Kossuth Lajos mellszobra Técsőn

A talapzaton elöl:

“Kossuth
1848”

A talapzaton:

“Josovits Lipót Máramarossziget”.

Hátul a talapzaton:

Árvíz magasság
1913. július 10-11.

A técsőiek az elsők között állítottak szobrot Kossuth Lajosnak. A város központi parkjában lévő mellszobor időrendben a hatodik a világ köztéri Kossuth-szobrainak sorában. A técsői magyarság közadakozásából készült, alkotója Gerenday Béla szobrász, a művet Máramarosszigeten öntötték bronzba. A két méter magas talapzaton lévő szobrot máig emlékezetes ünnepségek közepette, 1896. május 8-án avatták fel. A feljegyzések és a szájhagyomány szerint azon a napon összesereglett a város apraja-nagyja, és képviseltették magukat „Kossuth-városai" is: Monok, Cegléd, Debrecen, Budapest, Szolnok.  Jelen voltak a környező falvak ruszinjai is, kikről tudjuk, szintén részt vettek a szabadságharcban a magyarok oldalán. Az ünnepélyes megnyitót az akkori polgármester, dr. Batizi Endre „bakija" megzavarta, ugyanis beszédében azt találta mondani, hogy a szobor a város pénzén készült, s nem hangsúlyozta, hogy a polgárok adományából, mire lett olyan hangzavar, nemtetszés-nyilvánítás, hogy az ünnepséget rövid időre meg kellett szakítani. A leleplezés után lovassági felvonulások és bemutatók voltak, az egyházi és világi együttesek színvonalas műsorokkal szórakoztatták a tömeget. A legemlékezetesebb és legmeghatóbb azonban a szobor mellett díszőrségben álló egykori 1848-49-es honvédek látványa volt: megkopott egyenruhában, a csákók alól kikandikáló, megritkult és ősz hajtincsekkel, egyik-másik reszkető kézzel botjára támaszkodva, ám belső indíttatású fegyelmezettséggel tanúsították tiszteletüket a forradalom és szabadságharc vezére iránt. 

A Kossuth-szobor puszta fizikai létében, s még inkább a belőle kisugárzó szabadságharcos szellemiség valóságában szerves, elidegeníthetetlen részévé vált Técső és környéke magyarságának; jelképe és zarándokhelye az oly sok megpróbáltatást átélt Felső-Tisza-vidék magyarjainak. 

Kárpátalja 1944-es  szovjet annektálását követően azonban ezt is, mint annyi más magyar vonatkozású emlékjelet, a megsemmisítés veszélye fenyegette. Egy szemtanú visszaemlékezései szerint az „új rend megfizetett és engedelmes kiszolgálói a Turul-emlékmű szétzúzása után a Kossuth-szobor felé vették útjukat, azzal a nem titkolt, sőt hangoztatott szándékkal, hogy ledöntik és összetörik azt is. Csakhogy a técsőiek kiállottak mellette, megvédték büszkeségüket, mégpedig furfangos módon. Ismerve a bérencek „gyengéjét", egy korsó szilvapálinkával fogadták őket; többször egymás után leitatták őket - túl sok biztatásra nem is volt szükség – és végül, a harmadik vagy negyedik „sorozat" után, miközben azok Bacchus karjaiba szenderülve szunnyadoztak, kicipelték őket a vasútállomásra és berakták a román határ felé induló vonat marhaszállító vagonjába. Úgy emlékeznek a helybeliek, hogy a határnál letartóztatták és bebörtönözték mindkettőjüket illegális határátlépés miatt. Várady-Sternberg János történészprofesszor nem éppen veszélytelen, de áldozatos közbenjárása eredményeként a szobrot a továbbiakban nem háborgatták, ám 1947-ben eredeti helyéről áthelyezték.

Majdnem fél évszázados kényszerű némasága után itt, a Kossuth-szobor mellett hangzott fel újra a Szózat, ide jött - és jön azóta is minden évben - az elsős gyermek, itt búcsúznak az érettségizők, itt hajtanak fejet és emelnek süveget a városon átutazó idegenek.
1993. január 7-én a kora reggeli órákban Técsőn futótűzként terjedt a hír: Eltűnt a Kossuth-szobor! Minden jel arra engedett következtetni, hogy erőszakos beavatkozással ledöntötték a talapzatról. A szemben lakó Kozma Sándor évek múltán elmondta, hogy szemtanúja volt, amint nem sokkal éjfél után egy nem kárpátaljai rendszámú tehergépkocsira rögzített kötelet dobtak a szobor nyakára és nagy gázzal elrobogtak. A szobor lezuhanva helyéről a sövénykerítésen vágott utat magának, majd kissé arrébb az árokban nekicsapódott a hídnak és leszakadt a kötélről.  Arccal a havas pocsolyában, kisebb sérülésekkel, itt találták meg a técsői magyarok. Féltő kezek emelték ki a sárból, megtisztították, majd visszahelyezték a talapzatra. Azóta is ott áll, tisztelettel és emlékekkel, szeretettel és megbecsüléssel övezve.

2009-ben Magyarország Külügyminisztériuma támogatásával felújították az emlékművet, 2017 novemberében pedig a hozzá tartozó parkot is. 

https://www.karpatinfo.net/latnivalok/kossuth-lajos-szobra-tecson