Versekkel teleposztolt Kárpátalja

Beregszásztól Munkácson át Ungvárig négynapos rendezvénysorozattal ünnepelték irodalmunkat a magyar költészet napján. Négynapos rendezvényt szerveztek Kárpátalján a költészet napja alkalmából: kiállításokkal, versek közterületi kiragasztásával és különféle irodalmi programokkal, neves helyi, anyaországi, erdélyi, partiumi, vajdasági és felvidéki magyar résztvevőkkel ünnepeltek Beregszásztól Vereckén át Ungvárig.

„Ez hát a hon… Ez irdatlan / hegyek közé szorult katlan. / S az út… Kígyó vedlett bőre. / Hány népet vitt temetőre. / S hozott engem, ezer éve, / Árpád török szava, vére / bélyegével homlokomon… / Szerzett ellen, veszett rokon / átka hull rám, mint a rontás. / Perli-e még ezt a hont más?” – így perlekedett sorssal, idővel és térrel Kovács Vilmos (1927–1977) kárpátaljai magyar író, költő a Verecke című versében. Emlékét ma tábla őrzi a beregszászi járásban, szülőfalujában, Gáton, a település művelődési házának falán, valamint a kárpátaljai Kovács Vilmos Irodalmi Társaság, a KVIT. 

A költő így írt egykor versében: „Fenyő sussan, lombja lebben: / besenyő-nyíl a mellemben, / szakadékok; szakadt sebek, / útpor-felleg: megy a sereg, / elmegy, s engem hagynak sírnak… / Ágyékomból most fák nyílnak, / fényes szemem kivirágzik, / szájam havas vihart habzik”. Akár mottója is lehetne a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége és a KVIT közös, tegnap véget ért, a magyar költészet napja alkalmából megszervezett négynapos rendezvénysorozatának, hiszen a programok több ponton is kapcsolódtak a szerzőhöz és életművéhez. „Olyan felelőssége van az író, költő embernek, ami szerintem a jövő számára meghatározó. Nem a politikusok, hanem a költők lesznek azok, akik az alapgondolatokat a közösség számára meg tudják fogalmazni” – mondta el megnyitóbeszédében Zubánics László, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet elnöke szombaton, a beregszászi Európa-Magyar Házban, a Magyar irodalom a Kárpát-medencében című fórumon, amelyen a házigazda kárpátaljaiak mellett erdélyi, partiumi, felvidéki, vajdasági és anyaországi alkotók, lapszerkesztők vettek részt. A beszélgetést Vári Fábián László, József Attila-díjas költő vezette.

A költészet napi rendezvényhez kapcsolódva nyílt meg az ArtTisza művészeti egyesület tagjainak kiállítása. A kárpátaljai csoport öt éve alakult, azzal az elsődleges céllal, hogy a magyar képző- és iparművészetet népszerűsítse, de törekszik arra is, hogy segítse az alkotók közötti kapcsolatépítést, hogy lehetőséget biztosítson a fiatal, pályakezdő alkotóknak a bemutatkozásra, és rendszeresen meghirdet gyermekek és fiatalok számára képzőművészeti pályázatokat és alkotótábort is. Az ArtTisza tagjai a Kárpátaljai Magyar Diákok és Kutatók Szövetségével együttműködésben 2012-ben megszervezték az IhletÉs… című rendezvénysorozatot Ungváron, ahol a csoport tagjai négy párhuzamos kiállításon is bemutatkoztak. A kétévente megrendezett találkozóból hagyomány lett, így az idén ismét sor került rá. A beregszászi Európa-Magyar Házban most megnyílt kiállítás impozáns válogatást mutatott be a képző- iparművészcsoport tagjainak irodalmi ihletésű munkáiból.

Az interneten manapság igen népszerű versmegosztós játékok mintájára a KVIT 2014-ben indította el a Posztolj egy verset az utcára című kezdeményezését, amelyhez kapcsolódva a tagok – a külföldi vendégek bevonásával – szombaton Beregszászon, vasárnap pedig Kárpátalja más turistacsalogató helyszínein ragasztottak ki költeményeket a falakra, fákra, padokra, villanyoszlopokra, hirdetőtáblákra. Magyar versekbe öltöztették a munkácsi várat, a beregszentmiklósi várkastélyt, a vereckei emlékműhöz vezető régi út menti ösvényeket, s a szolyvai emlékpark érintésével ugyancsak verssel, költészettel és zenével emlékeztek az 1944 novemberében létesített szovjet gyűjtőtábor áldozataira.

A késő reneszánsz stílusban épült beregszentmiklósi Telegdy–Rá¬kó¬czi-kastély (ismert még Perényi-várkastély néven is) szinte romos állapotban van, nagyrészt amiatt, hogy a szovjet időkben a hadsereg tulajdonába került, és katonai raktárnak használták, gondatlanul a sorsára hagyták, és a rendszerváltás után is még évekig üresen állt. Szinte csoda az is, hogy még egyáltalán áll. Pedig történelmünk több jeles személyisége is kötődik hozzá – portréik ma megtekinthetők az épület falain –, hiszen állítólag itt találkozott először Zrínyi Ilona és Thököly Imre, de II. Rákóczi Ferenc fejedelem is itt töltötte a száműzetésbe vonulása előtti utolsó éjszakáját. Helyi képzőművészek vették oltalmukba, Bartos József munkácsi festőművész komoly szervezőmunkát fektetett abba, hogy a várkastély eredeti állapotára vonatkozó dokumentumokat – amelyekért a bécsi levéltárhoz kellett fordulnia – megszerezze, és elkezdhessék az állagmegóvást. A felújítást támogatta a magyarországi műemlékvédelem és a Kárpátaljai Megyei Tanács is, de művészek is felajánlották eladásra alkotásaikat, a bevételt a helyreállításra fordították. A még mindig romos, de a folyamatos karbantartásnak köszönhetően megóvott épületben működik 2008 óta a Szentmiklósi Történelmi Múzeum, amelynek falát ezekben a napokban magyar költők versei ékesítették, habár a településen már csak két magyar ember él.

A legnagyobb versposztolás helyszíne ugyancsak Verecke volt, a honfoglalási emlékműnél, ahol hatalmas pannókon rakták ki a KVIT tagjai – a felvidéki és vajdasági vendégekkel közösen – Kovács Vilmos versének so¬rait: „…málló szirtbe temessetek, / fejem alatt korhadt nyereg, / két lábamnál lócsont sárgul – / ősi jognak bizonyságul, / mert ez az út, kígyó bőre, / s kit nem vitt már temetőre, / s ki tudja még, kit hoz erre, / menni vele ölre, perre.” A négynapos rendezvénysorozat tegnap Ungváron, az egyetem magyar karán ért véget, ahol József Attila versüzenetei címmel Pomogáts Béla irodalomtörténészt látta vendégül Spenik Sándor dékán egy rendhagyó irodalomórán.