koráról, a Balassi-kultusz kárpátaljai gyökereiről. Mint elhangzott, vidékünk jeles helytörténészei (S. Benedek András, Keresztyén Balázs, Gortvay Erzsébet, Szöllőssy Tibor és mások) tollából számos tanulmány látott napvilágot Balassi felvidéki „kalandjairól”, köztük a huszti várban töltött „tisztes fogságáról”. Ennek emlékére 2004-ben a MÉKK kezdeményezésére emléktáblát avattak a Tisza-parti városban és a helyi magyar tannyelvű általános iskola felvette Balassi Bálint nevét.
A beszélgetések elhangzása közben és után a jelenlévők „Borivóknak való” tüzes vörös és fehér nedűvel adóztak a nagy költő emlékének, dicső tetteinek. Poharukat emelték a Balassi Bálint-emlékkard eddigi kitüntetettjeire és a mozgalom elindítóira, támogatóira. Döntöttek arról is, hogy ezentúl minden évben az ősi ungvári vár tövében lévő kávéházban emléknapot tartanak a Balassi-rajongók.
Végezetül a kárpátaljai idősebb korosztályt megjelenítő költők (Vári Fábián László, Fodor Géza, Dupka György) és pályakezdő fiatalok, illetve az irodalmi blogíró, a facebook-közösséghez tartozó nemzedék kárpátaljai képviselő (Bakos Kiss Károly, Csordás László, Lőrincz P. Gabriella, Marcsák Gergely) egy-versüket olvastak fel.
Fuchs Andrea
Irodalmi dosszié:
„1566-ban János Zsigmond fejedelem megbetegedett, s végrendeletében egy főnemesi csoportra Bekes Gáspárra, Csáky Mihályra és Hagymássy Kristófra hagyta Huszt és Fogaras várát. A rendek látszólag beletörődtek a döntésbe, ám az 1571-ben megválasztott erdélyi fejedelem, Báthori István utasította a három nemest, hogy mondjanak le a nevezetes várak birtoklásának jogáról. A következő esztendőben Hagymássy a várat valóban átadta a fejedelemnek, Bekes azonban erre nem volt hajlandó, és a Habsburg Miksa császár pártfogásával hadra kelt az áruló Hagymássy Kristóf, illetve új pártfogója, Báthori fejedelem ellen.
Balassi János, a költő apja ekkor úgy gondolta, hogy némiképp megtépázott hitelét helyreállíthatja a bécsi udvar előtt, és fiát, a húszesztendős, deli daliává serdült Bálintot elküldte egy kisebb csapattal Bekes Gáspár megsegítésére. A kis sereget az elvileg vele szövetséges, azaz Bekes-párti Korniss Gáspár tévedésből megtámadta és lekaszabolta. A poéta is alig tudott a bizarr ütközetből megmenekülni. Az időközben előkerült Hagymássy fogatta el és vitette Husztra. Az ifjú poéta fogoly volt, ám nem bántak vele rosszul. A legenda úgy tudja, hogy a lánglelkű költőt, akinek a fejét buzogánycsapás érte, maga a várúrnő, Sanyiki Krisztina ápolgatta. Benne vélik egyes kutatók Balassi korai szerelmi poézisének múzsáját felismerni.
Akárhogyan történt, tény, hogy a költő első ismert versei ebből az időszakból valók. Költői pályájának kezdeti évtizedéből huszonhét szerelmes verse maradt ránk. Közülük háromról feltételezik, hogy Hagymássy Kristófné ihlette. Valóban úgy tűnik, mintha az ő keze volna azé az erdéli Asszonyé, akiről azonos című versében Balassi így énekel: Ha szinte érdemem / nincs is arra nekem, / hogy ő engem szeressen, / csak áldott kezével, / mint szép ereklyével, / engem mint kórt illessen.
BORIVÓKNAK VALÓ
IN LAUDEM VERNI TEMPORIS
az "Fejemet nincsen már" nótájára
1
Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!
2
Te nyitod rózsákot meg illatozásra,
Néma fülemile torkát kiáltásra,
Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.
3
Néked virágoznak bokrok, szép violák,
Folyó vizek, kutak csak néked tisztulnak,
Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.
4
Mert fáradság után füremedt tagokat
Szép harmatos fűvel hizlalod azokat,
Új erővel építvén űzéshez inokat.
5
Sőt még az végbeli jó vitéz katonák,
Az szép szagú mezőt kik széllyel béjárják,
Most azok is vigadnak, s az időt múlatják.
6
Ki szép füvön lévén bánik jó lovával,
Ki vígan lakozik vitéz barátjával,
Ki penig véres fegyvert tisztíttat csiszárral.
7
Újul még az föld is mindenütt tetőled,
Tisztul homályából az ég is tevéled,
Minden teremtett állat megindul tebenned.
8
Ily jó időt érvén Isten kegyelmébül,
Dicsérjük szent nevét fejenkint jó szűbül,
Igyunk, lakjunk egymással vígan, szeretetbül!
