A településre vonatkozó első teljesen megbízható adat egy 1427-es adójegyzékből való, ahol neve Radwancz formában, a Radwánczi-család tulajdonaként szerepel. A XVI. században több nemesi család birtokolja. 1543-ban Rátky Imre és Bácsmegyey Dénes három adózó portáján kívül három zsellércsalád van említve a település népességeként. 1552-ben a falu már két másik nemes tulajdona: Radvánczi Ambrusé és Demeky Lukácsé. 1556-ban a falu egyik portája leégett. 1582-ben Minajy Mátyás, Budaházy Kristóf és Mátyóczy Ferenc bírja, lakossága ekkor 4 jobbágy és 8 zsellér. 1599-ben tizenegy házból áll. Az 1550-től 1705-ig terjedő időszakban az írott források a következő személyeket említik a faluval összefüggésben: Zágori Zabó (Szabó) Balázs, Cseh Borbála és Gergely, Dobronyi Ferenc, Minajy János, Bornemissza András és Pál, Taál András, Budaházy Erzsébet, Nagy András, Literáti Mihály, Dacsó János, Bodó Ferenc, Huszár Ferenc, Ötvös Ferenc, Torma Erzsébet, Pankotay Judit.
Egy 1560-ból származó szerződés értelmében Radvánczi Ambrus bérbe adja egyik telkét négy hold földdel az Aranyos nevű szántóban Deme Lukácsnak. 1696-ban 2–2 jobbágy-, illetve zsellércsalád, 1715-ben 5 jobbágycsalád a népessége. Egy 1715-re datált perirat szerint ifj. Gyöngyösi István és Szamolay István áll vitában egymással a radvánci földekért (az utóbbi elmaradt bérletfizetéséért 60 forintot köteles törleszteni Gergely napig).
1796-ban írja róla Vályi András: "Radváncz orosz falu Ungvár Vármegyében, földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok és ó hitűek, fekszik Ungvárhoz közel, mellynek filiája, határja jó termő, vagyonnyai jelesek és külömbfélék, első osztálybéli". Rutén lakossága – legalábbis a magyar nyelvű források szerint – csak 1750 után telelült be. A XVIII. században Barkóczy János földesúr tulajdona. 1828-ban 108 udvarán 472 ember élt. Fényes Elek ilyennek látta 1837-ben: "Orosz–magyar–tót f. Ungvárhoz 1/4 mföldnyire. 125 római, 130 görög kath., 83. ref., 138 zsidó lakja. Görög kath. paroch. Templom. Szőlőhegy. Erdő." 1839-ben lakosságának mutatói a fentivel megegyezők. Fényes Elek az 1851-ben megjelenő Magyarország Geographiai Szótárának II. kötetében ugyanilyen adatokat hoz nyilvánosságra.
Szent Johanna nevét viselő görög katolikus temploma 1751-ben épült. Eredetileg zsindellyel fedett fatemplom volt, kőoltárral. Az 1873. évi helységnévtárban a település neve Radvány, s a daróci járás részét képező falu 105 lakóházában 808 ember él. Területe ekkor a hozzá tartozó Bolotina vagy Aranyalja nevű pusztával együtt 449 k.hold. 1877-ben már Radváncként szerepel 450 k.holdnyi területtel. Tizenegy évvel később 167 lakóháza és 1360 lakosa van. Újabb tíz év múlva immár az ungvári járás része 456 k.holdnyi területtel, de csupán 883 lakossal. 1900-ban 511 görög katolikus és 323 zsidó lakja. Ekkor Radváncot és Gerényt az Ungvári Királyi Állami Erdészet tulajdonában lévő erdőség határolja, melyet 1869-ben térképeztek föl részletesen. 1929-ben Petrov professzor három utcanevet jegyez föl a településen. Ezek: Ňčőŕ (Csendes), Öĺđęîâíŕ (Templom), Ďîëüíŕ (Mező). A csehszlovák fennhatóság alatt több impozáns lakónegyede épült. A XX. század 40-es éveiig önálló településként funkcionált. Tudjuk azonban, hogy az Ungvári Magisztrátus néhány tagja már 1927-ben szerette volna a városhoz csatolni. De ekkor más, fontosabb problémák miatt a javaslat lekerült a testület napirendjéről. A 20-as, 30-as években a falunak igen aktív olvasóköre volt, mely sok darabot színre is vitt, a műkedvelő közönség nagy örömére.
1940-ben Radvánc területe 1016 k.hold volt. Lakóinak száma 5304 fő, akik közül 3356 magyar, 42 német, 327 szlovák, 1156 rutén, 414 egyéb (ebből 212 jiddis-zsidó anyanyelvű). Vallás szerint: 1293 római katolikus, 2158 görög katolikus, 397 református, 21 evangélikus, 36 görögkeleti, 1402 izraelita, 2 egyéb felekezetű. Lakosai őstermelésből élnek, de előfordul közöttük bányász, iparos, kereskedő is. Lakóházainak száma ekkor 1016, görög katolikus és izraelita temploma van. Tanügyeit egy állami kisdedóvó és két állami népiskola látja el. Gyári üzeme egy kőbánya.
A Radvánci Kőfejtőben az intenzív munkát Szamuil Fillimon indította meg 1904-ben. 1911-től a Gránit Részvénytársaság tulajdonában volt. 1925-ben Trebiczky János mérnök szlovák bankhitelekre támaszkodva átszervezi és jóval hatékonyabbá teszi. A 30-as években itt már dinamit segítségével bányászták a követ, évente mintegy 40 000 m3-t. Akkoriban 80–100 munkást, 4 hivatalnokot, 3 technikust foglalkoztatott. A 40-es évek végén hirtelen víz tört fel a tárna mélyéből. Olyan gyorsan emelkedett, hogy a bányászok munkagépeiket is hátrahagyva menekültek. Így képződött az a bányató, amely ma a helyi és környékbeli lakosság kedvelt pihenőhelye vadregényes környezete és helyenként 40 méteres kristálytiszta vize miatt.
A település népességének további mutatói a Hnt.-k alapján: 1863: 669; 1913: 1360; 1937: 5304, 1940-től a város részeként szerepel önálló statisztikai mutatók nélkül.
Ungvárral való egyesítésének ideje bizonytalan. Mező András professzor az 1944. évi helységnévtár adataira hivatkozva 1940-re teszi. Borovszky Samu 1941-ben megjelent tanulmányában ezt írja: "Mióta a szomszédos Radvánc községet Ungvárhoz csatolták, a szoc. helyzet rosszabbodott. Ugyanis e község volt a cseh megszállás alatt a város nyomortelepe. Rengeteg ott a munkás, napszámos, cigány, akik foglalkoztatása és ellátása gondot okoz" (vagyis 1941-ben már a város része). Gyalay Mihály még az egyesítés pontos idejét is közli: "1940. máj. 15-én Radvány és Gerény ksg. Gerény -tp. része a városhoz csatolva". Ennek ellenére Fülöp Lajos történész véleménye az (több idős lakos ugyanígy emlékszik), hogy valójában a falut csak 1944-ben vagy 46-ban egyesítették a várossal, amikor Kárpátalja az USZSZK részévé vált, illetve annak tagja volt már Kárpátontúli Terület néven. (Fülöp Lajos munkájára külön is szeretném felhívni a t. olvasó figyelmét. Eredetiben: Ë. Č. Ôłëłđ: Ńňŕđŕ Đŕäâŕíęŕ. Óćăîđîä. 1994 – a szerző).
Érdekes, hogy a magyar források Borovszky könyvén kívül sehol nem tesznek említést a helyi cigányságról. Ugyanakkor egy 1691-ben készült szláv nyelvű dokumentum Ungvár akkori tíz utcája közül az egyiket Cigány utcának nevezi. Irányát tekintve ez az utca Radvánc felé vezetett. Az irat keletkezésekor mintegy 20 sátor állt itt. A cigányoknak saját bírájuk (vajdájuk) volt, és saját törvényeik szerint élhettek. Egyébként a vár felújításához szükséges vályog készítése volt a feladatuk.
A település legnagyobb nevezetessége nem a több száz éves templom, hanem a Gyöngyösi-kúria. Itt, a mai Gyöngyösi utca 8 alatt született a magyar barokk irodalom jeles képviselője, Gyöngyösi István költő. A kastély a XVI. sz. végén, vagy a XVII. század elején épült. Főhomlokzatát a XIX. század végén eklektikus stílusban átalakították. 1908-ban a költő tiszteletére emléktáblát helyeztek el az épület falán. Ma egyik felében postahivatal működik, másikban néhány család él. Hírek szerint azonban az ungvári végrehajtó szervek az UMSZ (Ung-vidéki Magyar Szövetség) kezdeményezésére komolyan fontolóra vették teljes fölújítását és emlékmúzeummá alakítását.
