Beregsom - Beregszászi járás

Beregsom (ukr.: Шом) Beregszásztól 22 km-re, a Csap - Nagydobrony - Beregszász országút mentén fekszik. Vasútállomása a település központjától 2 km-re Zápszonyban található (Som - Kaszony). További szomszédos települések: nyugati irányban 1 km-re Csonkapapi, észak-nyugatra 8 km-re Bótrágy, a határátkelővel bíró Harangláb 7 km-re, s az ugyancsak az ukrán-magyar határ mentén fekvő határátkelővel rendelkező Mezőkaszony 4 km-re.

Beregsom

Történelem

Beregsom Árpád-kori település, sokáig királyi birtok. Első említése 1272-ből való, melyből kitetszik, hogy Som Lónyával határos királyi helység. 1318-ban Róbert Károly idejében a település a munkácsi várispánsághoz tartozik. Hogy a somi hegyen évszázadok óta szőlő terem, azt ékesen bizonyítja egy, még az 1410-es évek végén indított per: ekkor Kaffai Pán Endre és Helek munkácsi várnagyok pert indítottak Szécsi fiai, Jakab és György ellen, mivel ezek a Somban talált 41 hordó borukat erőszakosan lefoglalták. A bor - olvashatjuk a további fejleményeket - 2000 forintra becsültetett, s egyszersmind a vádlottak a nádori szék elé idézettek. A XV-XVI. században részbirtokaik voltak itt a Bégányiaknak, a Gálszécsieknek, s főként a Lónyaiaknak.

1566-ban a Tokaj alól visszavonuló tatárok a falut megsarcolták, a nép egy részét elhajtották. Tőlük különös, szokatlan módon a házakat nem gyújtották fel.

A XIX. században bírtak itt a Lónyai családon kívül földrészekkel a Bernáth, a Bay, a Bárczy, a Rácz család. Lehoczky Tivadar neves helytörténész mintegy 140 évvel ezelőtt e sorokat vetette papírra: "Ekkoriban a következő családok népesítették be Beregsomot: Bari, Bartha, Baksa, Deme, Balogh, Gerzsenyi, Ködöböcz, Károlyi, Nagy, Kun, Sütő." Ugyanő a település határáról a következőket jegyzi meg: termékeny s jól művelt határában nagy tölgyerdők, s jó zamatú bort termő szőlők díszlenek.

Reformált anyagyülekezete 1605-ben keletkezett. Anyakönyve 1773-ban kezdődik.

1944-ben a sztálinisták 81 férfit hurcoltak el a községből, közülük 24-en odavesztek. A II. világháborúban 19-en haltak hősi halált.

Napjainkban

A 2001-es népszámlálás szerint Beregsomnak 1135 lakója van. Beregsom lakói 90%-ban magyarok, többségük református.

A beregsomi földművesek a csaknem öt évtizedig tartó szovjet éra jelentős részében osztoztak a kaszonyi kolhozparasztok sorsában, mivel a helyi gazdaságot igen korán ez utóbbihoz csatolták. A két falu népét egyesítő, általában csak a közepesen jó gazdaságok sorába tartozó helyi nagyüzemen kívül az itteni munkaképes korú férfiak és nők egy jelentős része Beregszász vállalatainál helyezkedett el, valamint a vasútnál talált munkát. A vasút egyébként jelenleg is az egyik fő munkaadó.

2000 tavaszán a kolhozt itt is felszámolták, a somiak egy része ekkor 2004 hektárnyi földrészhez jutott. Ma az egyéni családi vállalkozások száma 431, az itteni földművesek általában 3-4-6 hektárral bírnak. A somi határban gazdálkodó nyolc farmernek az állam fejenként öt hektárnyi szántót adott át hosszú ideig tartó használatra.

A határ, a határátkelők közelségét mintegy másfél évtizede használják ki a helybeliek. A férfiak egy része magyarországi építkezéseken dolgozik, a nők a közeli határ menti településeken vállalnak idénymunkát.

A község határában 70 hektárnyi gyümölcsös található. Ezt szintén a helybéli földművesek között osztották szét. A fák túlnyomó része kiöregedett.

A község általános iskolájába 125 gyerek jár. Az új iskola - melynek egyik szárnyát 2000-ben, a másikat 2002-ben adták át - a világban szétszórt magyarok összefogásának szép eredménye.

Látnivalók, kikapcsolódás

A község jelenlegi templomát 1830-ban kezdték el építeni, 1833-ra, tornya pedig 1837-re készült el. Impozáns épület, rajta a klasszicista jegyek lelhetők fel.

A hajdani Lónyai család egykori szép kastélya - nyári rezidenciája - és kertjének maradványa ma is megtalálható itt. Jelenleg a tanács, az óvoda, a posta és a felcserközpont kapott benne helyet. A falu határában levő, ma már csak nyomaiban fellelhető Harka-dombhoz a következő legenda fűződik. A faluba betörni készülő tatár martalócokkal a helybéliek itt vívtak véres csatát, s az elesett hősök sírhelyére földből dombot hordtak össze.

A templomkertben két emlékoszlop található. Az egyiket évtizedekkel ezelőtt az első világháborúban elesett hősök emlékére állított a falu közössége. 1991 novemberében került sor a másik emlékoszlop felavatására. A falu népe ily módon emlékezik a sztálinizmus és a II. világháború áldozataira.

Régóta kedvelt kirándulóhelynek számít a somi hegy. Domboldalán hűs vizű forrás csörgedezik. A földprivatizáció során a helyi gazdák között mintegy 60 hektárnyi területet osztottak szét. Ezeken a parcellákon 50-60 esztendővel ezelőtt még kiváló csemegeszőlő és borszőlő termett. A terület betelepítése - állami támogatás hiányában - alig-alig kezdődött el.

A falutól mintegy 5 kilométerre található a kaszonyi Sós-tó. Szépen gondozott parkjában árnyat adó tölgyfái alatt kellemes a nyári pihenés, a medencék gyógyvize ízületi fájdalmak enyhítésére igen hatásos. A településtől mintegy 8 km távolságra elterülő Hetyen község határában - itt természetvédelmi tájat terveznek kialakítani - az ide látogató ritka növény- és állatfajokat figyelhet meg.

Somtól mintegy 6 km-re találjuk a Rafajnaújfalu határáig húzódó hatalmas erdőséget, ahol kiadós sétákra, gombázásra egyaránt alkalom nyílik.

A falu híres szülöttei:

  • A településen született Bony József (1858-1915) bíró, aki a tiszaeszlári úgynevezett vérváddal kapcsolatban indított bűnügyben vizsgálóbíró volt.
  • 1847-ben ebben a községben született Janka Sándor, a beregszászi Állami Polgári Iskola tanára és református lelkész, aki 1874-ben Beregszászban megindította a Bereg c. vegyes tartalmú lapot.
  • E helység szülötte Sütő Kálmán parasztköltő. Kötetei: Lelkeket jöttem venni(1936, Beregszász), Kacagó faluvégek (1961), S az életem most széjjel osztom(1984), Holdarcba nézve (1992).
  • Beregsomban született Kecskés Béla költő, akinek 1963-ban Ungváron jelent meg Izzó parazsak c. kötete. Pattog a rozsda címmel 1992-ben jelent meg utolsó verseskötete.

Hírek

  • Felhangolva: Búzavirág együttes

    Egy csokor friss virág, egy új reményt adó hajtás, egy csepp forrásvíz. Ilyen hatással van a közönségre és a kárpátaljai magyar közösségre a fél éve alakult Búzavirág citeraegyüttes. Markó Veronika citeratanár nagy lelkesedéssel és türelemmel gondozza a kis „palántákat”: Orosz Tamást, Pércsi Annát, ...

  • A versvándor ismét Beregszászon: Petőfi és Arany barátsága - Tóth Péter Lóránt előadóestje az Ortutay Görögkatolikus Központban

    Együtt a tűz és a víz. A XIX. század legnagyobb önbizalmával bíró férfiújának találkozása egy önbizalomhiánnyal küszködő szerény emberrel. Hogyan lesz ebből szép, igaz és mély barátság? Hogy párosul mindez feltétlen hittel és bizalommal? És vajon ki hozta össze a két költőt? Ezekre a kérdésekre kere...

  • Kárpátalja anno: a nagybaktai kastély

    „A muzsalyi határban gyönyörű ligetszerű tölgyerdők közt fekszik az Erdő-baktának is nevezett puszta, csinos kastélylyal és jól berendezett gazdasággal. Határában néhány év előtt árokásás alkalmával igen régi vaskardokat, sarkantyúkat s egyéb lovas szerelvényt találtak. Hajdan falu volt, mely a XIV....

  • Gabóda Éva: „… a legszebb szín a világon az, amelyik jól mutat a viselőjén”

    Gabóda Éva, a Rákóczi-főiskola Pedagógia Pszichológia Tanító Óvodapedagógia Oktatási Intézményvezetés Tanszékének adjunktusa, oktatója évtizedek óta foglalkozik kézműveskedéssel, mint mondta, ez a színes és igazán kellemes tevékenység az élete része.

Copyright © 2025 KMMI