XXVII. Kárpátaljai Magyar Folklórfesztivál

Idén Péterfalva adott otthont a Kárpátaljai Magyar Folklórfesztiválnak, mely közel 3 évtizedes múltra tekint vissza. Eddigi történetének legkiemelkedőbb rendezvénye volt, köszönhetően a - nem kevés! - 23 fellépő együttesnek, akik Kárpátalja több pontjáról sereglettek össze, hogy ország-világ előtt megmutassák ének- és tánctudásukat. Talán azért is figyelemreméltó e magyar népi hagyományőrzésre fókuszáló rendezvény, mert az új ukrán oktatási törvény elfogadását követően nem sokkal került megszervezésre. A résztvevők többsége átérezte a helyzet komolyságát, és már az elején, a magyar himnusz éneklésénél megmutatkozott, a magyar nemzeti értékek, így az anyanyelv védelme sokak szívügye, melyért küzdeni nemcsak politikai fronton kell.

A himnusz sorai nyomatékot adtak a belső érzéseknek, melyek az utóbbi hetekben megerősödtek, s közelebb hozták a magyarságot is vidékünkön.

A Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI), az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ), a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK), a Megyei Állami Közigazgatás Művelődési Főosztálya, a Nagyszőlősi járási állami közigazgatási hivatal és a Péterfalvai Polgármesteri Hivatal szervezésében október 7-én a korosztályokat tekintve igazi generációs kavalkád képviseltette magát a péterfalvai kultúrházban. A megye minden területéről érkeztek szerepelni vágyó fiatalok, idősebbek és szép korúak. A nagyszőlősi-, a huszti-, az ungvári-, a beregszászi és a munkácsi járásból jelentkeztek a seregszemlére tapasztalt és újonnan alakult ének- és tánckarok. A népi kultúra minden ágát megmozgatták a produkciók; a dal, a tánc és a színjáték éppúgy kötelező elemei volt az előadásoknak, ahogy a pompás népviseletek. Ki-ki a saját tájegységére jellemző műsorszámokat mutatott be, tükrözve ezzel együttese egyedi arculatát. Orchidea, Pergettyű, Csalogány, Rózsa, Napsugár, Tüzes Liliom, Kék Viola, Tisza Csillag, Szederina, Bokréta, Piros Pántlika jellegzetes fantázianeveket viselő formációi mellett fellépett a Kokas Banda, Sári Vanessza és Bátori Lívia, Gyurkó Abigél, Riskó Veronika, a Péterfalvai Művészeti Iskola és a Borzsavári zenekar. A Kígyósi Hagyományőrzők, továbbá Eszeny, Nagybégány és Palágykomoróc műkedvelő együttesei szintén alkalmat adtak a tetszésnyilvánításra.

Szabó Tibor, az UMDSZ művelődési szakbizottságának vezetője nyitotta meg a XXVII. Kárpátaljai Magyar Folklórfesztivált, köszöntve a „magyar kultúra iránt elkötelezetteket”. Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke is szívélyesen üdvözölte a jelenlévőket. Köszöntötték és felhívták a színpadra a meghívott vendégeket: Erdei Pétert, a Beregszászi Magyar Konzulátus konzulját, Molnár Ildikót, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal Kulturális Főosztályának helyettes vezetőjét, Mihail Ruszanyukot, a Nagyszőlősi Járási Állami Közigazgatási Hivatal első emberét, Tóth Bálintot, Péterfalva polgármesterét, Tóth Miklóst, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselőjét, Dr. Dupka Györgyöt, a Magyar Értelmiség Kárpátaljai Közösségének elnökét, Juhász Vaszilt, a Nagyszőlősi Járási Állami Közigazgatás Kulturális Osztályának vezetőjét és Pősze Sándor tiszabökényi görögkatolikus paróchust.

Erdei Péter konzul baráti szavai szorosan kapcsolódtak a megmaradáshoz, felhívva a figyelmet, milyen sorsdöntő események zajlanak szülőföldünkön: „Sok versben és dalban elhangzott már: csak addig vagyok magyar, ameddig a magyar nyelvet beszélem, magyarul álmodok és gondolkodom. Már pedig, hogy ez továbbiakban is megvalósulhasson, ma kardinális kérdés Kárpátalján az oktatási törvény kapcsán. Az, hogy magyarok vagyunk, nemcsak a nyelvben, de abban is kifejezésre jut, hogy a magyar hagyományainkat, a magyar kultúrát ápoljuk és tovább adjuk gyerekeinknek.”

Molnár Ildikó oklevéllel tüntette ki a rendezvény elején Nagy Anikót, a megyei filharmónia Magyar Melódiák kamaraegyüttes szoprán énekesnőjét, illetve Kovály Csillát, a Tiszabökényi Művelődési Ház igazgatónőjét, és a Tisza Csillag Kórus vezetőjét a kárpátaljai magyar kultúra érdekében kifejtett tevékenységük elismeréseként. Mint az főosztályvezető helyettes asszony elmondta: „Nehéz időszakot élünk, és egy ilyen fontos rendezvény, ahol nagyon sokan összegyűlnek, összetartó erőt képvisel.”

Mihail Ruszanyuk, nem kis meglepetésre, magyarul köszöntötte a közönséget, amit rögtön hatalmas, elismerő taps követett, kifejezve, hogy a magyarság nagyra értékeli e nemes gesztust a járási vezetőtől. Megyei szinten is jelentős eseményként értékelte a Folklórfesztivált, melyhez jó szórakozást kívánt a jelenlévőknek. Kiemelte, Kárpátalja kultúrájában igen gazdag, színes vidék, amit meg kell őriznünk.

Dr. Dupka György MÉKK-elnök visszaemlékezett a kezdetekre, amikor számos akadály nehezítette a szervezést. Elmesélte, hogyan, milyen körülmények között került sor 1989-ben az első rendezvényre Csapon, majd utána Péterfalván. A kárpátaljai magyarság hagyományápoló programja folytatódott és a problémák ellenére is továbbvirult.  „Ma háborús időszakot élünk, de adja Isten, hogy a magyar nyelv-, kultúra- és öntudat megmaradjon, és ez a fesztivál még sok születésnapot megérjen.” Jókívánságait fejezte ki, támogatva a gondolatot, ahhoz, hogy a kezdeményezésnek még sokáig folytatása legyen, szükséges,  hogy a mostani nemzedék a stafétabotot méltóképpen adja át a következő generációknak.

Zubánics László zárszóként kiemelte: „A kultúrát nemcsak művelni, de támogatni is kell. Ahol intézményesen folynak a képzések, oda mindig kell vinni valamit. Tóth Bálint péterfalvai polgármester javaslatára az UMDSZ egy 31 ezer hrivnya értékű hangosító berendezést, egy úgynevezett mobilszettet adományoz a Péterfalvai Művészeti Iskolának, remélve, hogy még sok gyermeknek lesznek a nevelői itt Tiszapéterfalván és környékén.”. Az ajándékot az iskola nevében Király András igazgató vette át ünnepélyes keretek között, megköszönve a hasznos zenetechnikai eszközt. A hagyománynak megfelelően 2017-ben is felkerült a fesztivál stafétájára az új szalag, amit helyben fognak őrizni. A XXVII. Kárpátaljai Magyar Folklórfesztivál színpadára egymás után léptek fel olyan kaliberű együttesek és szólisták, akik bátran megállják a helyüket bárhol a világon. Most is kiderült, tehetségben nincs hiány, a kérdés, a művészek megtudják-e őrizni és tudják-e továbbadni művészetüket az utókornak a szorító magyarellenes légkör fogságában.