135 évvel ezelőtt született Reményik Sándor erdélyi magyar költő, az erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. Versei napjainkban is nagy népszerűségnek örvendenek. Termékeny szerző volt, 1918-tól haláláig folyamatosan jelentek meg kötetei.
Erdélyben, Kolozsváron született 1890. augusztus 30-án. Édesanyja Bretz Mária, édesapja, Reményik Károly építészmérnök volt, az evangélikus községben gondnoki szerepet töltött be, valamint elnökként vezette a Kolozsvári Iparos-Egyletet. Iskoláit az evangélikus elemiben kezdte, majd a kolozsvári református főgimnáziumban érettségizett. Ezután jogot hallgatott a Ferenc József Tudományegyetemen, de nem tette le az utolsó szigorlatát.
Első verseit 1916-ban az Új Idők közölte. Két évvel később az Erdélyi Szemle állandó munkatársa lett.
Első kötete 1918-ban jelent meg szülővárosában Fagyöngyök címmel. Ezt követte 1919-ben (Végvári álnéven) a Segítsetek! Hangok a végekről. 1918–1919.
1920-ban jelent meg a Csak így kötete, egy évvel később Végvári álnéven a Mindhalálig és a Versek. Hangok a végekről. 1918-1921. Ugyancsak 1921-ben jelent meg a Vadvizek zúgása.
1921-ben az akkor indult Pásztortűz szerkesztője lett, és nemsokára az erdélyi magyar irodalom fellegvárává nőtték ki magukat.
A trianoni békediktátum testileg és szellemileg is hatással volt rá. Sok időt töltött szanatóriumokban.
1924-ben adta ki a Műhelyből kötetét, egy évvel később az Egy eszme indult és az Atlantisz harangozt. 1926-ban adta ki a Gondolatok a költészetrőlt, egy évvel később pedig a Két fény között című kötetét.
1926-ban az Erdélyi Helikon alapítótagjai között volt.
1930-ban jelent meg a Szemben az örökméccsel, két évvel később a Kenyér helyett. Romon virág kötete 1935-ben, Apocalipsis humana könyve pedig 1940-ben jelent meg. Ugyanebben az évben válogatása jelent meg 1935 és 1940 közötti verseiből Magas feszültség címmel. Utolsó kötetét Végvári néven adta ki Korszerűtlen versek címmel.
1937-ben és 1941-ben Baumgarten-díjat kapott. 1940-ben Corvin-lánccal tüntették ki.
A költőt élete utolsó éveiben depresszió kínozta, és morfinista lett, izulinsokkal kezelték.
Reményik Sándor 51 éves korában, 1941. október 24-én hunyt el szülővárosában, Kolozsváron. A Házsongárdi temető lutheránus részében helyezték végső nyugalomra, sírján ez áll: „Egy lángot adok, ápold, add tovább…”
Halála után posztumusz kapta meg az MTA nagydíját. Hátramaradt verseit 1942-ben jelentették meg Egészen címmel.
Saját lírájára az 1920-as években talált rá, verseiben jelen van transzszilvanizmus és a humanista életfelfogás is. Istenes versei napjainkban is népszerűek.
Művei megjelentek angol, cseh, francia, horvát, lengyel, német, olasz, román, svéd, valamint szlovák nyelven. Összes költeményét 2005-ben jelentették meg, 2018-ban pedig film készült róla Öröktűz I-II. „Egy lángot adok, ápold, add tovább” – Portréfilm Reményik Sándorról címmel.
