Írta: | Forrás: MTI | 2023. március 26.
Tizenhét éve, 2006. március 26-án hunyt el Béres József Széchenyi-díjas kutató.
1920. február 7-én született a szabolcsi Záhonyban. Egy fűrésztelepen volt egyszerű munkás, majd Kecskeméten tanult kertészetet. 1941-ben bevonult, a frontszolgálatról 1945 júniusában sebesülten, bénult bal karral került haza. 1947-ben megnősült, egy lánya és egy fia született, ifjabb Béres József ma a Béres Gyógyszergyár elnöke.
A háború miatt félbeszakadt gimnáziumi tanulmányait 1948-ban fejezte be. 1954-től laboratóriumot vezetett a
kisvárdai Állami Mezőgazdasági Gépállomásnál, közben agármérnöki diplomát szerzett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, 1968-ban doktorált. 1964-től huszonöt éven át a Nyírségi Mezőgazdasági
Kísérleti Intézet tudományos munkatársa volt.
A burgonyaleromlás okait, a talaj tápanyagtartalmát vizsgálva ismerte fel a nyomelemek meghatározó szerepét a talajban, illetve áttételesen az emberi szervezetben.
1972-ben állította össze a nyomelemeket és ásványi anyagokat komplex formában tartalmazó cseppjeit, amelyek az immunrendszer erősítését, a betegségek megelőzését, a betegség utáni felépülést szolgálják.
Az akkor még kísérleti állapotban lévő szert először önmagán, majd agydaganatban szenvedő testvérén próbálta ki, aki csodálatos módon meggyógyult.
A hír hamar elterjedt, nemsokára tömegesen fordultak hozzá rákbetegek, akik utolsó reményüket benne látták. S ezzel kezdődött kálváriája: az orvosok, a hivatalos szervek nem nézték jó szemmel „ténykedését”: 1975-ben kuruzslás vádjával bűnvádi eljárás indult ellene.
Ekkor forgatta róla Kósa Ferenc Az utolsó szó jogán című dokumentumfilmjét – amelyet azonnal be is tiltottak és csak tíz évvel később mutathattak be. Az Élet és irodalomban írott cikkét letiltatták, helyette őt pocskondiázó „tudományos” írás jelent meg.
Találmánya, amely mellett jeles politikai és közéleti szereplők is kiálltak, 1978-ban kerülhetett forgalomba.
Az elmúlt évtizedek igazolták, hogy a Béres Csepp bár nem csodaszer, de csökkenti a testi fájdalmat, javítja a szervezet ellenálló képességét és növeli az étvágyat is. A rendszerváltás után elvégezhették a tudományos
vizsgálatokat is, s a cseppeket 2000-ben roborálószerként gyógyszerré nyilvánították.
Béres József 1989-ben létrehozta a családi tulajdonban álló Béres Rt-t, néhány év múlva a karitatív szolgálat érdekében megalakult a Béres Alapítvány is.
A Béres Cseppek gyorsan országos hírnévre tettek szert, ma már külföldön is ismertek. A családi tulajdonban lévő vállalat további 50 készítménnyel van jelen a magyar gyógyhatású készítmények piacán.
Béres József tudományos munkásságát végül hivatalosa is elismerték, 1997-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét, majd 2002-ben a legrangosabb tudományos elismerést, a Széchenyi-díjat vehette át.
A 2006. március 26-án elhunyt kutató szobrát 2008-ban állították fel az Orvostörténeti Múzeumban, tavaly
Szolnokon sétányt neveztek el róla. Életútjáról, küzdelmeiről vallott az 1999-es Szirtfoknak lenni című könyvben, idén az évforduló és a példamutató élet előtt tisztelegve jelent meg a könyv újraszerkesztett változata Cseppben az élet címmel.
A Munkácsi Magyar Egylet és a Munkácsy Mihály Magyar Ház idei első, közösen szervezett rendezvényén – február 12-én – különleges lelki és művészi élményben részesült a közönség: Dévai Nagy Kamilla Liszt-díjas, Magyarország Érdemes Művésze könyvbemutatóval egybekötött koncertjén varázsolta el a jelen...
Február 13-án, Valentin-nap előestéjén a Lehoczky Tivadar Kárpátaljai Megyei Helytörténeti Múzeumban nyílt előadásra került sor A szerelem néma tanúja címmel, amelyet a történeti és helyismereti osztály vezetője, Ruszin Valéria tartott. Az eseményen a közönség bepillantást nyert a múzeum egyik legér...
Február 12-én az Eiffel Műhelyházban ünnepélyes keretek között átadták a megújult Média a Családért díjat. Az idei pályázat középpontjában a család és a függőségek kapcsolata, vagyis a szenvedélybetegségek családokra gyakorolt hatása, a felépülés folyamata, valamint a hozzátartozók – házastársak, sz...
Egy letűnt világ emléke elevenedik meg, amikor az egykor a Beregszászi Járásban, Macsolán működő Páva kórus történetét idézzük fel.
