Villanások a Rákóczi-kultuszból Kárpátalján

2026-ban ünnepeljük II. Rákóczi Ferenc születésének 350. évfordulóját (1676. március 27., Borsi). A jubileumi évben az anyaországi és külhoni szervezetek számos kulturális, oktatási és tudományos eseménnyel készülnek és emlékeznek meg a szabadság fejedelméről.

Hétfőn ünnepélyes keretek között vette kezdetét a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem többnapos rendezvénysorozata is, amely nem csupán ünnep, hanem tisztelgés II. Rákóczi Ferenc emléke előtt, aki hazaszeretetével és a tudás iránti elkötelezettségével ma is példát mutat. A 2026-os év különleges jelentőséggel bír: a Rákóczi Napok elnevezésű programsorozat a fejedelem születésének 350. évfordulójához, valamint a Magyar Tudományos Akadémia jubileumához kapcsolódik.

A Rákóczi-emlékév jó alkalom arra, hogy ne csak a történelemkönyvek fejedelmét lássuk II. Rákóczi Ferencben, hanem azt az alakot is, akinek emléke Kárpátalján ma is eleven. A Nagyságos Fejedelem nem külső hősként kapcsolódik ehhez a tájhoz: Munkács, Beregszász, a Tisza mente, a hajdani Bereg, Ugocsa és Máramaros mind őrzik a nyomát. Szeretnénk egy rövid körképet adni arról, miként él tovább a Rákóczi-kultusz Kárpátalján – dr. Csatáry György gyűjtései és összegzései alapján.

– II. Rákóczi Ferencnek a történelmi Bereg megye területén helyezkedett el a legnagyobb és a legjelentősebb birtokteste, az ún. Munkács-Szentmiklósi Dominium, ami családi örökség alapján szállt rá. Ennélfogva Rákóczi a beregiek támogatásával kezdhetett fegyveres vállalkozásba.

– Bereg megye területén, Tarpán, Váriban és Beregszászban bontották ki először a fejedelem által készíttetett „Cum Deo pro Patria et Libertate” feliratú zászlókat. A munkácsi vár továbbá a munkácsi Rákóczi-kastély a Rákóczi-család életében nem csak a szabadságharc idején töltött be fontos szerepet.

– Ehhez a vidékhez kapcsolódik a szabadságharc első vesztes (Dolha, 1703. június 7.) és az első győztes (Tiszabecs-Tiszaújlak, 1703. július 14–16.) csatája, amely országos jellegűvé tette a magyar függetlenség ügyét.

– Ung megye főispánja, Bercsényi Miklós nagy hatással volt a fejedelemre a szabadságharc kezdetén, ő volt Rákóczi seregének fővezére, a szabadságharc második embere. Az orosz cár követét fogadta Ungvár várában. Személyének kultusza ma is él vidékünkön.

– Ugocsa megye kiállását a szabadságeszmék mellett már a XVII. század végi hajdúszabadságért folytatott harcoktól számíthatjuk. Jellemző a történész Esze Tamásnak a megállapítása: „Ugocsa kezdettől fogva kuruc vármegye, a legkurucabb valamennyi között …”

– Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros megyékben a legtovább működött Rákóczi állama. Vidékünk a zászlóbontástól a fegyverletételig – Magyarország és Erdély határának közelében – a szabadságharc gazdasági bázisa, a hadsereg és a közeli várak hadellátója. Ezekben a megyékben kezdődött el Rákóczi államának kiépítése, intézményrendszerének létrehozása, anyagi-személyi bázisának kialakítása.

– Vidékünkön a szabadságharc idején két országgyűlés (Huszt 1706, Salánk 1711) zajlott le, amelyek hatással voltak mind az erdélyi, mind a magyarországi eseményekre.

– Máramarosra vonatkozóan a huszti vár szerepe példaértékű, mivel ez volt az első jelentős vár, amelyik Rákóczi szolgálatába állt. A máramarosi sóbányák jelentős bevételt biztosítottak Rákóczi hadseregének.

– Ezen a vidéken kezdődött a zászlóbontásokkal (1703. május 21–22.) és a munkácsi vár kapitulálásával (1711. junius 22.) itt ért véget a magyar történelem leghosszabb szabadságharca.

– Ezen a vidéken élnek a ruszinok, Rákóczi leghűségesebb népe („Gens fidelissima”), akiknek hűsége és ragaszkodása a fejedelemhez – más szomszédos nemzetekkel ellentétben – példaértékű volt. Ezt mutatta ki források segítségével Hodinka Antal jeles történészünk is.