2013 — a Külhoni Kisiskolák Éve

Répás Zsuzsanna, nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár a Duna Televízió Közbeszéd című műsorában adásának vendégeként tájékoztatott a 2013 — a Külhoni Kisiskolák Éve programról. A következőkben a beszélgetés szöveges változatát olvashatják.

– A Nemzetpolitikai Államtitkárság tavaly a külhoni óvodákat helyezte programja középpontjába, idén pedig a kisiskolák megsegítésére indít programot. A főcél az, hogy támogatást nyújtsanak tanítónak és diáknak egyaránt. Azt mondta Ön a sajtótájékoztatón, hogy 2013 a Külhoni Magyar Kisiskolások Éve és ez a program gyakorlatilag folytatása a tavaly elindított Külhoni Magyar Óvodák Évének. Annak a programnak mik a tapasztalatai? Mit kéne másképpen csinálni?

– Először fordult az elő a határon túli támogatáspolitikában, hogy az óvodákra fókuszáltunk. Sok pozitív visszajelzés jött, hálásak voltak a programban résztvevők, pont ezért határoztuk azt el, hogy először is folytatjuk azt a programot, tehát nem hagyjuk abba, működik továbbra is a honlap, reméljük, hogy létrejön most egy olyan háló, amely egyrészt szakmailag is sokat segíthet a Kárpát-medencei óvónők munkájában és természetesen emberi kapcsolatok révén is sok pluszt ad az embereknek. Mindenképpen folytatjuk ezt a programot, de szeretnénk továbblépni, végig menni az oktatási intézményrendszerek teljes hálózatán, most jön a következő láncszem.

– Aztán jön a középiskola, majd az egyetem?

– Reméljük, hogy odáig is eljutunk. Nagyon fontos, hogy ezeket a kezdeti lépcsőfokokat megerősítsük, hiszen nagyon sok minden itt dől el. Itt dől el először is a szülők választása, mert ha egyszer úgy döntenek, hogy nem magyar nyelvű oktatási intézménybe adják a gyermeket, sokkal könnyebb aztán a hasonló ilyen döntést meghozni.

– Mérhető ez? Eddig a program hatására magyar óvodába mennyien, többen-kevesebben adták a gyermeküket?

– Vannak pozitív visszajelzéseink, hogy ennek a programnak a hatására mégis úgy döntöttek, hogy magyar óvodába adják gyermeküket. Sok régióban nőtt a magyar óvodásoknak a száma.

– Ez csak tájékoztatás kérdése, egyszerűen, ha kap egy olyan impulzust a szülő, hogy ez is benne van a repertoárban, akkor könnyebb így döntenie, vagy más érvek is kellenek hozzá?

– Egy picit többről van szó. Nagyon sok tévhit elterjedt a szülők körében és nagyon sokan segítenek táplálni ezeket a tévhiteket. Azt mondják, hogy jobban boldogul a gyermek, hogyha a többségi nyelven tanul.

– De ebben azért van logika?

– Nem szabad összetéveszteni az iskolát egy nyelvtanfolyammal. Való igaz, a szomszédos országokban ahhoz, hogy boldoguljanak akár a szakmájukban, jól kell beszélni az adott nyelvet, de egy magyar anyanyelvű, magyar családi környezetben felnövő gyerek akkor tudja jól megtanulni azt a nyelvet, ha azt olyan módszerekkel tanítják neki, mint egy idegen nyelvet tanítanak. De ha bekerül idegen nyelvű környezetbe egy pici gyermek, akkor ott nem az a probléma, hogy a nyelvet tanulja meg, hanem az, hogy először bizonytalan lesz, bizonytalan lesz a társas kapcsolatokban, nem tud annyira odafigyelni a tananyagra, nem tudja azokat a képességeket, amik benne vannak olyan jól kibontakoztatni, mint hogyha anyanyelvén tanulhatna, jól megtanulná a többségi nyelvet.

– Nem jelent ma a társadalmon belül egyfajta kívülállást, kirekesztettséget az, hogy kisebbségi nyelven tanul, kisebbségi iskolába jár, tehát nem jelent-e később a munkaerő piacra való elhelyezkedés idején ez nehézséget?

– Én azt remélem, hogy a mostani világban, amikor már nemcsak az egész világ globális, hanem a mi térségünk is, nagyon sok határon átnyúló kapcsolat van, teljesen természetes, hogy pl. magyar cégek mennek ki a szomszédos országokba, nagyon sok olyan cég működik ezeken a területeken, amelyek egyébként is magyar cég, magyar munkaerővel dolgozik. Én azt mondanám, hogy olyan helyen, ahol kevert a lakosság, mind a két résznek el kell fogadnia, a többségnek is és a kisebbségnek is, hogy nem mindenki azon a nyelven szólal meg először, nem mindenkinek az a nyelv az első, ami a másik számára. És így is lehet, úgy is lehet, az üzleti életben és a tudományosban is lehet boldogulni.

– Beszéljünk a most induló programról. Mi fog itt történni? Mire számíthatnak a külhoni kisiskolások?

– Nagyon összetett program lesz, sokkal többrétű, mint ami az óvodásoknak szól, hiszen sokkal összetettebb kérdésről is van szó. Nagyon oda kellett figyelni, az egyes régiókban más-más az iskolarendszer, más az iskolakezdés, sokszor más életkorban, sok helyen van iskola előkészítő osztály, valahol nincs. Lesznek olyan programelemek, amelyek általánosak, tehát mindenkire vonatkoznak, és lesznek régió specifikus programok is. Képzéseket is fogunk indítani. A központ, amivé az egész programot szerveztük, az a közösség építésnek a kérdése. Sok helyről jött olyan visszajelzés, hogy nagyon sokat segít az iskolaválasztásban is, de általában az iskola körüli kapcsolatokban, hogy olyan közösség épül, szülők és tanítók, óvónők és a tanítók között, amely segíti az óvoda és iskola közötti átmenetet. Segíti a gyermek beilleszkedését.

– Hogyan zajlik ez a közösségépítés?

– Erre is lesznek tanfolyamok, sőt nemcsak a legérintettebbeket, tehát a szülőket és a tanítónőket szeretnénk bevonni, hanem azokat is, akik egy közösségen belül, a közösség mozgatásában nagyon sok szerepet játszanak. Pl. gondolok itt az iskolai pszichológusokra , lelkészekre, lelkészfeleségekre, gyermekorvosokra és általában a véleményformálókra egy közösségen belül. Őket is szeretnénk bevonni és egyrészt tanulni tőlük, mert ők nagyon sok olyan dolgot tudnak, amit mi esetleg nem tudunk. Másrészt ezeket a jó gyakorlatokat átadni más régióknak is, hogy mások is tanulhassanak belőle.

– Elhangzott egy olyan mondat a sajtótájékoztatón, hogy a szülők számára segítséget szeretnének nyújtani, hogy iskolaválasztáskor valós és hiteles információkra hivatkozva tudjanak döntést hozni. Mik a valós és hiteles információk?

– Pont az, amiről az előbb beszéltünk. Hogy tévhiteket terjesztenek azok, akik érdekeltek abban, hogy ne járjanak magyar iskolába a gyerekek. Van olyan többségi propaganda és vannak olyan tévhitek, amik elterjedtek a szülők között. Mi szeretnénk rámutatni arra, hogy tudnak boldogulni azok az életben akár a tudományos világban, akár az üzleti világban, akik anyanyelven tanultak. Szeretnénk megmutatni, hogy az, aki anyanyelvén tanul és jól megtanulja az államnyelvet ez nem egymástól elválasztható dolog. Sőt, összefügg!

– Azt tudják mondani, hogy anyanyelven tanulva is lehet boldogulni, vagy anyanyelven tanulva könnyebb boldogulni?

– Nagyon sok olyan nemzetközi felmérés van, hogy egy gyermek a benne lévő képességet, a saját képességeit akkor tudja teljes mértékben kibontakoztatni, hogyha anyanyelvén tanul. Ha nem anyanyelvén tanul, akkor ez nem sikerülhet, tehát a saját magában lévő képességet, tehetséget, azt nem tudja úgy felszínre hozni, mint hogyha anyanyelvén tanulhat. Sok olyan pszichikai felmérés is van, hogy társas kapcsolatokra, az egyén pszichikai fejlődésére is negatív hatással van, hogyha nem az anyanyelvi környezetében tanul, hiszen ez látható is, ha egy gyerek olyan környezetbe kerül, ahol nem érti rögtön a nyelvet, akkor megértési problémák, beilleszkedési zavarok bizony nemcsak az első évre lehetnek hatással, hanem a későbbiekre is kihatnak.

–Mennyi pénzt szánunk erre?

–100 milliós keretet különítettünk erre a Bethlen Gábor Alapban. Ez elég ezekre a továbbképzésekre, elég, hogy módszertani csomagot állítsunk össze, mind az általános közös képzésre, mind a régió specifikus képzésekre. Mindenütt más probléma van. Van, ahol hiányzik a művészeti oktatás, van ahol a tehetséggondozás hiányzik, van ahol a tankönyvekkel, segédanyagokkal tudunk segíteni. Tehát lesznek képzések, lesz módszertani csomag, lesz körút megint, ellátogatunk minden régióba, és működik egy honlap is.