2011. február 14., 16.00 óra (közép-európai idő) Kreatív alkotók, művészek klubjának (KAMK) V. összejövetele az ungvári Váralja múzeum-kávéházban. „Borivóknak való…”– Balassi Bálint emléknap. Vendégeink: Vári Fábián László költő, a Balassi Bálint Emlékkard kitüntetettje: vitézi, végvári költészet (katonadalok, bordalok) a reneszánsz korban, v. Zubánics László történész Balassi Bálint koráról és vidékünkhöz köthető kapcsolatáról. A meghívott költők felolvasó délutánja. Moderátorok: Csordás László, Dupka György
Balassi Bálint
Kékkői és gyarmati báró Balassi Bálint 1554. október 20-án született Zólyomban. Apja gyarmati Balassi János (Balassa Menyhért báró testvére), aki ekkor a zólyomi vár főkapitánya; anyja Lekcsei Sulyok Anna. A költő szülei 1553 tavaszán kötöttek házasságot. A Balassa család a Sulyok família révén a kor nevezetes személyeivel került rokonságba: Sulyok Sára az egri hősnek, Dobó Istvánnak volt a felesége; Sulyok Krisztina pedig a majdani fejedelemnek, Bocskai Istvánnak adott életet. Bálintnak 1563-ban egy öccse is született, Ferenc.
Az ifjú Bálintnak egy esztendeig Bornemisza Péter volt a nevelője, tudományokban, vitézi dolgokban oktató mestere. Valószínűleg ő keltette fel a költői hajlandóságot is benne. 1565 őszétől, apja kereskedelmi kapcsolatai révén, három-négy esztendőre Nürnbergbe került, ahol, mint magántanuló, középszintű iskolát végezhetett. Az egyetemre járás azonban kimaradt az életéből, mert apját 1569 őszén Pozsonyban, hamis vádak miatt fogságba vetették. Balassi János 1570 tavaszán, kalandos módon megszökött a fogságból, s családjával együtt délnyugat Lengyelországba menekült. Ott 1572 nyaráig, a Krosno melletti Kameniec várában éltek, amelyet nagy összegért vettek zálogba egy lengyel főúri családtól. Az ifjú Bálint itt fordította németből, „szerelmes szüléinek háborúságokban való vigasztalására”, a Beteg lelkeknek való füves kertecskét, egy lutheránus prédikátor könyvét, amelyet 1572-ben, Krakkóban kinyomtattak. Ugyanezen évben apja kegyelmet nyert. A 18. esztendejében járó Bálint, fergeteges juhásztáncával aratott sikert Rudolf pozsonyi koronázásán.
1575 nyarán a törökök elfoglalták a Balassiak Nógrád vármegyében fekvő várait, Kékkőt és Divényt, valamint a hozzájuk tartozó birtokokat. Ugyanekkor, az időközben zászlósúrrá kinevezett Balassi János, hogy udvarhűségét bizonyítsa, a Báthory István elleni lázadók közé küldte fiát, akit már Erdély határánál elfogtak a fejedelem emberei. Báthory az ifjút gyulafehérvári udvarában tartotta, majd 1576 tavaszán, lengyel királlyá való megválasztásakor, magával vitte Krakkóba. Itt Balassi egy esztendőn át részese lehetett az udvari életnek. Már éppen haza készült, amikor apja 1576. május 6-án Vágbesztercén meghalt. Visszatérve hazájába, lakóhelyül csupán az 1554-ben szerzett zálogbirtok, a Tátra aljában fekvő Liptóújvár és uradalma maradt meg számára. Ekkoriban még felhőtlen volt a kapcsolata unokabátyjával és egyben gyámjával, Balassa Andrással, akivel egy évtizeddel később, mint kevély ellenségével perlekedett a véglesújvári örökség és Liptóújvár birtoklása ügyében.
Házassági szándékkal több hajadonnak udvarolt, akikhez, az akkori szokásokat követve, bókoló verseket írt. 1578 táján újra találkozott Losonczy Annával, akivel gyermekkoruk óta ismerték egymást, és belészeretett. Anna ekkor Ungnád Kristóf egri várkapitány felesége, akinek kedvéért Balassi már egész verssorozatot írt. Az asszony egy ideig viszonozta a költő érzelmeit, aki talán azért, hogy szerelme közelében lehessen, s egyúttal vitézi hírnevet is szerezhessen, egri szolgálatra jelentkezett. Csakhogy Anna épp ekkor kényszerült elhagyni a várost, hogy bánná kinevezett férjét Horvátországba kövesse. Balassi immár azért folyamodott a haditanácshoz, hogy Eger helyett Lengyelországba mehessen, ám óhaját elutasították. Így aztán ötven lovas kapitányaként, 1579 nyarától 1582 őszéig, Anna távollétében élte féktelenségektől és kicsapongásoktól sem mentes vitézi életét a híres végvárban. Több sikeres portyán és vásárütésen vett részt.
1583-tól, immár a hátországban, heves támadások kísérték tevékenységét. A zólyomi és selmecbányai polgárok, hogy az általuk gyűlölt Balassit városaikból eltávolítsák, egy fiatal özvegyasszony elleni erőszakkal vádolták meg.
1584 karácsonyán, Sárospatakon feleségül vette megözvegyült unokahúgát, Dobó Krisztinát, s egyúttal időlegesen elfoglalta az ottani várat is. Ez a tette viszont főbenjáró véteknek számított, hiszen Sárospatak zálogbirtokként is a király tulajdona maradt. 1585 őszén megszületett fia, János. Ugyanekkor súlyos betegségtől és bűntudattól gyötörve megírta végrendeletét. 1586. augusztus 24-én, Nagyszombat városában, feleségével együtt áttért a katolikus hitre. Meglepő vallási fordulatának okai sokrétűek lehettek: döntésénél az ismeretlen lelki tényezők mellett a törökösség vádjának ellensúlyozása, valamint a Habsburgokhoz való közeledés szándéka lehettek az okok. Sokatmondó az is, hogy ettől kezdve főként a jezsuitákkal keresett és tartott fenn kapcsolatokat, vonzó lévén számára a rend katonás szervezete és tagjainak kifinomult műveltsége.
1587 nyarán, a zaklatott élettel elégedetlen felesége hűtlen lett hozzá, s házasságukat később érvénytelennek nyilvánították. Ez év őszétől 1588 elejéig, az országgyűlés várhatóan elmarasztaló ítéletétől tartva, az Eger közeli Szarvaskő várában húzta meg magát. Ügyei azonban kedvező fordulatot vettek, s ezen felbátorodván, elhatározta, hogy feleségül veszi az 1587 novemberében megözvegyült Losonczy Annát. Újult erővel látott a versírásnak, s megalkotta a míves belsőrímekkel ékesített Balassi-strófát. Közben Érsekújvárott alkalmazták, ötven lovas kapitányaként. Innen azonban a frissen nősült várkapitány jogos
1589 őszén elhagyta az országot, s Lengyelországba ment. Krakkóban és Dębnóban, Wesselényi Ferencnél vendégeskedett. Ám az elterjedt nézettel szemben semmi nem bizonyítja, hogy a vele egyidős magyar főúr feleségével, Szárkándi Annával szerelmi viszonya lett volna. Éppen ezért a tíz versnyi önálló gyűjtemény, a Caelia-versek ihletőjét sem benne kell keresnünk. Az volt a terve, hogy a lengyelek által a törökök ellen indított hadjáratban részt vegyen. A lengyelek azonban, a hadikészület ellenére, 1590 végén békét kötöttek a szultánnal. 1591 elején a poroszországi Braunsbergben járt, ahol az ottani jezsuita kollégiumot kereste fel.
1591 őszén, Balassa András halála után tért haza Magyarországra. Ekkor már lakóhelye, Liptóújvár megtartásáért is hadakoznia kellett. 1592-ben bírósági keresetet adott be Losonczy Annával szemben, de perképtelennek nyilvánították. Égető pénzhiányán erdélyi lovak eladásával és tokaji borok szállításával próbált enyhíteni. 1593-ban legújabb, rejtélyes szerelmét Fulviának nevezte el. Ekkoriból való öt egystrófás remeke, amely egy papírlapon, saját keze írásában maradt fenn a körmendi Batthyány-levéltárban. A nálánál két évtizeddel fiatalabb Batthyány Ferenchez írott leveleiben már öntudatos költőnek mutatkozik.
1593–94-ben az ún. „hosszú háborúban”, a török ellen indított hadjáratban újra katonáskodott. 1593 őszén, a tizenötéves háború kezdetén, részt vett családja várainak visszafoglalásában. Esztergom 1594-es ostroma során, 1594. május 19-én egy gyalogos roham közben egy szakállas ágyú golyója mindkét combját elroncsolta. Az orvosok amputációval még megmenthették volna, de ő nem fogadta el, mondván egy vitéz nem élhet lábak nélkül. A vérveszteség és a vérmérgezés miatt május 30-án hosszas szenvedés után hunyt el az Esztergom-szentkirályi katonai táborban.
A Kriván havasa alatti Hibbe kegyúri templomában temették el, ahol öccsével, a nem sokkal őutána elhunyt Ferenccel együtt[4], apja és anyja mellett nyugszik. A hősi halált halt költőnek Rimay János magyar nyelvű, verses epicédiummal állított emléket.
www.wikipedia.hu
Kapcsolattartó
Zubánics László
Telefon: + 380 3141 42815
Szervező
