Száztizennégy éve, 1909. február elsején született Képes Géza, József Attila-díjas költő, műfordító.
Képes Géza 1909-ben született Mátészalkán. Tanulmányait a sárospataki református gimnáziumban, majd az Eötvös Kollégiumban végezte.
Már diákévei alatt fordított görög és latin költőket, s írt verseket: 1926-ban jelent meg első verse, 1933-ban pedig első kötete, Márványba véslek címmel.
Sárospatakon kezdett tanítani, majd a Honvédelmi Minisztériumban volt fordító, s a háború utolsó éveiben bekapcsolódott a katonai ellenállásba.
1945 után a Magyar Rádió irodalmi osztályának vezetője lett, 1954-ben megszervezte a Magvető Könyvkiadót.
Később az Írószövetség titkára, majd az MTA Irodalomtörténeti Intézetének kutatója lett.
A számos nyugati és ókori nyelven kívül megtanult egyebek között oroszul, finnül, észtül, bolgárul, perzsául, s ezen irodalmak mindegyikéből jelentek meg műfordításai, fordításkötetei, már 1937-től. Jelentős volt a finn költészettel, irodalommal való kapcsolata: a fordítások mellett tanulmányai jelentek meg ottani folyóiratokban, s 1977-ben a helsinki egyetem díszdoktorává avatták.
A napvilágot látott önálló versesköteteiben, így a Cseréphalomban, a Csigaházban, a Tükörírásban, valamint az 1981-es Fénykalász című kötetben teljesedett ki költészete, amelyet az ódai hangvétel, illetve a pillanatnyi hangulatok mesteri megörökítése jellemez.
Művészetét 1952-ben József Attila-díjjal ismerték el, munkásságáért 1984-ben, 75. születésnapján a Magyar Népköztársaság Zászlórendjét, 1989-ben pedig a Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval ékesített Zászlórendjét vehette át.
Nyolcvan éves korában, 1989. augusztus 19-én hunyt el.
A képen: a költő mellszobra szülővárosában, Mátészalkán a róla elnevezett általános iskola előtt