A hagyomány szerint a falu egykor nem itt, hanem a Szvinka-patak völgyében feküdt, de egy földrengés elpusztította. 1454-ben királyi rendeletre helyezték át Bereg vármegyéből Máramarosba. A Dolhai család 1460-ban építetetett várkastélyát Mátyás hűtlenség miatt 1471-ben 25 nap alatt leromboltatta.
Itt lepte meg 1703. június 7-én Károlyi Sándor nyolc század katonával és egy század vasas némettel a gyanútlanul táborozó kurucokat. 1902-ben ma is álló kuruc emlékoszlopot állítottak a csatahelyre, a város főterére.
1751-ben a bádogkészítő üzem, 1760-ban a papírgyár, 1780-ban a szövöde, 1830-ban a vasgyár termelése indult meg, de mára csak az 1900-ban alapított fűrészüzem maradt meg. A falu egykor vashámorairól volt híres.
A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Dolhai járásának székhelye volt.
Dolha az egyetlen falu Ukrajnában, amely tudományos fokozattal rendelkező tanintézménynek ad otthont, a Jakuba László Közgazdasági Kollégiumnak. A falu híres arról is, hogy itt rendezik meg évente a Maskin Mihály zene- és dalszerző nevét viselő összukrajnai dalfesztivált. A falu egyik utcája is az ő nevét viseli, mivel itt írta leghíresebb dalait.
Dolha (or. Долгое - Dovhe) ukrán-ruszin község Ilosvától 28, Nagyszőlőstől 43 kilométernyire a Borzsa folyó partján. Dolha alapítása a XIV. század közepére tehető, a korabeli okmányokban Hosszúmező néven 1383-ban szerepel először. 1409-től már Dolha néven említik. A település a környékbeli földekkel együtt ekkor Dolhay Ambrus tulajdonába került. 1418-ban 23 jobbágyudvar volt a községben, ekkor épült első fatemploma.
