Az Ungvári Magyar Ház galériájában szerdán nyílt meg Volodimir Masika egyéni tárlata. Az Ungvári Zádor Dezső Zeneművészeti Koledzs tanára 2022-ben kezdett el festeni. A most bemutatott 38 festmény betekintést nyújt az alkotó művészi világába. Tájképei Vivaldi Négy évszak című zeneművének hangulatát idézik meg: a tavasz frissességét, a nyár derűjét, az ősz színeinek gazdagságát és a tél csendjét. A portrék a legszűkebb családi körhöz kötődnek, míg a virágcsendéletek különösen meghatóvá teszik a tárlatot – a szépség, az illat és a múlandóság finom egyensúlyát ragadják meg.
A tárlatot dr. Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség és a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet elnöke nyitotta meg. Köszöntőjében felidézte, hogy ez már a sokadik tárlat, ami jelzi, hogy a Magyar Ház galériája folyamatosan működő, élő kulturális tér. Emlékeztetett arra is, hogy az alkotónak tavaly novemberben az ungvári Kárpátaljai Szabadtéri Néprajzi Múzeum kiállítótermében volt a bemutatkozó kiállítása. Zubánics László egy személyes emléket is megosztotta a múltból: a kilencvenes években egy terepmunka során Árpa István művészettörténész és zenész egy keresztszemes hímzést tett elém, és megkérdezte: „Mit látsz ebben?”
„Elsőre csak egy hagyományos vászonmunkát láttam, amilyet régen a falra készítettek az asszonyok. Ő azonban azt mondta: Ez egy népdal – különböző színekben és formákban megjelenítve” – idézte fel.
„Akkor értettem meg igazán, hogy a zene és a képzőművészet milyen szorosan összefonódik” – hangsúlyozta. Hozzátette: különösen figyelemre méltó, hogy egy muzsikus 2022-ben ecsetet ragadott, és alkotni kezdett. Szerinte ez a régi alapok, hagyományok folytatása, amelyeket a konzervatóriumok és más oktatási intézmények generációról generációra adtak tovább.
„A művészet sokrétű, mégis egységet alkotó világ” – fogalmazott.
Volodimir Masika a jelenlévőkhöz szólva elmondta, hogy lényegében a második kiállítása, a szabadtéri múzeumban bemutatott anyaghoz képest négy új festménnyel bővült a tárlat.
„Vannak munkák, amelyeken folyamatosan dolgozom – például a lányom portréján. Többször átfestettem, újragondoltam, de érzem, hogy egyre közelebb kerülök ahhoz, amit szeretnék elérni” – fogalmazott.
A festés folyamatát a zenéhez hasonlította:
„Számomra a festés olyan, mint a zongorázás. Az ember tanul, gyakorol, élvezi, amit csinál – még ha nem is sikerül minden elsőre. Az első ecsetvonásoknál már látjuk, milyen irányba szeretnénk haladni, és lépésről lépésre közelítünk a célhoz.”
Úgy véli, a képzőművészet egyik nagy előnye, hogy az alkotások bármikor bemutathatók.
„Ha ma meg akarnám mutatni, hogyan játszottam fiatal koromban, alig lenne róla felvétel. Ez a különbség a két műfaj között” – jegyezte meg.
Az eseményt megtisztelte jelenlétével Kovács Attila és Albertné Simon Edina, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja.
A megnyitó ünnepi hangulatát operaelőadás tette teljessé, mintegy visszautalva a művész eredeti hivatására: a zenére. A tárlat így nem csupán festmények bemutatója, hanem a hangok és a színek párbeszéde is – egy alkotói út állomása, amely bizonyítja, hogy a művészetek egymást erősítve formálnak egységet.
