Fontosabb események
2026. január 1. Az ungvári magyarság képviselői (KMKSZ Ungvári Járási Szervezet, UMDSZ, MÉKK) a lánglelkű költő, Petőfi Sándor születése napja méltatásával kezdték az új évet. Magyarország Ungvári Főkonzulátusa szervezésében szűk körű, csöndes koszorúzásra került sor az ungvári Petőfi-emlékhelyen, ahol mások mellett Bacskai József főkonzul és dr. Spenik Sándor, az UNE UMOTI igazgatója, az UMDSZ UMNT elnöke, a MÉKK képviseletében dr. Dupka György elnök és Dupka Nándor elnökségi tag, a Szolyvai Emlékparkbizottságtól Meskó János koszorúzott. A megemlékezést a főkonzulátus rezidenciáján kávézással egybekötött jó hangúlatú beszélgetéssel zárták a délelőtti napot.
2026. január 1. Kislány a 2026-os év első újszülöttje a Beregszászi kistérségben. A Makkosjánosiban élő Gazdag család új tagja a Linner Bertalan Beregszászi Járási Központi Kórházban látta meg a napvilágot. A hírt Babják Zoltán polgármester osztotta meg a Facebookon, értesülése pedig Bodnár Eleonórától, a szülészeti osztály vezetőjétől származik. A városvezető a maga és a Beregszászi Városi Tanács nevében gratulált a családnak, a csecsemőt és szüleit is számos jókívánsággal köszöntötte.
2026. január 1. A Kárpátaljai Református Egyház 2026-os éve a „Magvetés éve” lesz a KRE Zsinatának jóváhagyásával és a Missziói Bizottság döntése alapján. Az év vezérigéje így hangzik: „Reggel fogj a magvetéshez, és ne pihentesd a kezed este sem.” (Példabeszédek 11, 6a). Pocsai Sándor, a KRE Missziói Bizottságának elnöke hangsúlyozta: „A magvetés szolgálata nemcsak feladat, hanem felelősség is, hiszen Isten igéje minden ember életében gyümölcsöt teremhet.” A Kárpátaljai Református Egyház hívja mindazokat, akik szeretnének részt venni ebben a küldetésben, hogy csatlakozzanak a helyi gyülekezeti programokhoz, és legyenek aktív részesei a magvetés szolgálatának.
2026. január 1. Hamarosan megindulhat a forgalom az Ukrajnát Romániával összekötő Tisza-hídon. Sikeresen átesett a műszaki teherbírási vizsgálatokon az Ukrajnát és Romániát összekötő építmény – tudatták korábban a Közlekedési Stratégiák Központjának oldalán. A híd átadását év elejére tervezik. Megnyitása után jelentős szerepet tölthet be az Ukrajna és Románia közötti közlekedésben, valamint erősítheti a térség gazdasági és logisztikai kapcsolatait.
2026. január 3. Megnyitották a gyalogos- és kerékpáros forgalom előtt az Ungvár–Felsőnémeti határátkelőt. Január 3-tól gyalogosan és kerékpárral is át lehet kelni az ungvári ukrán–szlovák közúti határállomáson – közölte a Kárpátaljai Vámhivatal. A határátkelő 0-24 órás munkaidővel üzemel, és a gyalogosok mellett személygépkocsik, autóbuszok és teherjárművek számára is nyitva áll.
2026. január 5. Ungváron, a Lehoczky Tivadar Kárpátaljai Megyei Helytörténeti Múzeumban előadást szenteltek a megye rendkívüli alakjának, Kutlán Istvánnak, akit a sokatmondó „Fehér Herkules” becenéven ismer a nagyérdemű. Kutlán István sokoldalú személyiségként jelenik meg a leírásokban. Kivételes erővel bíró ember volt nemcsak fizikailag, hanem lelkileg és intellektuálisan is. A jiu-jitsu harcművészet mestere, tehetséges művész, művelt ember, aki tudta, hogyan ötvözze a sport fegyelmét a művészet finomságával. Az akkori Nagyszőlősi járáshoz tartozó Fancsika falu szülötteként Kutlán István eljutott Párizsba, ahol művészi ismeretekre tett szert, és európai szintű művésszé vált. A művész alakját külön tanulmányban mutatta be a múzeum történeti és helytörténeti osztályának vezetője, Ruszin Valéria. Megismertette a közönséget Kutlán István életrajzával, amit később Meskó János történész egészített ki. A rendezvényt kötetlen beszélgetés zárta.
2026. január 7. A Beregszászi Járási Katonai Közigazgatás mély fájdalommal tudatta, hogy súlyos sebesülést követően 2025. december 31-én, a Harkivi Megyei Klinikai Kórházban elhunyt Mihajlo Kis. A katona 1986. november 23-án született, a Nagyszőlősi kistérséghez tartozó Borzsavszke (Nagycsongva) település lakosa volt.
Egy korábbi közlemény szerint, 2026. január 5-én, harci feladat végrehajtása közben, az ellenség tüzérségi támadása következtében, a Donyeck megyei Kosztyantinyivka térségében életét vesztette Ivan Kelemen. A katona 1977. október 23-án született, a Nagyszőlősi kistérséghez tartozó Drotinci (Tiszaszirma) település lakosa volt.
2026. január 8-10. A 26. A Budapesten megrendezett Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállításon a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem idén is részt vett, ahol különböző szóróanyagokkal, kiadványokkal és ajándéktárgyakkal várták az egyetem iránt érdeklődőket.
2026. január 10. Ukrajna vizsgálja az Egyesült Államoknak azt a javaslatát, hogy szabad gazdasági övezet hozzanak létre a Donyec-medencében a háború lezárása után – jelentette ki Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a Bloomberg hírügynökségnek adott nyilatkozatában, amelyet az UNIAN ukrán hírügynökség szemlézett szombaton. Az államfő kifejtette, hogy a terv megvalósulása esetén egy ilyen pufferövezet – amely a csapatok visszavonása után jönne létre – olyan térség lehetne, ahol vállalkozások működnének, az emberek pedig egy különleges jogi és adózási rendszerben élnének és dolgoznának. „A forma bonyolult, de igazságos” – tette hozzá. Szavai szerint ennek megvalósításához Oroszország részéről szimmetrikus lépésekre, valamint Ukrajnán belüli egyeztetésre van szükség. Az elnök felvetette, hogy az övezet a Donyec-medence egyes körzeteiben jöhetne létre, és olyan kompromisszumot jelenthetne, amelynek keretében mindkét fél olyan távolságra vonná vissza csapatait, amely már elegendő a „normális élethez”.
2026. január 11. Négy éves alapos kutatómunka eredményeként végre az ungvári nyomdában kiadásra került Dupka György: Magyar hadifoglyok, internáltak a Baltikumban (1944–1953) (Lágerek, nyughelyek bejárása és helyszínelése) című történelmi monográfia. A szerző a könyvét a tragikus hirtelenséggel elhunyt barátjának, a balti-expedíció tagjának, dr. Havasi János (1952–2024) kutatótárs emlékének ajánlja. A könyv mindenki számára elérhető KMMI-honlapon, már olvasható, letölthető: https://kmmi.org.ua/.../books-pdf/2026/baltikum_001-343.pdf Részlet az utószóból: „A jelen kötetben közzétett kutatási eredményeim lényegében a Baltikumba elhurcolt, majd méltatlanul elfeledett magyar hadifoglyok, civil internáltak sorsával kapcsolatos. (…) Sikerült bebizonyítani a kételkedőknek is, hogy nem félszáz, hanem ezrek járták meg a baltikumi szovjet lágerek poklát. Az általam validált kartonokra hivatkozva nyíltan kijelenthetem, hogy a németek és más nemzetiségű rabok mellett a validált Guk-kartonok (https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/.../szovjet-taborok...; szovjet táborok magyar foglyai - Adatbázisok Online, Magyar Nemzeti Levéltár) szerint 2873 magyar honfitársunk 1944–1950 között igazoltan tartózkodott a 44 lettországi, a 9 észtországi és a 6 litvániai GUPVI-táborban. Ebből 2589 fogoly katona (zömében főtisztek, törzstisztek) és 174 civil internált (közel fele kárpátaljai származású) nevét vettem fel a listákra. A validált Guk-kartonok alapján állíthatom, 2062 fogoly szerencsésen vergődött haza a balti táborok komisz, három vagy négy évig tartó fogságából.
Az elvégzett számvetések szerint 593 személy hazatéréséről a kartonokban nem találtam értékelhető adatot. Szerintem ők is a láger áldozatok közé tartoznak, akik közül sokan soha nem tértek szeretteikhez haza, és a sorsukat se ismerjük.
A tüzetesen megvizsgált kartonokban és egyéb adattárban 126 magyar honfitársunk elhalálozásáról győződhettem meg. A balti államok területén felállított lágerekben elhunyt 71 magyart temettek el. Az itteni táborokból átszállítás után más lágerekben, rabkórházakban 55-en vesztették életüket. Bőven vannak köztük olyanok is, akiket szökés közben meglőttek, s hadbíróság döntése alapján kivégeztek, míg másokat orvul meggyilkoltak, vagy súlyos baleset okozta a halálukat. Azonban az elhalálozottak többsége járványos betegségben és végelgyengülésben pusztult el (…)”.
2026. január 11. Tódor Macapula munkácsi görögkatolikus püspök a 2025 karácsonyán kiadott főpásztori levelében tett említést először arról, hogy a 2026-os év központi témája a család lesz a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyében:
„…Család éve, amikor a remény láthatóvá válik a szeretetben, az imádságban és a kölcsönös jelenlétben. Ezért a következő évet egyházmegyénkben a családnak szeretnénk szentelni, amely az Isten emberről szóló tervének középpontja. Karácsony fényében ünnepélyesen szeretném meghirdetni Munkácsi Egyházmegyénkben a CSALÁD ÉVÉT, amely január 11-én, vízkereszt utáni vasárnapon kezdődik, és karácsony utáni vasárnapon, 2026. december 27-én fejeződik be.” 2026. január 11-én vasárnap az egyházmegye valamennyi egyházközségében ki is hirdették Tódor püspök felhívását a Család évére, melynek lelki útmutatója és mottója Szent Bernát gondolata lesz: „A család, amely együtt imádkozik, együtt is marad.”
2026. január 12. A Legfelső Tanácsban nyilvántartásba vették az 14361. számú törvényjavaslatot, amely betiltaná az agresszor állam nyelvének, azaz az orosznak oktatási nyelvként való használatát a magán általános középfokú oktatási intézményekben – írja a korrespondent.net a törvényjavaslatnak a parlament weboldalán megjelent információs oldalára hivatkozva.
2026. január 13. Az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) által végrehajtott házkutatásokat követően leváltják posztjáról a Kárpátaljai Megyei Területi Toborzó és Szociális Támogató Központ vezetőjét, Andrij Savcsuk ezredest, aki korrupciós botrányba keveredett. A tisztet a hadsereg tartalékállományába helyezik át, ahol a továbbiakban a rivnei tartalékos egységnél teljesít szolgálatot – számolt be a mindig jól értesült ukrán blogger, Vitaliy Glagola saját forrásaira hivatkozva.
2026. január 15. Az ukrán parlament megszavazta kedden Denisz Smihal felmentését a védelmi miniszteri tisztségéből – számoltak be ukrán hírügynökségek. Smihal kevesebb mint fél évet töltött ebben a pozícióban, amelyre 2025. július 17-én nevezték ki – emelte ki az UNIAN hírügynökség. A politikus ugyanakkor továbbra is a kormány tagja marad, Volodimir Zelenszkij elnök felajánlotta neki az első miniszterelnök-helyettesi és energetikai miniszteri tisztséget.
2026. január 15. Már a mozikban látható a kárpátaljai Romzsa Tódor életét bemutató film. A vértanú története túlélte a rendszereket, az ideológiákat, a hallgatást. Ma már boldoggá avatott püspökként tisztelik, de emberi arca talán most kerül igazán közel hozzánk. Már megérkezett a mozikba a Bokorfilm forgalmazásában az a magyar film, amely az életének utolsó szakaszát dolgozza fel; egy esendő, mégis rendíthetetlen pap portréját tárja a közönség elé. Egy olyan emberét, aki nem akart hős lenni, csak hűséges a hitéhez, közösségéhez, és akinek a története ma is fájón aktuális. A nyolc nyelven beszélő, rendkívül intelligens, a közösségért minden áldozatra kész püspököt a filmben Dér Zsolt alakítja, mellette a további szereplőket Lux Ádám, Bezerédi Zoltán, Kakasy Dóra, Magyar Attila, Jakab Tamás, Péteri Lilla, Quintus Konrád, Gere Dénes és Cserna Antal játszák.
Romzsa Tódort huszonnyolc görögkatolikus vértanú társával együtt II. János Pál pápa avatta boldoggá 2001. június 27-én Ukrajnában, Lembergben. Bokor Attila rendező filmje a Nemzeti Filmintézet támogatásával a Cinecom gyártásában készült Bokor Péter producer közreműködésével. A megtörtént eseményeket feldolgozó alkotás forgatókönyvét a rendező, Bokor Attila (56 csepp vér, Hazám, hazám) írta, operatőre a Kossuth-díjas Máthé Tibor (Az én XX. századom, Ópium – Egy elmebeteg nő naplója, Jutalomjáték), látványtervezője Tóth Andrea (56 csepp vér, Mancs, Itt érzem magam otthon), jelmeztervezője Balai Zsuzsa (Hajnali láz, Az énekesnő, A színésznő). A film vágója Király István (Valami Amerika, Futni mentem, Kontroll, Kincsem), a zenéjét pedig Pejtsik Péter (Torzók, Fehér Isten, Ferenc pápa: Buenos Airestől a Vatikánig) szerezte. A film hivatalos magyar nyelvű előzetese ITT tekinthető meg.
2026. január 17. Elhunyt megyénk legidősebb lakosa és művésze, Ilja Brovdi – tudatta a mukachevo.net internetes hírportál. A férfi 1918. szeptember 13-án született. Az iskola elvégzése után a munkácsi állomáson daruvezetőként dolgozott. 1966-ban a kirovi gyárban váltott tervezői pályára. A rajz iránti vonzalma már kora gyermekkorában megnyilvánult, de szüleinek nem volt lehetőségük arra, hogy Ilját tanulni küldjék. Ezért önállóan fejlesztette tehetségét. 1965-ben kezdett komolyabban rajzolni. Tanárai Soltész Zoltán és Villásek Rudolf művészek voltak. A művész élete során a világ 20 országát látogatta meg, és több száz kiállítást szervezett. Alkotói tevékenységével jelentős mértékben hozzájárult a régió kulturális életéhez, szellemi és művészeti örökséget hagyva maga után. Nyugodjon békében!
2026. január 18. A Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete (KMNE) idén első alkalommal tartotta meg a helyi összekötők találkozóját. A szervezet életében háromhavonta ismétlődő eseménynek ezúttal a beregszászi Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokház adott otthont.
2026. január 18. A Tisza jobb partján lévő, Szatmárcsekétől légvonalban alig egy kilométerre fekvő Badalóban élők gyülekezeti közösségben méltatták a magyar kultúra napját. A református templomban megtartott ünnepi istentiszteleten Sápi Zsolt lelkipásztor igehirdetést követően Jakab Lajos, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Badalói Alapszervezetének elnöke beszélt arról is, hogy ugyan nincs arról feljegyzés, hogy a XIX. század elején több mint húsz éven át Szatmárcsekén élő Kölcsey Ferenc járhatott-e Badalóban, de ez szinte biztosra vehető. A Himnusz kéziratát kortársainak, írótársainak a beregszászi postán feladó költőnek ehhez át kellett kelnie a Tiszán lévő Hidason, majd Badalón keresztül juthatott el Beregszászba. Az itt élők ezért tartották fontosnak, hogy a Himnusz bölcsőjének számító Szatmárcseke tőszomszédságában, Badalóban is legyen emlékhelye Kölcseynek, amelynél minden év januárjában leróhatják tiszteletüket.
Ünnepi beszédet mondott Jusztin Miklós beregszászi magyar konzul, dr. Váradi Natália történész, a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány igazgatója, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Felnőttképzési Központjának vezetője, Sin József, a KMKSZ alelnöke, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke. Majd a résztvevők megkoszorúzták a templom külső falán lévő Kölcsey Ferenc portréját ábrázoló domborműves emléktáblát – Matl Péter szobrászművész még 2023-ban felavatott alkotását.
2026. január 20. Az idei év ökumenikus imahetének kezdetére Beregszász történelmi egyházainak lelkészei és hívei a római katolikus templomban gyűltek össze, hogy idén is együtt imádkozzanak az egységért. Az imaalkalmon három görögkatolikus, két református és egy római katolikus lelkész volt jelen: Marosi István, Virág Szabolcs, Szabó Viktor, Taracközi Ferenc, Margitics János és Molnár János. Szentbeszédet mondott Taracközi Ferenc, a Beregszászi Református Egyház vezető lelkésze. Fontos üzenete volt az, hogy bármelyik felekezet tagjai is vagyunk, merjük kimondani: az életet Jézus Krisztusnak adjuk, neki élünk. Az ökumenikus imaalkalmat a Szent Kereszt kórus tette szebbé énekével. Az ökumenikus imahét január 21-én a görögkatolikus, majd január 22-én a református templomban folytatódott.
2026. január 20. Összesen 205 ukrán gyermek érkezett magyarországi téli pihenésre Ukrajna 11 megyéjéből. A katonák gyermekei, valamint elesett katonák hozzátartozói január 23-ig Sátoraljaújhelyen, a Rákóczi Szövetség jól ismert táborában tölthetik a vakációt. A táborban részt vevő iskolások Zaporizzsja, Csernyihiv, Harkiv, Kijev, Odessza, Csernyivci, Ternopil, Ivano-Frankivszk, Rivne, Lemberg és Kárpátalja megyékből érkeztek.
Elhunyt Csada Sándor, vagy ahogy sokan ismerték, Csada Öcsi, Beregszász város ismert videóoperátora, fotósa és dokumentaristája. Hosszan tartó betegség után, 76 éves korában hunyt el. Halálának hírét a Beregszászi Városi Tanács Kulturális és Oktatási Osztályának közösségi oldalán osztották meg. Csada Sándor 1950-ben született Beregszászban. 2008-tól a Beregszászi Városi Kulturális és Szabadidő Központ munkatársa volt, 2011-től videóoperátorként dolgozott. Pályafutása során több mint 600 videós anyagot készített a város mindennapjairól, ünnepeiről, történelméről és lakóiról, így munkái jelentős része ma is élő képi emlékként őrzi Beregszász arculatát és történetét.
Nyugodjon békében!
2026. január 22. Az orosz–ukrán háború 1429. napján, illetve negyedik évében a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI), a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK) és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség beregszászi szervezetének hívó szavára az „egy a nemzet” hitében, az együvé tartozás jegyében, a beregszászi postahivatal falán található Kölcsey-emléktábla előtt a helyi társadalmi és civil szervezetek, a történelmi egyházak, a polgármesteri hivatal, a II. Rákóczi Ferenc Magyar Egyetem több mint félszáz képviselőinek részvételével zajlott a megemlékezéssel egybekötött koszorúzási ünnepség.
A szervezők nevében a megnyitó beszédében dr. Zubánics László történész, az UMDSZ és a KMMI elnöke arról szólt, hogy az országban lassan négy éve dúló háború miatt a többségi nemzet képviselőivel együtt a kárpátaljai magyarságnak is hatalmas kihívásokkal kell szembenéznie. Valamennyien az oly nagyon áhított békére vágyunk, amely reményeink szerint még az idén ránk köszönt.
Az ünnepség fő szónoka Novák Irén, a Kulturális és Innovációs Minisztérium filmművészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkára ünnepi beszédében többek között a kárpátaljai magyaroknak azt kívánta, hogy olyan bizakodó módon tudjanak a jövőbe tekinteni, mint Kölcsey, amikor a beregszászi postán feladta a Himnusz kéziratát. A Himnusz a nemzeti összetartozásnak egyik fontos sarokköve, a több mint ezeréves magyar államiság jelképe. A magyar kultúra összeköt mindnyájunkat, mert a kultúránk olyan belső érték, amely évszázadokon át segített megmaradni, akkor is, amikor a történelem újra és újra szétszakította közönségeinket.
Az esemény utolsó szónoka Molnár D. István egyetemi tanár, a KMKSZ beregszászi szervezetének elnöke, aki rámutatott arra is, hogy az elmúlt évezredek során sok nép megfordult errefelé, ám csak igen keveseknek sikerült gyökeret verniük. Nekünk, magyaroknak, ez azért sikerülhetett, mert erősen ragaszkodtunk hagyományainkhoz, az elődök által ránk testált kulturális-szellemi értékekhez. Ezt kell tennünk ma is.
A lélekerősítő ünnepség a Himnusz eléneklésével és csendes koszorúzással fejeződött be. Az ünnepséget személyes jelenlétével mások mellet megtisztelte dr. Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó, Vida László, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezetője és dr. Gyebnár István első beosztott konzul, Sin József, a KMKSZ alelnöke, Babják Zoltán, Beregszász polgármestere és a hivatal munkatársai, dr. Orosz Ildikó, a beregszászi egyetem elnöke, dr. Csernicskó István rektor, dr. Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékpark Alapítvány elnöke, dr. Dupka György történész, a MÉKK elnöke, Somogyi László, az LMKSZ elnöke, Marosi István a Beregszászi Görögkatolikus Egyházközség lelkésze, az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ igazgatója, Moritz László, az Anyanyelvápolók Szövetségének vezetőségi tagja, dr. Seres Attila történész, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos főmunkatársa, Havasi Dániel, a dr. Havasi János Kulturális és Közéleti Alapítvány kuratóriumi elnöke, Tóth Miklós és Bíró Tibor önkormányzati képviselő.
2026. január 22. Jókai Mór születésének bicentenáriuma, valamint a jeles író emlékét megörökítő tábla leleplezése alkalmából tartandó ünnepséget dr. Zubánics László történész, a KMMI elnöke nyitotta meg, méltatta elévülhetetlen érdemeit. Mint elhangzott, 1893. november 20-tól a Bereg-vidéki város örökös díszpolgárát tisztelhetjük személyében. Majd felolvasta Dalmay Árpádnak, az emléktáblát adományozó Beregszászért Alapítvány kuratóriumi elnökének az ünneplőkhöz intézett levelét. Melyben többek között ez áll: „Jókai Mór neve összeforrt nemzetünkkel. Számos regénye, elbeszélése, publicisztikája és közéleti szerepvállalása, részvétele az 1848/49-es szabadságharcban olyan gazdag örökséget hagyott ránk, amely nélkül elképzelhetetlen a magyar szellemi élet. Ő volt az, aki tollával hidat vert múlt és jövő közé, aki hitet és reményt adott a nehéz időkben. Beregszász mint a kárpátaljai magyarság szellemi-kulturális központja, mindig is többet jelentett egyszerű földrajzi helynél. Jelentette a magyar kultúra megmaradását, nyelvünk őrzését, az identitás továbbadását.” A bronz dombormű Sándor Attila székelyudvarhelyi művész alkotása.
Ünnepi beszédet mondott Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó, aki köszönetet mondott valamennyi kárpátaljai nemzettársunknak azért, hogy ezekben a nehéz időkben is kitartanak és ragaszkodnak szülőföldjükhöz, itt szeretnének boldogulni, itt képzelik el gyerekeik jövőjét.
Az emléktáblát dr. Szili Katalin és dr. Gyebnár István konzul leplezte le dr. Zubánics László társaságában. Dupka György történész ezt követően elmondta, Jókai Mór első emlékezetes találkozása vidékünkkel és a táj embereivel 1882. március 2. és március 4. között zajlott le, amikor részt vett a Párizsból Munkácsra látogató Munkácsy Mihály festőfejedelem tiszteletére rendezett ünnepségen, a festő szülőházán elhelyezett emléktábla felavatásán, a Csillag vendéglőben adott díszebéden. Az utóbbi eseményen beszédet is mondott, délután pedig bekapcsolódott a táncmulatságba. Másnap a vidék történelmi nevezetességeivel ismerkedett, délután pedig Munkácsy társaságában visszautazott Budapestre. A nevezetes eseményről a vidéki és a székesfővárosi lapok bőven beszámoltak. Zubánics László elmondta, hogy kifejezetten örül annak, hogy a Jókai-emléktábla a KMMI emlékfalára került, nevezetesen pár lépésnyire Munkácsy Mihály mellszobra van. A két jó barát újra együtt van itt és minden kárpátaljai magyar ember szívében is.
2026. január 22. A Magyar Kultúra Napján Brinkács István képzőművész (1949–2022) festményeiből nyílt emlékkiállítást a beregszászi Európa–Magyar Ház konferenciatermében Zubánics László, a KMMI elnöke nyitotta meg, egyúttal a tárlat részét képező, színes bőrből készült képeket, a hétköznapok elgondolkodtató pillanatait tükröző olajfestményeket, akvarelleket is bemutatta. Majd ismertette a festő életét, aki Ungváron született 1949. október 3-án, és már gyermekkorában érdekelte a művészet. Tízéves korától Bakonyi Zoltán rajzstúdióját látogatta. Egy évig (1967-ben) Odesszában tanult művészeti grafikát az Usinszkij Főiskolán, később az oroszországi Dikszon szigeten dolgozott. Az Északi-tengeri Flottától leszerelve az ungvári Képzőművészeti Alapnál helyezkedett el, és művészeti makettezéssel foglalkozott. Belföldi és külföldi kiállításokon 1971-től bekövetkezett haláláig gyakran vett részt. Brinkács több műfajban (festészet, grafika, ikonfestés, kollázs, bőrművesség, fafaragás, makettezés) alkotott. Bőrből készült képeiről kifejtette, hogy a képeket főleg táskaalapanyagként szolgáló bőrökből alkotta. Egybehangzó szakvélemény, hogy különös képessége volt arra, hogy ezen technikák felhasználásával, a motívumok ötvözésével a bennünket körülvevő világ lényegét ragadja meg.
2026. január 22. Kulturális összeállítással vette kezdetét a Himnusz születésének 203. évfordulója alkalmából rendezett ünnepség a beregszászi Európa-Magyar Házban. A KMMI dísztermében egybegyűltek először meghallgatták a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum diákjának előadásában nemzeti imádságunkat, ezt követően Shrek Tímea és Marcsák Gergely – a szemekből könnyeket csaló – pódiumműsorát láthatták: a verses-zenés összeállítás a Szégyenpiac című háborúellenes antológiában megjelent művek alapján készült.
Az értelmiségi fórumon ünnepi beszédet mondott dr. Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó. Többek között kifejtette: amíg van magyar kultúra, addig van jövő, a magyar kormány pedig a jövőben is mindent megtesz azért, hogy a békét szolgálja, és ne a háborút táplálja. Kiemelte, a magyar kultúra összeköt mindannyiunkat térben és időben, határokon innen és túl, jelenben és jövőben, és ennek napjainkban nagy jelentősége van Kárpátalján. Itt a magyarság nemcsak örökölte kultúráját, hanem megvallja és megküzd érte nap mint nap. (…) A kárpátaljai magyarság jól példázza, hogy lehet hűségesnek maradni anyanyelvünkhöz, iskoláinkhoz, templomainkhoz, közösségeinkhez, még akkor is, amikor a történelem próbára tesz – zárta gondolatait dr. Szili Katalin.
2026. január 22. A MÉKK és a KMMI szakmai felterjesztésében díjak, kitüntetések átadására került sor a beregszászi Európa-Magyar Házban.
* Első körben Moritz László (Stockholm, Svédország) újságíró, az ASZ vezetőségi tagja dr. Szili Katalin közreműködésével az Anyanyelvápolók Szövetségének oklevelét adta át az elismerésében részesült személyeknek.
*A KMMI nevében Dupka György értékelte a kárpátaljai magyar kultúra koordinátorainak nemes tetteit. dr. Zubánics László elnök és dr. Szili Katalin nyújtotta át a KMMI-okleveleket (a díjazottak névsorát lásd az az Elimerések rovatban).
* Az Együtt irodalom-művészet-humán tudományok-kultúra című folyóirat szerkesztőbizottsága az idei év Együtt Nívódíját ezúttal dr. Seres Attila történésznek adományozta. Az elismerő oklevelet dr. Dupka György lapigazgató és Szili Katalin nyújtotta át. Vári Fábián László Kossuth-díjas költő, az MMA Irodalmi Tagozat vezetője, a szerkesztőbizottság elnöke laudációját Marcsák Gergely költő, a folyóirat olvasószerkesztője olvasta fel. A szöveget teljes egészében közöljük.
DR. SERES ATTILA MÉLTATÁSA
E mai nap az első alkalom, amikor személyesen nem vehetek részt a magyar kultúra ünnepével egybekötött Beregszászi Magyar Értelmiségi Fórumon. Kényszerítő oka a gyász, Kiss Benedek barátunk és akadémikus társunk mai farkasréti temetése. Lélekben azonban ott vagyok Veletek, és azt kérem Tőletek: ha kevesen maradtunk is, emelt fővel járjunk a világban (ha járhatunk), mert nem vagyunk alávalóbbak egyetlen más népnél sem.
Ilyenkor, az egységes magyar kultúra ünnepén adjuk át folyóiratunk, az Együtt nívódíját, amely Szerkesztőbizottságunk és a megmaradásáért elszántan küzdő magyar népcsoport szerény, kulturális elismerése. Mindeddig olyan alkotók kapták, akik jelentősen hozzájárultak a kárpátaljai magyar kisebbség irodalmának, kultúrájának és nemzettudatának megtartásához.
Idei kitüntetettünk Dr. Seres Attila történész, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár munkatársa, az Intézet egyik fontos kutatócsoportjának vezetője. Szakterülete a szovjet-magyar kapcsolatok története, mely meglehetősen divatos, főként részletkérdésekre korlátozott, a szovjet ideológiával áthatott téma volt már a múltban is. Seres Attila objektív szemléletű munkája számunkra különösen érdekes és értékes, hiszen a társadalmi hullámzások kezdetét, ’70-es éveket öleli fel. A kárpátaljai Forrás-nemzedék még életben lévő tagjai, valamint az akkori történésekre értő módon figyelő nemzedéktársak többé-kevésbé elevenen emlékeznek azokra az időkre, azonban az eltelt fél évszázad okán a személyes emlékezések tévedéseket is tartalmazhatnak, hitelességük tehát kétségbevonható. Ezzel szemben a ’70-es évek történetének Seres Attila által diplomáciai levéltári anyagok alapján restaurált és árnyalt fejezetére hiteles, hivatkozható tudományos forrásként tekinthetünk.
Korábban, néhai Kovács Vilmos írótársunk Magyarországra való áttelepülésével kapcsolatban már betekinthettünk Dr. Seres Attila kárpátaljai vonatkozású kutatásaiba, s olyan tényeket ismerhettünk meg, amelyek az átlagos kárpátaljai olvasó elől mindeddig el voltak zárva.
Az Együtt múlt évi 2. lapszámában megjelent Seres-tanulmány témája Balla Lászlónak a „szovjet magyarok”-ról konstruált, Kárpátalján nagy port kavart, óriási felháborodást keltő elmélete. Ez a tanulmány az egykori cikksorozat megjelenésének 50. évfordulója kapcsán született. A történész szerint Balla László gondolatmenetének lényege, hogy noha a kárpátaljai magyarság nyelvi és etnikai szempontból ugyan az egyetemes magyarság része, azonban a második világháborút követő három évtizedben a Szovjetunió politikai, gazdasági, társadalmi és szellemi környezetében formálódott közösséggé. Emiatt a közösségi identitásának a szovjet politikai és állampolgári öntudat, vagyis a szovjet állami, politikai berendezkedés által meghatározott társadalmi, kulturális és mentális mintakövetés is a szerves részévé vált. Ezzel összhangban úgy vélte, hogy az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság (USZSZK) Kárpátontúli területének magyar nyelvű irodalma a magyar emigráns kommunista irodalom által megteremtett hagyomány vonulatába illeszkedik.
Méltatott szerzőnk az ominózus publicisztika elemzésén túl ismerteti a magyar külügyi levéltárnak a témához kapcsolódó diplomáciai dokumentumait is, ám azokból kitűnik, hogy a kádári vezetés sem értett mindenben egyet az irományban kifejtett nézetekkel. Balla a rendszerváltozást követően hozzáfogott korábbi politikai-társadalmi szerepének átértékeléséhez, s a „szovjet magyarok” hamis tudatának terjesztése miatt érzett erkölcsi felelősséget igyekezett áthárítani a megyei pártközpont akkori korifeusára, Mikola Szemenyukra.
Mindent egybevetve azonban Balla azt a nézetet igyekezett elfogadtatni olvasóival, hogy a Szovjetunióban élő magyar népcsoport létét és előrejutását az biztosíthatja, ha sikeresen integrálódik a globális erőtérben is sziklaszilárd Szovjetunió politikai, társadalmi keretei közé. Ez a szándék egyértelműen a kárpátaljai magyarok történelemfelfogásának és indentitástudatának átformálására irányuló törekvésnek minősíthető.
Dr. Seres Attilát feltétlen köszönet illeti ezért a munkáért már csak azért is, mert tisztán látó és értékelő szakemberként helyettünk rakta a megfelelő helyére ezt a történelmi epizódot. Ha mi tettük volna, egyesek vádolhattak volna elfogultsággal vagy akár amatőr hozzáállással is.
Kérjük, fogadja szerény oklevelünket őszinte elismeréssel és köszönettel!
Vári Fábián László, az Együtt Szerkesztőbizottságának elnöke
2026. január 20.
* A Dr. Havasi János Kulturális és Közéleti Alapítvány a magyar kultúra napja alkalmából Havasi Dániel kuratóriumi elnök az idei év első oklevelét Dunda György újságírónak adta át, a Kárpáti Igaz Szó lapigazgatójának a kárpátaljai magyar kultúra értékeinek ápolásáért, valamint az összmagyar szellemiségű sajtó magas színvonalú szolgálatáért. A díjazott munkásságát Dupka György kárpátaljai író, történész, a Havasi János Alapítvány kuratóriumi tagja méltatta, Kárpátalja legbátrabb magyar újságírójának nevezve Dunda Györgyöt.
Az elismerést átvevő Dunda György hangsúlyozta, hogy nemcsak szakmai, hanem szoros baráti kapcsolat is fűzte az Alapítvány névadójához, Havasi Jánoshoz. Beszédében reményét fejezte ki, hogy a „béke” szó hamarosan visszanyeri eredeti jelentését, és mielőbb eljön az idő, amikor az már nem szitokszóként lesz kezelve.
2026. január 22. Az Európa-Magyar Házban a magyar kultúra napján megtartott értelmiségi fórum keretén belül a „Templom és iskola, a magyarság intézmények a háború árnyékában” elnevezésű konferencia vitaindító előadásában dr. Zubánics László történész, kisebbségpolitikus arra emlékeztetett, hogy számos, a magyarok által is sűrűn lakott kistérségben az önkormányzatok a jövőben nem tervezik az állami fenntartású magyar nyelvű középiskolák működtetését. Márpedig ez igencsak borús jövőképet vetít előre, hisz középiskolai végzettség hiányában fiataljainknak nincs lehetőségük arra, hogy felsőfokú tanintézményekben tanuljanak tovább.
Zán Fábián Sándor református püspök az egyház karitatív szerepvállalásáról szólt, arról beszélt, hogy ez mennyire fontos a mostani nehéz időkben. Gyülekezeteinknek arra kell törekedniük, hogy az egyik szentírásban is megfogalmazott rablókkal szemben a közömbösek, a csak szemlélők helyett az irgalmasok, a cselekvő szeretet gyakorlók száma növekedjen.
Babják Edit, a Beregszászi Kistérség Oktatási és Kulturális Osztályának vezetője azzal kapcsolatban fejtette ki gondolatait, hogy milyen kihívásokkal kell szembenéznie a kárpátaljai magyar tannyelvű iskoláknak a jövőben. Szólt arról, hogy miként lehetséges az államnyelv alapos elsajátítása ezekben az intézményekben, s hogy milyen pluszt ad gyermekeinknek, ha oktatásuk anyanyelven történik.
dr. Zékány Krisztina, az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Filológiai Tanszék vezetője az általa irányított intézmény perspektíváiról szólt, arról, hogy a magyar szakon immáron nem csupán tanárokat képeznek, hanem tolmácsokat is.
dr. Dupka György, a MÉKK elnöke, a Kárpáti Magyar Krónika szerkesztője által vázolt körképből a jelenlévők megtudhatták, hogy a háború árnyékában milyen szellemi kulturális élet zajlik vidékünkön. Szólt a könyv-, az újságkiadás mostoha helyzetéről, a könyvtárak, klubok és művelődési szervezetek lelassuló működéséről. Összefoglaló elemzése szerint, a mostoha körülmények ellenére 2025-ben több mint150 kiemelt kulturális esemény zajlott Kárpátalján. A lebonyolított rendezvények mintegy 90 %-a civil szervezetek, a történelmi egyházak szervezésében, kimondottan az anyaországi támogatásokkal valósult meg. A programok 30 %-a képzőművészeti, 15 %-a irodalmi, 10 %-a humán tudományokhoz köthető, 15 %-a zenei, népzenei, 30 %-a kulturális, közművelődési esemény.
Az elhúzódó háborús helyzet miatt a magyar kultúra színterei is beszűkülnek. A magyar lakta településeken az állami, önkormányzati fenntartású könyvtárak, művelődési házak, klubok mintegy 95%-a hadiállapot miatt felfüggesztette a működését. Egyik legnagyobb vesztese a szórvány magyarság, ahol a magyarság intézmények (pl. vasárnapi iskolák) leépülése tapasztalható.
Az orosz–ukrán háború 1429 napja alatt a tömbmagyarság településein is folyamatos elnéptelenedés figyelhető meg. Pl. a legnagyobb magyar településnek számító Nagydobronyban a korábbi 5 500 lakosából mintegy 1600-an élnek a településen. Nagymuzsalyban a 3 ezer lakosból 600-700 fő maradt az otthonában. Különösen a síkvidéki, ukrán-magyar határ menti települések kerültek végveszélybe. Átlagosan 30, helyenként 40 százalékos emberhiány tapasztalható.
A kisebb településeken gyerekhiány miatt iskolaösszevonások zajlanak. A történelmi egyházak templomaiba már csak az öregek, nők és gyerekek járnak.
A katonaköteles férfiakat a kegyetlen sors három irányba sodorta. Egy részük (közel félezer) a fronton szolgál. Ebből több mint százan harc közben életüket vesztették, jelentős a nyomtalanul eltűntek száma is. A katonaköteles férfiak másik része rettegve várja sorsa beteljesülését, egyre többen a bujkálást, a rejtőzködést választják.
A férfiak harmadik, nagyobb része időben külföldre menekült. Sajnos az itt maradt családtagok (főleg a gyermekes anyák) is követik őket. A becslések szerint eddig mintegy 70 ezren hagyták el a magyar lakta településeket. Mivel elhúzódik a háború, egyre kevesebben leszünk.
Üdvözlendő, hogy a kárpátaljai magyarság itt maradt értelmisége a bátrak frontvonalát erősítik. A kenyérkereső munkájuk mellett a jeles „lámpás” embereink teszik a dolgukat. Röviden szólva: alkotnak, festenek, zenélnek, írnak, tanítanak, színházban játszanak, úgy is mondható, szabad idejüket feláldozzák a magyar kultúra oltárán.
Csak 2025-ben munkájukat az anyaországban és Kárpátalján is kitüntetésekkel bátorították, díjazták. Mintegy 150 fő kapott állami kitüntetést, fontos szakmai díjat, ők a magyar közösség elismert emberei.
Az ünnepség kötetlen beszélgetéssel, eszmecserével és szeretetvendégséggel zárult. A rendezvényt online módon is közvetítettük a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet Facebook-oldalán. Az eddigi adatok szerint a KMMI Facebook -oldalon az Európa-Magyar Házban lezajlott eseményt több mint 3500 látogató tekintette meg: https://www.facebook.com/kmmi.org.ua
2026. január 22. Teltház előtt mutatták be a Magyar menyegző című romantikus táncfilmet január 22-én a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetemen. A vetítés a magyar kultúra napjához kapcsolódva valósult meg, és kiemelt érdeklődés övezte a beregszászi közönség részéről. Az előadást a Kulturális és Innovációs Minisztérium kezdeményezte, a program a Vándormozi szervezésében jöhetett létre. A rendezvény helyi szervezői a Pro Cultura Subcarpathica, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem, valamint a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház voltak.
Az esemény kezdetén Molnár Krisztina, a PCS koordinátora köszöntötte a megjelenteket. Ezt követően Novák Irén, a Kulturális és Innovációs Minisztérium művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkára szólalt fel. Beszédében kiemelte, hogy a magyar kultúra összeköt és megtart, határokon innen és túl egyaránt. Hangsúlyozta, hogy a külhoni magyarság legnagyobb kihívásának a megmaradást nevezte, ugyanakkor megerősítette, hogy a kulturális kormányzat elkötelezett a kárpátaljai magyar közösségek támogatása mellett – oktatási és kulturális programokon keresztül is. Fontos üzenetként fogalmazta meg továbbá, hogy van jövője a magyar nyelvű oktatásnak Kárpátalján, és reményét fejezte ki, hogy a béke mielőbb eljön, lehetővé téve a közös jövő építését. A vetítést követően a közönség hosszan tartó vastapssal jutalmazta az alkotást.
2026. január 22. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek (KMKSZ) a magyar kultúra napja alkalmából tartott központi rendezvényére a hagyományoknak megfelelően idén is Ungváron került sor. Ünnepi beszédet mondott Ferenc Viktória EP-képviselő, Albertné Simon Edina, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja, Balogh Lívia, a KMKSZ elnökségének tagja,
a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének (UKSZ) elnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője, Sin Edina a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház megbízott igazgatója. A rendezvény második részében a Budapestről érkezett Sensum Arts Színház előadásában a Gül Baba című operettet láthatta a kárpátaljai közönség Peller Károly rendezésében. A rendezvényt mások mellett megtisztelte Fülöp Andrea, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának első beosztott konzulja, Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke, a KMKSZ Munkácsi Középszintű Szervezetének elnöke, megyei képviselő, Kulin Zoltán, a TV21 Ungvár igazgatója.
2026. január 22. A magyar kultúra napja alkalmából szervezte meg Erfán Ferenc kiállításának megnyitóját a Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) a Pásztor Ferenc Közösségi Házban. A rendezvényen Beke Krisztina és Szepesi Károly képviselték Magyarország Ungvári Főkonzulátusát, Magyarország Beregszászi Konzulátusát pedig dr. Gyebnár István, aki köszöntő beszédet mondott. Ünnepi beszédet mondott Molnár János püspöki helynök, beregszászi római katolikus esperes-plébános, Jakab Eleonóra, a Beregszászi KÉSZ elnöke. Erfán Ferenc festőművész megköszönte a lehetőséget, hogy az egyház által működtetett épületben mutathatja be műveit, hiszen az alkotói folyamat és a hit szorosan kapcsolódik egymáshoz. Mankovics Tamás, a Tokaj Alkotótábor vezetője is megosztotta gondolatait a közönséggel.
2026. január 22. Megnyílt az idei év első kiállítása a Munkácsy Mihály Magyar Ház tetőtéri galériájában, ahol a résztvevők megtekinthették a munkácsi születésű Ribár Natália festőművész, pedagógus, költő és designer 40. születésnapja alkalmából szervezett jubileumi tárlatát. A különleges eseményre január 22-én, a magyar kultúra napján került sor. Köszöntő beszédet mondott Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója, Gombor Bence ungvári magyar konzul, Borisz Kuzma, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke, valamint Kopriva Attila egyetemi docens, a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja is, akik rámutattak a kiállító művész sokoldalúságára. Végezetül Ribár Natália megköszönte a Munkácsy Mihály Magyar Háznak, hogy a munkái ebben a térben kerülhetnek bemutatásra. A kiállításmegnyitót Olekszij Marhacsev szaxofonista virtuóz játéka varázsolt még emelkedettebbé.
2026. január 22–23. A magyar kultúra napja alkalmából ünnepi programokra került sor a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola három alapfokú művészeti iskolájában: Beregszászban, Nagydobronyban és Tiszapéterfalván. Az ünnepi műsorban a Tulipán Tanoda citerás növendékei beregi, dobronyi és érpataki népdalokat adtak elő, méltó módon képviselve térségünk gazdag zenei hagyományait.
2026. január 22. Kárpátalján az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) leleplezett egy korrupciós ügyet a huszti járási Területi Toborzó és Szociális Támogatási Központban. A StopKor és Vitalij Glagola újságíró beszámolója szerint Jurij Hajdur őrnagyot 6000 dolláros vesztegetés közben kapták el, miközben a tiszt ügyfeleinek a mozgósítás és a katonai alapkiképzés alóli felmentést ígérte. A kárpátaljai áldozatok pontos száma nem ismert, a veszteséglistát Ukrajnában államtitokként kezelik.
2026. január 23. A „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány szervezésében ZeneVarázslat képzést és hangverseny dr. Várnagy Andrea zongoraművész, Magyarország Érdemes Művésze, Liszt Ferenc- és Budapest Márka-díjjal kitüntetett művész közreműködésével zajlott le. A programban 8 és 16 év közötti, legalább egy éve zongorázó fiatalok vesznek részt immár 7 évfolyam óta. A ZeneVarázslat program növendékeinek évnyitó előadására a Rákóczi Egyetem Esztergom termében került sor, ahol ismét felcsendültek a remény hangjai. A résztvevőket dr. habil. Váradi Natália köszöntötte. A rendezvényen köszöntő beszédet mondott: Dr. Vitályos Eszter, kormányszóvivő, kormányzati kommunikációért felelős államtitkár, Ferenc Viktória, Európai Parlamenti képviselő, dr. Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem elnöke, dr. habil Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem rektora.
A koncert műsorában elhangzott Barna Szvetlana és Várnagy Andrea: Barabás Árpád: Kit válasszak? (Tavaszi szél…); Sárady Bence: Aranyosi Ervin: Álom-dal; Kornuta Zsánna: J. S. Bach: Kis Prelude No 2. c-moll; Seres Leila és Várnagy Andrea: F. Chopin: Grande Valse Brlliante op. 34. No. 2; Kláriková Zsófia: Aranyosi Ervin: Súgom a békét; Erős Veronika és Várnagy Andrea: J. Pachelbel: Kánon; Paládi Vivien: Igor Shamo: Prelude No 8; Erős Veronika: F. Schubert: Moment musical op.94, no.4; Paládi Vivien: …amikor a zongora hangja elnémítja a fegyverek zaját…” – üzenet; Sárady Bence és Várnagy Andrea: Bizet: Petit mari, petite femme; Seres Leila és Bobály Sámuel: “Magyar szó”; Kláriková Zsófia, és Roszoha Mária: Draskóczy László: Korondi táncok; Kórus: A zene az kell; Bogacsov Volodimr és Paszicsnik Olga: P. Frosini: Jolly Caballero; Farkas Lili és Várnagy Andrea: Liszt Ferenc: II. Magyar rapszódia; Kórus: Örökségünk című zenei mű.
2026. január 23. A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet minden évben kulturális programmal méltatja a magyar kultúra napját. Ezúttal borkóstolóval egybekötött irodalmi estet szerveztek az ünnep alkalmából a beregardói Perényi Kultúrkúriában. Az est központi elemét Ács Tamás magyarországi színművész A bor dicsérete című előadása adta. A produkció a borfogyasztás izgalmas kulturális és irodalmi történetébe vezette be a hallgatóságot, többek között Heltai Gáspár, Vörösmarty Mihály és Petőfi Sándor művein keresztül. Az esemény szerves részeként a résztvevők kárpátaljai borokat is kóstolhattak. A borkóstoló szakmai hátterét Varga István borász biztosította, aki a borok bemutatásával tovább gazdagította az est élményét.
2026. január 25. A Munkácsy Mihály Magyar Házban sor került Lucsok Péter Miklós, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspökének az Életem kalandja című könyvének bemutatójára. A kötet személyes hangvételű, gondolatébresztő írásokon keresztül enged betekintést egy különleges életút állomásaiba, belső küzdelmeibe, hitbéli kérdéseibe és az emberi sors mélységeibe. A történetek nemcsak mesélnek, hanem megszólítanak, elgondolkodtatnak, és párbeszédre hívják az olvasót.
Dr. Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója moderátorként vezette a könyvbemutatóval egybekötött beszélgetést, hogy feltárjuk a könyv legértékesebb és legmélyebb rétegeit. Az eseményt Bacskai József ungvári főkonzul is megtisztelte jelenlétével, illetve megosztotta a jelenlévőkkel gondolatait.
2026. január 26. A rendvédelmi szervek összehangolt akció során számoltak fel egy háromtagú embercsempész-hálózatot Kárpátalján. A csoport hadköteles korú férfiak illegális határátlépését szervezte, jelentős anyagi haszon reményében. A hatóságok tájékoztatása szerint a banda vezetője az ukrán hadsereg katonája volt, aki dezertált a szolgálatból, ezért körözés alatt állt. Az illegális határátlépések megszervezésében két ismerőse is közreműködött; őket a rajtaütés során szintén elfogták. A csoport személyenként 8 ezer dollárt kért a külföldre jutás megszervezéséért, beleértve a szállítást és az útvonal biztosítását is.
2026. január 26. A Beregszászi Járási Katonai Közigazgatás közleménye szerint január 18-án elhunyt Reban Zsolt, 1984-ben született, guti illetőségű katona. A család elmondása szerint Zsolt gyermekkora óta beteges volt, szívproblémákkal küzdött, és korábban többször is alkalmatlannak minősítették katonai szolgálatra. Ungváron és Beregszászban is vizsgálták, ám minden alkalommal hazaküldték, mondván katonai szolgálatra nem alkalmas. Így hivatalos katonai múltja sem volt. Mégis január 6-án, a délutáni órákban, amikor munkából tartott hazafelé ebédelni, rendvédelmi jármű állította meg a faluban. A helyszínre siető családtagok hiába próbálták jelezni, hogy beteg emberről van szó, nem hallgatták meg őket. A férfit akarata ellenére elvitték, a hozzátartozók pedig napokig semmilyen hivatalos tájékoztatást nem kaptak arról, hová került. Az elhunyt családjának elmondása szerint Zsolt csak ritkán tudott telefonálni. Utoljára január 16-án sikerült beszélni vele. Akkor még arról számolt be, hogy a Lemberghez közeli Javoriv katonai központban van kiképzésen, és nem tudja, mikor engedik haza. Január 18-án érkezett a tragikus hír: Zsolt rosszul lett a kiképzés helyszínén, összeesett és életét vesztette. A családot a gyászhírről egy tiszt értesítette telefonon. A hivatalos iratok szerint a halál oka szív- és légzési elégtelenség volt, enyhe tüdőgyulladással kísérve. A holttestet a szükséges vizsgálatok után Beregszászba szállították, ahol a hozzátartozók azonosították. A temetés január 26-án katonai tiszteletadás mellett zajlott.
2026. január 26. A vámosok nemzetközi napja alkalmából felavatták a Kárpátalján népszerű szakmának, a vámtisztnek szentelt „4. számú vámhely” miniszobrot. Ez a 80. számú miniszobor Ungváron. Egy kovácsoltvas épületben egy bronz vámtiszt áll egy őrkutyával. A szobrász Roman Murnik alkotásával egy, Ungvár gazdasága számára fontos szakmát szimbolizál. A szoborházban álló János bácsi vámtiszt a kutyájával, Buksival aprólékosan megvizsgál mindenkit, aki a határátkelőhelyen, a Szobránc utcán mozog.
A történelemből: Ungvár területére való belépéshez egykor díjat kellett fizetni. A városba vezető minden utcán volt egy sorompóval ellátott vámállomás. Ha be akartak menni, fizetni kellett. És ez nemcsak a látogatókra, hanem a helyi lakosokra is vonatkozott. Összesen 5 állandó vámállomás és 3 rendkívüli állomás volt a városban. Most a szobor abban az utcában található, ahol a Szobránc utcai 4. számú állomás volt. Egyébként minden járműért 3 koronát, minden állatért (ló, tehén, bivaly, szamár stb.) 2 koronát, illetve minden csikóért, borjúért, juhért vagy kecskéért 0,5 koronát kellett fizetni és minden vámtiszt munkába állva a polgármester előtt különleges hűségesküt tett arról, hogy a város érdekeit fogja szolgálni.
2026. január 29. Babják Zoltán, a Beregszászi kistérség polgármestere a közösségi oldalán tudatta, hogy az 1986-os születésű Komóci György 2025. május 6-án harci feladatai teljesítése közben (korábban eltűntként nyilvántartott) Doneck megyében, a kramatorszki irányban esett el. A gáti születésű férfi temetésének időpontjáról, idejéről és helyszínéről később adnak tájékoztatást. A háború kezdete óta már közel nyolcvan kárpátaljai magyar nemzetiségű vagy magyar gyökerekkel rendelkező katona vesztette életét a fronton.
* Ukrajna és Oroszország január 29-én újabb fordulót tartott az elesett katonák holttesteinek cseréjében. A csere keretében további 1000 holttestet adtak vissza, ők az Ukrajna Védelmi Erőinek elesett katonáihoz tartoznak.
2026. január 30. Kisvárdán, a Kárpátalja Házban nyílt meg Kovács Éva beregszászi festőművész Érzések és hangulatok – a látott világ nyomában című kiállítása, amely egy elmélyült, csendes szemlélődésre hívó alkotói világba vezeti a látogatót. A tárlatot Bodrog László, az intézmény igazgatója nyitotta meg, aki beszédében felidézte Kovács Éva művészi útját. Mint elhangzott, művészi fejlődését Veres Péter, valamint Garanyi József festőművész segítette, akik meghatározó szakmai alapokat biztosítottak számára.
2026. január 30. Ukrajna több régiójában, köztük Kárpátalján is tömeges bombafenyegetések érkeztek állami intézményekhez, oktatási létesítményekhez, vállalatokhoz és a médiához. A hatóságok minden egyes bejelentést ellenőriznek, az érintett intézményekben pedig az előírásoknak megfelelően evakuálást rendeltek el. Kárpátalja-szerte érkeztek riasztások A Kárpátalján történt eseteket Hanna Dan, a rendőrség szóvivője erősítette meg a 0312.ua hírportálnak. Beszámolója szerint több kárpátaljai magyar intézményhez is bombafenyegetésről szóló bejelentés érkezett. Értesüléseink szerint a Beregszászi, a Nagydobronyi, a Homoki, a Szürtei kistérség több intézménye is fenyegetést kapott, többek között a kisgejőci és nagygejőci iskola is. A legtöbb iskolában biztonsági okokból hazaengedték a gyerekeket, az épületeket kiürítették. Emellett a P. Frangepán Katalin Gimnázium beregszászi bázisóvodájába is.
2026. január 30. Ezen a napon vehette át mesterfokozatot igazoló oklevelét az a 36 hallgató, aki keresztfélévvel fejezte be tanulmányait a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem oktatás és pedagógiai tudományok, tanítói, óvodapedagógia, valamint számvitel és adóügy szakán. Az esemény a friss diplomások életében és az intézmény történetében is fordulópontot jelentett, hiszen most első ízben adtak át egyetemi szintű mesterdiplomákat. A végzősöket és a vendégeket köszöntötte mások mellett Molnár Andrea, a Rákóczi Egyetem Rektori Titkárságának vezetője Csernicskó István rektor. Szilágyi Péter, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára ünnepi beszédében többek között arra biztatta a friss diplomásokat, hogy legyenek büszkék arra a közösségre, amelynek első egyetemi végzettségű tagjaivá váltak, és „hordozzák szívükben egyetemi közösségüket, segítve egymást a jövőben is”.
A végzős diákok fogadalomtételét Bene Alexandra, tanítói szakon végzett hallgató olvasta fel. Ezt követően Orosz Ildikó, a Rákóczi Egyetem elnöke és Csernicskó István rektor adták át a tanulmányok sikeres befejezését igazoló okleveleket.
Az elnök asszony zárszavakba foglalva azt kívánta a végzősöknek, hogy olyan pályát válasszanak, ami biztos megélhetést nyújt, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy életük végén elmondhassák: „Érdemes volt élni, mert volt értelme és célja”.
A diplomaátadó ünnepség végén a történelmi egyházak képviseletében Molnár János római katolikus esperes-plébános, Marosi István görögkatolikus áldozópap és Margitics János református lelkipásztor kértek áldást a friss diplomások életére és munkájára, majd a rendezvény a Szózat közös eléneklésével zárult.
2026. január 30. A kárpátaljai magyar közösség jelenlegi kihívásai, a háborús helyzetből fakadó nehézségek, valamint a megmaradás és az intézményi működőképesség kérdései álltak annak a választmányi ülésnek a fókuszában, amelyet a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) tartott Tiszacsomán, az Árpád Fejedelem Látogatóközpont és Lovarda konferenciatermében. A tanácskozás nem csupán aktuálpolitikai helyzetértékelés volt, hanem egyben jövőbe mutató gondolkodás is arról, miként maradhat életképes a kárpátaljai magyarság intézményrendszere a folyamatosan változó körülmények között.
Az ülést Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke és a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány elnöke nyitotta meg. A napirendi pontok elfogadását követően Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke adott átfogó tájékoztatást a térséget érintő politikai folyamatokról és az orosz–ukrán háború hatásairól. Az ülés munkájába videóüzenetben kapcsolódott be Ferenc Viktória európai parlamenti képviselő is, aki részletesen szólt a kárpátaljai magyarságot érintő jogsértésekről. A kulturális tervek ismertetése során Molnár László, a szervezet kulturális titkára a 2026-os év programjait mutatta be. A tanácskozás során a magyar nyelvű média helyzete is napirendre került. Kulin Zoltán, a TV21 Ungvár igazgatója elmondta: a földi sugárzás megszűnését követően a csatorna az online térben folytatja tevékenységét. A csatorna digitális átalakulásának köszönhető, hogy a tevéseknek igazán nagyon sok a munkájuk.
Tisztújító közgyűlést tartott a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány is, ahol a választmány ismét Gulácsy Gézát bízta meg az igazgatói feladatok ellátásával. A Kárpátalja hetilap fennállásának huszonötödik évfordulója alkalmából Darcsi Karolina főszerkesztő mondott köszönetet az eddigi támogatásért, és bemutattak egy jubileumi kisfilmet is a lap történetéről, a szerkesztőség munkájáról. A rendezvényen részt vett és felszólalt Vida László, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja.
2026. január 31. A Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Köre alapítása 35. évfordulójának tiszteletére rendezett gálán dr. Dupka György lágerkutató bemutatta az Ungváron, a Kárpátaljai Magyar Könyvek sorozatban megjelent Magyar hadifoglyok, internáltak a Baltikumban (1944-1953) (Lágerek, nyughelyek bejárása és helyszínelése) című újabb monográfiáját. A balti országokban kutatásokat végző szerző a levéltári forrásokat is feldolgozó kiadványban a lettországi, észtországi és litvániai szovjet munkatáborokban sínylődött 2873 anyaországi, külhoni, illetve kárpátaljai katona- és civil fogolynak örökítette meg emlékét.
2026 január folyamán. A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház változatos programkínálattal készült, amelyben gyermekelőadások, klasszikus és zenés produkciók, kulturális ismeretterjesztő programok, valamint dokumentumfilm-vetítés is helyet kapott. Az előadások Beregszászban és több kárpátaljai településen valósultak meg.
A hónap elején, január 8-án és 9-én Beregszászban a Mesélő Mag-DIÁK című előadást láthatta a közönség, majd január 17-én szintén a Vérke-parti városban került színre az Ezt főztük ki… című produkció.
A Déryné Határtalan Napok programsorozat keretében január 21-én és 22-én több helyszínen is bemutatták a Törökvész Vitéz, avagy Vitéz László és a törökök című gyermekelőadást a Csillagvándor Kft. közreműködésével. Az előadás Tiszaújlakon, Nagyszőlősön, Visken és Técsőn is látható volt.
Január 21-én kulturális és zenei programokkal várták az érdeklődőket Karácsfalván. A nap során Várnagy Andrea Magyar zeneszerzők ars poeticája című előadása, Fekete János Jammal Megzenésített költészet című műsora, a Létra Kulturális Egyesület Ab Ovo című produkciója, valamint Jobku és Dzsevu Mohácsi vész című előadása is műsorra került.
Ugyancsak január 21-én este a Técsői Művelődési Házban került bemutatásra a Szerelmem, Sárdy című zenés előadás. Másnap, január 22-én Ungváron a Sensum Arts Kulturális Egyesület mutatta be a Gül baba című produkciót.
A hónap végén, január 29-én Beregszászban vetítették A legpompásabb emberi elme – dokumentumfilm Neumann Jánosról című alkotást, amely a világhírű magyar tudós életét és munkásságát mutatja be.
Forrás: KMMI, MÉKK, Facebook, www.karpatalja.ma,
www.karpatinfo.net, www.karpataljaturizmus.info, www.zakarpattya.net.ua, www.umdsz.info, https://umoti-uzhnu.university/hu/fooldal/ stb.
Szerkeszti a szerkesztőbizottság:
Zubánics László (elnök), Dupka György, Szemere Judit (szerkesztő), Fuchs Andrea.
Megjelenik: havonta két alkalommal.
Az elektronikus újság irodalmi, művészeti híreket, információkat tartalmaz.
A levelezési lista nyilvános, ahhoz bárki csatlakozhat.
Archívum: kmmi.org.ua
