Kovács Jenő, Nagykároly polgármestere azon reményének adott hangot, hogy a számos nyertes eu-s pályázatnak köszönhetően a város be fogja tudni tölteni a kulturális turizmus körforgásában neki szánt szerepet. Ennek egyik fontos része a Károlyi grófok kastélyának teljes körű felújítása, amely egyedülálló műemléke lesz a közép-európai térségnek.
Sipos Gábor főlevéltáros, az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke szakmai bevezetőjében fogalmazta meg az „Élő Rákóczi”-konferenciasorozat 2011. évi alapgondolatát: a színvonalas tudományterjesztést, a szakmai értékek megismertetését a nagyközönséggel.
A pénteki előadások között erdélyi, magyarországi előadók között szerepelt Zubánics László történész, az UNE magyar történelem és európai integráció tanszékének tanára, aki „Az ungi, beregi és máramarosi várak szerepe a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban” címmel tartott előadást. A jelenlévők az előadásból megismerhették az ungvári, a munkácsi, a beregszentmiklósi, a dolhai és a huszti várnak a mindennapjait. Az utóbbinak 1703. évi bevételét Jókai Mór is megírta „Huszti beteglátogatók” című novellájában.
A másnapi tanácskozás Szatmárnémetiben, a Szatmár Megyei Múzeum képzőművészeti részlegén, a Vécsey-házban folytatódott. Muzsnay Árpád köszöntője után Szőcs Péter, a Szatmár Megyei Múzeum aligazgatója és Pataki Csaba alprefektus következett, akik beszédükben fordulópontnak nevezték a kuruc szabadságharcot és a nagymajtényi fegyverletételt, mert ez az esemény századokra kihatott a magyar történelemre.
A Vécsey-házban, ahol a hagyomány szerint a szatmári béke tárgyalásai folytak, az utolsó előadást Pomogáts Béla budapesti irodalomtörténész tartotta, „II. Rákóczi Ferenc alakja a magyar szépirodalomban“ címmel. Előadásában kifejtette, hogy a nemzeti történelem kimagasló hőseinek minden kultúrában identitásformáló szerepük és hatásuk van, alakjuk bele van szőve abba a mentális rendszerbe, amelyet a „hagyományos“ történelemszemlélet történelmi tudatnak, nemzeti tudatnak nevez. II. Rákóczi Ferenc alakja a mögöttünk hagyott évszázadokban ennek a nemzeti tudatnak a szerves része lett. II. Rákóczi Ferencet és a kuruc szabadságharcot, akárcsak a magyar történelem kimagasló hőseinek alakját, nemcsak történelmi tetteik, hanem jobbára szépirodalmi alkotások tették ismertekké és népszerűkké, pontosabban emelték abba a szakrális és mitikus magasságba, ahol napjaink köztudatában is jelen vannak.
Szombat délután a Szatmár Megyei Múzeum és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Jósa András Múzeum közös kiállítással emlékezett a szatmári béke 300. évfordulójára. A kiállítás megnyitóján beszédet mondott Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke is.
A harmadik napon a délelőtt a domahidai vasútállomás melletti emlékműnél várta az ünneplőket és a megemlékezőket. András Gyula színművész szavalata után, amely a megemlékezés nyitánya volt, Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke, a rendezvénysorozat főszervezője köszöntötte a résztvevőket és a megjelent közméltóságokat, többek közt Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét, Románia kultuszminiszterét, Szilágyi Mátyást, Magyarország kolozsvári főkonzulját, Csehi Árpád Szabolcs megyei tanácselnököt. A főszervező elmondta, hogy a jelenlevők többsége a volt Rákóczi-birtokokról érkezett, hiszen voltak résztvevők Kis- és Nagymajtényból, Nagykárolyból, Nagyecsedről, Tyukodról, Szatmárnémetiből, valamint Szilágysomlyóról. Ezután Balogh Enikő kismajtényi lelkész kérte Isten áldását a megemlékezésre és az egybegyűltekre. Ünnepi beszédet tartott többek között Kelemen Hunor miniszter, Csehi Árpád Szabolcs, megyei tanácselnök, David Gheorghe, Kismajtény polgármestere és Szilágyi Mátyás főkonzul.
„Megnyugtató választ csak akkor kaphatunk, ha II. Rákóczi Ferenc fejedelem, illetve gróf Károlyi Sándor helyébe képzeljük magunkat, és eldöntjük, hogy melyik a hasznosabb megoldás: folytatni a harcot vagy békét kötni“ – véli Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. A politikus Rákóczi emlékiratait idézte, amelynek olvasata szerint megkapjuk az egyértelmű választ, hogy akkoriban csak a békekötés volt az egyetlen járható út. Ennek köszönhetően a magyar nemzet megmaradhatott és tovább fejlődhetett. Rákóczi fejedelem, mint emlékiratai bizonyítják, rájött, hogy ez volt az egyetlen ésszerű döntés, azért, hogy a magyar nemzet ne vérezzen el. A majtényi béke tanulsága pedig a mai nemzedéknek – vonta le a tanulságot Kelemen Hunor – az lehet, hogy össze kell tartanunk, alapvető értékeinket megőrizve a megosztottságban is, mert csak így tudunk előrehaladni lépésről lépésre. „Nekünk is bölcseknek kell lennünk, akárcsak nagy elődeinknek a békekötésben és a harcban, mert a magyarság jövője csak így áll biztos alapokon“ – véli az RMDSZ idén megválasztott elnöke.
Csehi Árpád, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke beszédében kitért arra, hogy milyen fontossággal bír a múlt megismerése és a szatmári béke egységes képbe való beépítése. „Sem vallási, sem nemzeti árnyék nem vetült erre az eseményre” — mutatott rá Csehi a tagadhatatlan tényre. Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul felhívta a figyelmet arra, hogy csak a zászlókat tették le a majtényi síkon, a fegyvereket hazavitték, ez pedig szimbolizája a magyar nép hozzáállását az ilyen és ehhez hasonló helyzetekhez. De ugyanakkor azt is elmondta, hogy az új magyar alkotmány, amely az egész magyar nemzet alkotmánya, jelzése annak, hogy a mostani vezetők, ugyanúgy, ahogy a háromszáz évvel ezelőttiek, legjobb tehetségük szerint küzdenek, Rákóczi fejedelem kedvenc latin mondását használva: Ha elrontottad a játszmát, kezdd elölről!
Katona Tamás történész abban láttatta a szatmári béke fontosságát, hogy megmutatta, a magyarok nem jogmegvonók, hanem jogkiterjesztők voltak, akik arra törekedtek, hogy minél többen kerülhessenek a jog hálója alá, s minél kevesebben szoruljanak ki. Ő is kiemelkedő fontosságúnak tartotta, hogy Rákóczi fejedelem képes volt arra, hogy az amúgy széthúzásra hajlamos részeket összefogja: várost a vidékkel, katolikust a protestánssal. „Rákóczi tanításaihoz kell visszatalálnia a mai embernek is” — hangsúlyozta beszédében a történész.
A régiók üdvözletét Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Nemzeti Tanács elnöke (Kárpátalja), valamint Beder Tibor, a Julianus Alapítvány elnöke (Székelyföld) tolmácsolták.
Az ünnepségen fellépett a Rákóczi Tárogató Együttes, szavalók, énekesek, citerások és táncosok Kis- és Nagymajtényból, Domahidáról, Csengerből, Porcsalmáról, Tyukodról és Ópályiból, a Nagyecsedi Lovasklub, a Szatmári Református Gimnázium énekkara, Szilágysomlyó 16. számú Báthory István cserkészcsapata.
A megemlékezést koszorúzás követte, majd a kismajtényi kultúrotthonban ünnepi ebéd, amelyet a református egyházközség szervezett. A fellépők előadásait koszorúzás követi.
Vasárnap a rendezvénysorozat Tarpán, majd Tiszabökényben folytatódott.
A tiszabökényi Turulmadár mellett összegyülekezett megemlékezőket Muzsnay Árpád, az EMKE partiumi alelnöke idézte fel a szatmári béke 300. évfordulója alkalmából szervezett programok főbb eseményeit. Rezes Károly, a Nagyszőlősi Járási Közigazgatási Hivatal elnöke, megyei képviselő beszédében kifejtette: a szatmári béke egy közel másfél évszázados gazdasági és politikai felemelkedés kezdetét jelentette, amikor a reálpolitikusok meghoztak egy fontos döntést.
A Rákóczi-szabadságharc a korabeli Ugocsa vármegye minden lakóját, magyarokat, ruszinokat és románokat egyaránt érintette, sokan így próbáltak meg a jobbágyi sorból megszabadulni.
Dupka György, a MÉKK elnöke a Rákóczi-kultusz helyi gyökereiről, az emlékhelyek ápolásáról szólt, majd Katona Tamás történész elevenítette fel a korabeli történéseket.
A rendezvény végén a jelenlévők a korabeli kuruc dallamok hangjaira elhelyezték a tisztelet koszorúit az emlékmű talapzatán.
