Május 10-én tartotta soros havi irodalmi műhelymunkáját a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság a beregszászi Európa—Magyar Ház falai között. Az alkalom különlegességét az adta, hogy ez volt az első olyan találkozó, amit már a társaság újonnan választott neve fémjelzett. Mint az már szokásossá vált, a beszélgetések most is egy adott irodalmi téma köré épültek. Ez alkalommal az irodalmi apagyilkosságról esett szó. A témát Boldog Zoltánnak az Irodalmi Jelenen olvasható Az apagyilkos generáció című esszéje adta. A résztvevők (Kovács Eleonóra, Shrek Tímea, Bakos Kiss Károly, Csordás László, Kertész Dávid, Marcsák Gergely) a témához fűződő gondolataikat fejtették ki.
Nehezen indult a beszélgetés, hiszen a magyarországi irodalmi élet állapotát bemutató írás problémafelvetéseit saját régiónk nehézségeivel kellett összehasonlítanunk. Pedig a Kárpátalján tapasztalható irodalmi-művészeti folyamatok gyakran teljesen más, akár azt is mondhatnánk: sokkal súlyosabb képet mutatnak.
Az első kérdés adott volt: ki az apa? Kertész Dávid egyfajta filozófiai-pszichoanalitikus meghatározást keresett a fogalomra, így az apa motívumának a nietzschei és freudi gondolkodásban elfoglalt szerepét taglalta. Az apaszerep a szerző értelmezésében az idősebb, tapasztaltabb írónemzedék sajátja, akik tanácsaikkal, útmutatásaikkal a fiatalabb generáció tagjait igyekeznek helyes irányba terelni. Visszafogják őket túlzott önbizalmukban, rámutatnak hibáikra, hiszen csak így érhető el előrelépés.
Mint Csordás László rámutatott, a sajátosan kárpátaljai vonatkozásokat figyelembe véve szembetűnő az a tény, hogy irodalmunkból hiányzik egy középső generáció, az egykori Véletlen Balett nemzedéke. Így a manapság jelentkező fiatal alkotók számára – a metaforát továbbgondolva – legföljebb nagyapakép jut, ha az irodalmunkat ma is meghatározó egykori Forrás-nemzedékre gondolunk.
A már említett esszé egyik központi fogalma a szamárlétra. Ez azt a nehéz utat jelenti, amin a fiatal író, költő a pályakezdéstől eljut kötete megjelnéséig, majd azon is túl az írói hivatás, a szerkesztői, irodalomszervezői pálya felé tart. Az írás szerzője úgy tartja, ez a szamárlétra teljes egészében eltűnt a webkettő nemzedékének megjelenésével, a korlátlan és ellenőriz(het)etlen publikálás korszakával. Ezzel kapcsolatban mutatott rá Shrek Tímea az ilyen csoportokon belüli szakmai kritika hiányára, illetve a tagok közötti „baráti” kritika, alaptalan dícséret ízlésromboló, káros jelenségére.
Megállapítást nyert, hogy az esszé gyakran túlzó, provokatív jellegű, valamint egy kalap alá veszi a fiatal alkotó értelmiség tagjait, hiszen sok az ellenpélda, akár a magas színvonalat képviselő Holmi és Alföld folyóiratok, akár a blog-létből elismert társasággá váló Telep csoport esetében. Ennek ellenére fontos, lényeges problémákra világít rá.
Az irodalmi apagyilkosság kapcsán felmerült a kérdés, hogy szüksége van-e apagyilkosságra a fiatalabb nemzedéknek, illetve a továbblépéshez, a folytonosság megteremtéséhez elkerülhetetlen-e az idősebb generáció megsemmisítése. Helyes észrevételnek tűnik Bakos Kiss Károly véleménye, aki az apagyilkosság jogosultságát nem ismeri el. Fölvetette, hogy például Németh László vagy Weöres Sándor zsenialitását egyik utód sem volt képes túlnőni, megsemmisíteni. A kárpátaljai fiatal pályakezdők számára kínálkozó lehetőségek korlátozottak. Regionális irodalmunk apafiguráit keresve szóba került az új jelentkezőket egyébként is szívesen istápoló Vári Fábián László és Nagy Zoltán Mihály személye, valamint az ezt a szerepet élesen elutasító Balla D. Károly neve.
A találkozó második részében a műelemzéseken volt a hangsúly. Elsőként Marcsák Gergely új versét vitatták meg a jelen lévők. Később bizonyítást nyert, hogy a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság már most erős vonzási erővel bír a közösségben alkotni vágyó fiatalok számára, mert a körünkbe felvételét kérő Obednyina Melánia versfordításai kerültek elemzésre.
Döntés született arról, hogy a soron következő műhelymunka dátuma június 7. Ez alkalommal az elbeszélés nehézségeinek témája kerül majd megvitatásra.
