Írta: | Forrás: Kárpátalja.ma | 2025. december 31.
Bár Ukrajnában immár negyedik éve tart a háború, vannak hagyományok, amelyek kitörölhetetlenek. Tűzijátékot gyújtani már évek óta nem lehet, ám számos olyan újévi szokás él tovább, amelyeket az ukrán családok ma is megtartanak, hiszen ezek elengedhetetlen részei az ünnepnek. Az újév itt nem pusztán egy naptári forduló, hanem mély gyökerekkel rendelkező hagyományrendszer, amelyben az ősi pogány szokások, a keresztény ünnepkör és a 20. század öröksége fonódik össze.
Őseink az új esztendőt gondosan feldíszített otthonban várták, ahol a karácsonyfa vagy – a tehetősebb családoknál – a diduh, a gabonából készült szimbolikus kéve kapott helyet. A hiedelem szerint az eljövendő év sorsa nagyban függött az előző évben tanúsított viselkedéstől, ezért nemcsak az ünnepi asztalra, hanem a lélekre és a testre is készültek: imával és negyvennapos böjttel.
Az újévet megelőző estét „bőséges, gazdag estének” nevezték. Az asztal roskadozott a húsételektől: kolbász, kocsonya, sült húsok, párolt káposzta, sült hal és különféle piték kerültek az asztalra.
Az újévi időszak elmaradhatatlan része volt a scsedruválás (újévi köszöntés) és a vetés szokása. Egykor felnőtt férfiakból álló csoportok jártak házról házra énekelve, jó termést és szerencsét kívánva. A földeken jelképes barázdát húztak, gabonát szórtak, majd január 1-jén a házakban is vetettek – a bőség reményében.
Különösen népszerűek voltak a népi színjátékok, mint a „Kecske” és a „Malanka”. A termékenységet jelképező kecskét egy kifordított bundát viselő legény alakította, fából faragott fejjel. A játék szereplői – az Öreg, az Öregasszony, az Orvos, a Katona vagy a Kereskedő – humoros jelenetekkel szórakoztatták a közönséget. Malankát, az ügyetlen háziasszonyt szintén férfi játszotta női ruhába öltözve.
Fontos hiedelem kapcsolódott ahhoz is, ki lép be elsőként a házba újév napján. A hagyomány szerint férfinak kellett elsőként érkeznie – ő volt a polaznik, aki szerencsét hozott a családnak.
A szovjet időszakban az újév vált a legfontosabb családi ünneppé. Ekkor terjedt el a karácsonyfa, Gyed Moroz és Hóleány alakja, valamint a közös televíziós műsorok hagyománya. Ezek az elemek máig részei az ünneplésnek, bár egyre inkább keverednek az ősi, nemzeti hagyományokkal.
Kárpátalján ma is jellemző a családi körben való ünneplés. A csendes, békés együttlét sokak számára fontosabb, mint a fényűző lakomák. A nagyobb városokban – például Munkácson – egyre népszerűbbek a könnyű saláták és italok, míg a hagyományos, bőséges asztalok fokozatosan háttérbe szorulnak.
Sokan az ünnepi vacsora után sétára indulnak a város főterére, a központi karácsonyfához. A mondás ma is él: „Ahogyan az újévet kezded, olyan lesz az egész éved.” A családias ünneplés ezért a béke, az egyetértés és a jólét jelképe marad.
Az újévet a Kárpátokban tölteni különleges élményt jelent. Míg a karácsony inkább a hagyományokról szól, az újév a vidámság és az aktív kikapcsolódás ideje.
Az újévi–szilveszteri szokások célja hagyományosan a szerencse bevonzása és a balszerencse elűzése.
Szilveszteri zajkeltés:
A szilveszter mindig is átmeneti időszak volt: lezárásra, számvetésre és újrakezdésre ad alkalmat. Ezért a szokások célja a „régi év elengedése” és egy reményteljesebb, békésebb új esztendő megalapozása.
Milyen volt Ungvár pontosan 101 évvel ezelőtt, 1925 elején? Hogyan éltek akkoriban az ungváriak, milyen problémáik voltak, és milyen kérdéseket vitattak meg a helyi sajtóban? Az Elvesztett Ungvár egy kis időutazást indított, amely minden hónapban bemutatja, hogyan változott az élet a városban 101 év...
Hamarosan nyílik az Attila című kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. A tárlat építése már javában zajlik, a héten a kiállítás legnagyobb műtárgya, Haan Antal: Nagy Leó találkozása Attilával Róma falai alatt című festménye is megérkezett.
Punykó Zsuzsát fodrászként ismertem meg Beregszászban, mit sem sejtve arról, hogy énekel. Egyszer aztán láttam egy videót, melyben egy gyönyörű dalt adott elő, és megismerhettem csodálatos hangját. Nézve a videót az jutott eszembe, hogy ezt mindenkinek hallania kell. Nem értettem, hogy miért nem lép...
Dercen község szülöttei közül figyelemre méltó életutat járt be Dercsényi László királyi tanácsos, beregszászi törvényszéki bíró, 1848-as honvédhuszár százados, aki tetteivel bevéste magát vidékünk történelmébe, de nagy hírnévre tett szert Kárpátalján és Magyarországon is Fodor Géza, a kárpátal...
