A nyelv az ember számára olyan, mint a levegő. Valószínűleg ezért kezdtem mélyebben foglalkozni nyelvtani kérdésekkel, s jutottam el odáig, hogy a Kárpátok alján élő magyar közösség nemzeti identitásának megőrzését szolgáló anyanyelv védelmének ügyét felvállaljam, mondta Csernicskó István azon az ünnepségen, amelyen átnyújtották neki a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést. A II. Rákóci Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora március 15-e alkalmából részesült ebben a magas állami kitüntetésben, ám az a járványhelyzet miatt csak most került átadásra.
A mai ünnepélyes alkalomból örömmel üdvözölhetjük körünkben Csernicskó István urat, a Rákóczi Főiskola rektorát, a kárpátaljai magyarság kiemelkedő személyiségét, aki mind tudományos, mind közéleti munkásságával egyaránt maradandót alkotott, köszöntötte az egybegyűlteket Beke Mihály András első beosztott konzul.
Szilágyi Mátyás főkonzul először saját köszöntésben gratulált a magas elismeréshez. A kitüntetett szakmai életútjának ismertetése kapcsán a főkonzul elmondta, hogy Csernicskó István 1997-ben lett a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola tanára, ahol 2000-től tanulmányi és tudományos ügyekért felelős főigazgatóhelyettesként tevékenykedett. 1999-től a Limes Társadalomkutató Intézet tudományos titkára, valamint 2002-től az MTA Ukrajnai Kutatóállomásának felelős programvezetője. Csernicskó István 1999-ben megkapta az MTA Stratégiai Kutatások tudományos díját, 1999–2001-ben a Bolyai János tudományos kutatói ösztöndíjat, 2016-ban Az év kutatója címet kapta. A Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja. 2014-ben Magyar Ezüst Érdemkeresztet kapott „a kárpátaljai magyarság nyelvhasználatával, anyanyelvének megőrzésével foglalkozó munkái és kiemelkedő közéleti tevékenysége, a magyar nyelvészet és nyelvismeret gazdagítása terén végzett munkájáért. 2014–2016 között „A magyar mint anyanyelv oktatása a Kárpát-medencében” projektben, 2015/16-ban pedig „Az államnyelv oktatásának sajátosságai” projektben kutatásvezetőként dolgozott. 2017–2019 között a „Jó gyakorlatok feltérképezése a Magyarországgal szomszédos országokban (Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szlovénia) folyó államnyelvoktatás megújítása céljából”. Három könyv önálló szerzője, és tizenhárom kötetben társszerzőként működött közre.
Ezt követően felolvasták Freund Tamásnak, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének azt a levelét, amelyben megindokolja Csernicskó Istvánnak az állami kitüntetésre való felterjesztését. Ebben az MTA elnöke megállapítja, hogy Csernicskó István tanulmányaiban magyar, ukrán és orosz nyelven tárgyalja Kárpátalja nyelvpolitikai törekvéseinek történeti kontextusát, a nemzetközi politikai eseményekkel való összefüggését, az ukrán állam nyelvpolitikáját meghatározó tényezőket, a régió etnikai sajátosságait, a helyi elitek nyelvi és nemzetiségi mozgalmait. Munkái nemcsak a magyar-ukrán kapcsolatok alakítói számára, hanem a világunk más többnyelvű régiója számára is tanulságokkal szolgálnak. Csernicskó István régóta vezető szerepet játszik az ukrajnai magyar tudományosság szervezésében, állapítja meg Freund Tamás.
Bő három évtizeddel ezelőtt, amikor megalakult a kárpátaljai magyarság érdekvédelmi szervezete, a KMKSZ, jobbára még csupán a lelkesedés fűtött bennünket, hogy küzdjünk az itt élő magyarság közösségként való megmaradásáért, emlékeztetett rá Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke. Mára felnőtt egy olyan csapat, amelyik felkészülten, magas szakmai színvonalon, de ugyanolyan lelkesedéssel tudja ellátni ezt a nemes küldetést. Közéjük tartozik a mostani kitüntetett is.
Csernicskó István jelentős részt vállalt a Rákóczi Főiskola létrehozásában, abban, hogy ma már nem csupán a kárpátaljai magyarság meghatározó felsőfokú intézménye, de egyik fontos szellemi-kulturális központja is, hangsúlyozta Orosz Ildikó, a főiskola elnöke.
Végül maga a kitüntetett köszönte meg a magas állam elismerést, kiemelve a csapatmunka jelentőségét. A díj fontos visszajelzés: megmutatja, hogy az a csapat, amelyiknek a tagja vagy, jó úton jár. Végezetül Csernicskó István azt kívánta a kárpátaljai magyaroknak, hogy a jövőben energiájuk, tudásuk nagy részét ne a közösséget érő különböző támadások kivédésére kelljen mozgósítani, hanem azt inkább az itteni nemzetrész anyagi és szellemi gyarapítására fordíthassák.
