Kinga (Kunigunda) 1224. március 5-én született az esztergomi királyi várban, IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő elsőszülött gyermekeként. Testvérhúga Árpád-házi Szent Margit és Boldog Jolán, nagynénje Szent Erzsébet volt. A királylányra már gyermekkorában hatást gyakorolt a 13. század nagy egyházi mozgalma, a domonkos és a ferences koldulórendek szerzetesei, akik IV. Béla udvarában szívesen látott lelkivezetők és tanácsadók voltak. Így juthatott Kinga egész fiatalon arra az elhatározásra, hogy szüzességi fogadalommal életét teljesen Istennek szenteli.
Kinga a történelem vérzivataros időszakának gyermeke volt. A krónikák szerint édesanyja látomásban hallotta e szavakat, röviddel Kinga születése előtt: „Ne félj, Mária, könyörgésed meghallgatásra talált az Úr előtt. Íme, olyan gyermeket szülsz, aki néked és a népnek mondhatatlanul sok örömet fog szerezni. Mert az Úr ezen gyermek életével, példájával és érdemével szándékozik megvilágosítani és megsegíteni egy veletek szomszédos nemzetet.”
Tizennégy éves volt, amikor a nála két évvel fiatalabb Szemérmes Boleszláv krakkói és szandomiri herceg jegyese lett, és Lengyelországba ment, hogy megtanulja a nyelvet.
Bár szülei előkelőbb, nagyobb tekintélyű férfit szántak leányuknak, azonban a tatár hordák vészfelhői tornyosultak az ország egére, ezért nem a dinasztikus tervek, hanem a gyors és közvetlen katonai segítség lett a döntő szempont. Így igent mondtak a szomszédos lengyel fejedelem küldöttségének, és leányuk pár napos vívódás után beleegyezett akaratukba.
Az ifjú arát fényes diadalmenet kísérte Esztergomtól Krakkóig. A krónikák szerint életszentségének és szépségének híre ezrek kíváncsiságát ébresztette fel.
Béla kívánságára egy évvel később, 1239-ben feleségül ment a lengyel herceghez. Kérésére királyi férje tiszteletben tartotta szüzességi fogadalmát, sőt, maga is fogadalmat tett. Így lett Kinga láncszeme annak a több évszázadra terjedő kapcsolatnak, amely a Krisztus hitére tért lengyel és magyar nép között szövődött.
„A szent fejedelemasszony” – így nevezték Kingát már a Lengyelországba érkezése utáni első időkben, és ez haláláig így maradt.
1241-ben, amikor a tatárok Lengyelországba is betörtek, a felvidéki Podolinba (ma Szlovákia, Eperjesi kerület, Ólublói járás) menekültek. Kinga a teljes hozományát az ország megmentésére és a tatárok elleni védelemre szentelte, a tatárjárás után pedig adományokkal járult hozzá az ország újjáépítéséhez. Kórházakat, templomokat, kolostorokat építtetett, köztük a nagy kulturális jelentőségre szert tevő ószandeci ferences kolostort.
1249-ben hazalátogatott Magyarországra, hogy édesapjától kérjen segítséget a nélkülöző lengyel nép számára.
1257. március 2-án Boleszláv király, kimutatva háláját felesége országépítő tevékenysége iránt, oklevélben neki adományozta a Krakkótól délre eső Szandec tartományt, ahol az említett klarissza kolostort alapította.
1279-ben, negyvenévi házasság után eltemette férjét, majd ezt követően kérte felvételét a klarisszák közé. Ettől kezdve Istennek szentelte életét, bár a lengyelek kérték, hogy vegye át az ország kormányzását. 1284-től haláláig az ószandeci kolostor apátnője volt. 1292. július 24-én tért meg Teremtőjéhez.
Az egyház ezen a napon, égi születésnapján üli ünnepét, Lengyelország és Litvánia védőszentjeként, a magyar nemzet pedig a Turul-ház és Árpád-ház vérvonalának szentjeként.
VIII. Sándor pápa avatta boldoggá 1690-ben. Több mint háromszáz év elteltével, II. János Pál pápa 1999. június 16-án iktatta a szentek sorába Ószandecen. A wieliczkai sóbányában, Szent Kinga sókápolnájában hálából a lengyel pápa szobrát is felállították. Az ószandeci klarissza kolostor közelében Kinga tiszteletére emelt székelykapu áll. Ma, Ószandec – Stary Sacz, közös magyar és lengyel zarándokhely.
Árpád-házi Szent Kinga a sajátjaként szerette második hazáját, Lengyelországot és annak népét. Királynőként szerették és tisztelték, jóllehet Kingát kevésbé az uralkodói stílus, sokkal inkább a szolgálat jellemezte. Alakja a nemzet édesanyjaként vonult be a lengyel történelembe, példamutató, Istennek szentelt életével a lengyelek egyik leginkább tisztelt szentje lett.
A lengyel nép sokat beszélt csodatételeiről, a legenda szerint az ő imádsága mentette meg Lengyelországot a tatárdúlástól. Mint beszélték, a tatárok elől menekülve egy hajából levett szalagot dobott üldözői elé, ebből lett a Dunajec folyó. A tatárok azonban átvergődtek a vízen, ekkor fésűjét dobta maga mögé, s ebből olyan sűrű erdő kerekedett, amely megállította a tatárokat.
Nevéhez fűzik Lengyelország első és legnagyobb sóbányája, Wieliczka felfedezését is.
A legenda szerint 1249-ben, amikor a tatárjárás után felkereste az újjáépített Magyarországot, apja neki ajándékozta az egyik máramarosi sóbányát. Kinga a birtokbavétel korban szokásos jeleként az egyik tárnába dobta aranygyűrűjét, és azt kérte, egyenesen Lengyelországba vihesse a sótömböket. Visszatérve Krakkóba a IV. Béla által mellé rendelt bányászokkal ásatni kezdett, és hamarosan sóra bukkantak, az első tömbben pedig csodálatos módon megtalálták Máramarosban eldobott gyűrűjét.
A wieliczkai sóbányában, amely Lengyelország egyik leismertebb turisztikai nevezetessége és a világörökség része, 1896-ban 100 méterrel a földfelszín alatt 54 méter hosszú, 18 méter széles és 12 méter magas kápolnát emeltek a tiszteletére, és sóból megfaragták a gyűrű legendáját is.
Az Árpád-házi királylány első magyarországi emlékművét a Március 15. téri Belvárosi templom mellett állították fel 2002-ben, később felszentelték wieliczkai sóból készült szobrát az egri Minorita templomban is, ahol Boldog Jolán és Szent Hedvig, Nagy Lajos király lányának ereklyéjével együtt látható.
Esztergomban utca őrzi a nevét, 2013-ban templom épült tiszteletére a Veszprém megyei Küngösön, az eddigi egyetlen magyarországi Szent Kinga-templomban ereklyéjét is elhelyezték. A település, amely a IV. Béla által lányának ajándékozott területen fekszik, nevét több forrás szerint Kingáról kapta, Kingus a Kunigunda név besenyő változata volt. A nevével fémjelzett küngösi kulturális egyesület több rendezvénnyel ápolja a lengyel-magyar barátságot, és a faluközösség minden évben megrendezi a Szent Kinga Gyűrűje zarándoklatot, ahol Szent Kinga közbenjárását kérik a békéért és a nemzetek egységéért.
