1944-1945 között a helységben szovjet gyűjtőtábor volt, ahol több, mint tízezren haltak meg; a város határában levő tömegsírjuk jeltelen. E táborba vitték azokat, akiket a Kárpátalját megszálló 4. Ukrán Front parancsnokságának 0036-os számú parancsa szerint november 16-ig összegyűjtöttek a szokásosan hazudott 3 napos munkavégzés céljából (a Városparancsnokságon minden 18 és 50 év közötti német és magyar nemzetiségű hadköteles férfinek jelentkeznie kellett a rendelet szerint). Az összegyűjtött áldozatok többsége a szovjet Gulag poklain halt meg, vagy tűnt el.
1910-ben 3802 lakosából 1698 ruszin, 1115 német, 735 magyar és 195 szlovák volt. A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Szolyvai járásának székhelye volt. Ma 14 800 lakosából 800 (3%) a magyar.
Testvértelepülések:
* Balassagyarmat (Magyarország)
* Nagykapos (Szlovákia)
* Ólubló (Szlovákia)
* Nyírmihálydi (Magyarország)
* Židlochovice (Csehország)
Látnivalók:
* Gyógyhatású savanyúvízforrásai évszázadok óta ismertek.
* Görög katolikus temploma 1758-ban épült.
* Szolyvai Emlékpark
* Honfoglalás kori magyar harcos sírhelye – Szolyva határában, a városba Munkács felől bevezető út mentén található sírt Lehoczky Tivadar tárta fel az 1870-es években. A sírban egy honfoglalás kori magyar harcos és lova maradványai találhatók, a csontok mellett egy tarsolylemez is előkerült. A sírhelyre egy kereszt, később kápolna került, ezek azonban a szovjet időkben megsemmisültek. A sír fölött ma is látható emlékművet 2000-ben állították.
Szolyva (ukránul Свалява / Szvaljava, szlovákul Svalová, románul Svalova) város a Ukrajna Kárpátaljai területén, a Szolyvai járás székhelye. A város Munkácstól 30 km-re északkeletre a Latorca bal partján a Sztrij-hegy lábánál fekszik, ott ahol a Szolyva-patak a Latorcába ömlik. Nagybisztra és Újtövisfalva tartozik hozzá.
1263-ban Zoloa néven említik először. Már az őskorban lakott hely, ahol bronzkori leleteket találtak, Tövisfalva felé pedig honfoglalás kori sírt tártak fel. Rákóczi Lengyelországból jövet itt találkozott a népfelkelők küldötteivel. 1728-ban lett a Schönborn család birtoka, ettől kezdve indult fejlődésnek. 1798-ban kapott vásártartási jogot. 1888-ban egyesítették Nagybisztrával.
