November 29-én Budapesten a patinás Benczúr Házban tartotta meg tisztújító közgyűlését a Magyar Írószövetség, amely idén ünnepelte fennállásának 80. évfordulóját. Hivatalosan 10 órára volt meghirdetve a rendezvény kezdete, de a többség 11 órára érkezett, mint ahogy én is, mivel a megismételt közgyűlés, a törvény értelmében, a megjelent tagok létszámától függetlenül, határozatképes. Amikor a bejárathoz értem, éppen Hodossy Gyula felvidéki József Attila-díjas költő szállt ki egy személyautóból. Miután átestem a szokásos bürokratikus formaságokon – ugyanis csak olyan tag szavazhat, akinek nincs tagdíjtartozása –, megcsodáltam az épületet (most jártam először a korábbi Postás Művelődési Központ szépen felújított épületében). Innét is üzenem azon irodalmároknak, akik egyfajta kiváltságos szavazást vizionáltak, hogy minden tag szavazhatott és jelöltethette magát valamelyik tisztségre.
A terembe belépve rögtön egy kárpátaljai szerzővel találkoztam, mégpedig a József Attila-díjas Lőrincz P. Gabriellával. Később megtaláltam az ugyancsak József Attila-díjas Füzesi Magdát és dr. Dupka György lágerkutatót is. Sorban jöttek az ismerősök: Bertha Zoltán irodalomtörténész, Oláh András költő, Vitéz Ferenc író, Luzsicza István költő, Oberczián Géza író, Kürti László író, Csontos Márta költő, Kaiser László költő, Csák Gyöngyi költő, Szondi György költő stb. Amire átvergődtem az ismerősökön, az első sorok már foglaltak voltak. Középen, kicsit oldalt találtam szabad széket, ami csak a fotózás szempontjából volt kissé zavaró. Sok fotó nem is sikerült.
Mielőtt elkezdődött volna a nap érdemi része, Erős Kinga elnökasszony felszólítására elénekeltük a Himnuszt. Ezt követően egyöntetű szavazással megválasztottuk L. Simon Lászlót levezető elnöknek. Ekkor tudtam meg, hogy korábban született egy határozat, miszerint nem három, hanem öt évre választjuk meg a szervezet tisztségviselőit. Én általában hatévente szoktam megjelenni a közgyűléseken, szóval nekem megfelelt ez a tényállás. Megjegyzem, majd húsz éve vagyok tag, ez volt a negyedik tisztújító, amin részt vettem.
Immár László irányítása mellett megszavaztuk a többieket is, mint jegyzőkönyvvezető, szavazatszámláló bizottság stb. Megszavaztuk a napirendi pontokat, majd meghallgattuk az elnöki beszámolót az eddig elvégzett munkáról. Idén is rengeteg program volt, sajnos egyéb kötelezettségeim miatt kevés kezdeményezésben tudtam feladatot vállalni. A legjobban talán azt sajnáltam, hogy nem vehettem részt azon a felolvasó maratonon, amit a Szövetség 80 éves születésnapja alkalmából szervezett a vezetőség. Hiába, a Magyar Múzsa rengeteg időmet és energiámat leköti. Csak érdekességként említem, hogy októberben a Magyar Újságírók Közösségénél is tartottunk egy rendkívüli közgyűlést.
Az elnöki beszámolóhoz visszatérve, az Írószövetség legnagyobb szívfájdalma, hogy a székházunk nincs a tulajdonunkban, ott voltam a 2019-es közgyűlésen, amikor a Petőfi Irodalmi Ügynökség kezébe került a tulajdonjog. Azóta kiderült, hogy ez nem volt szerencsés mozzanat, mert a beígért felújítás máig nem kezdődött meg. Megtudtam, hogy miért nem a fasori gimnáziumban tartjuk a találkozót, hiszen annak már hagyománya volt, viszont a Benczúr Ház lényegesen jobb ajánlatot adott. Igaz, hogy a Magyar Írószövetség idén lényegesen nagyobb állami támogatásban részesült, de azért így is oda kell figyelni minden elköltött forintra.
Erős Kinga beszámolója után a levezető elnök mindenkinek megköszönte a munkáját. Gratulált a 80. évforduló rendezvényének megrendezéséhez. Bejelentette, hogy Bertha Zoltán és Szörényi László örökös tagságot kapott. Megjegyezte, hogy tizenhárom MMA tag van jelen. Ismertette azon tagokat, akik 2022 óta valamilyen állami vagy szakmai kitüntetésben, elismerésben részesültek. Ezt követően szomorúbb aktusra került sor, L. Simon László felolvasta az elhunyt tagok neveit. Szóba került még az elmaradt NKA pályázatok ügye. László minden jelenlévő szerzőt arra kért, hogy az új könyveinkből egy-egy dedikált példányt adományozzunk a Szövetség könyvtárának.
Ezt követően Báger Gusztáv, a Felügyelő Bizottság elnöke tartotta meg a beszámolóját. Sajnos nem igazán értek a közgazdaságtanhoz, röpködtek a milliők, akarom mondani, milliók, bevétel, kiadás. Ekkor az jutott eszembe, vajon a kortárs magyar irodalomban mikor fog végre megnyugtatóan rendeződni a könyvkiadás kérdése. Megtudtuk, hogy a Magyar Írószövetség éves állami támogatása 80 millió forint. A szervezet gazdálkodási helyzete stabil. Remélhetőleg a közeljövőben jelentősen javulni fog a pénzügyi helyzet. Báger Gusztáv kijelentette, hogy egymást jobban kell támogatni. A szavait idézve: „Írók vagyunk, nem versenyzők e pályán”. Tetszik nekem ez a mondat, ezért meg is jegyeztem, kár, hogy ez a gyakorlatban nem így van.
Miután minden beszámolót megszavaztunk, Pósa Zoltán, József Attila-díjas költő felvetette, hogy kívánatos lenne, ha felolvasó maraton a jövőben is lenne. Ezt mindenki helyeselte.
Ekkor érkezett el a rendezvény izgalmasabb része. Király Farkas, a jelölőbizottság elnöke beszámolt a jelölési procedúráról, majd felolvasta a választmányi jelöltek neveit. A helyszínen még három jelölés történt. Megtudtuk a felügyelőbizottság rendes és a póttagjainak neveit is.
A rövid ebéd után L. Simon László ismertette, hogy a közgyűlésre 105 fő regisztrált, hatan nem vették át a szavazólapokat. Miután mindenki rendben leadta a voksát, a nyolcfős szavazatszámláló bizottság átment egy másik terembe, hogy végezze a munkáját.
Mialatt az eredményre vártunk, a felszólalások következtek. Szörényi László irodalomtörténész arra emlékeztetett, hogy az idei Klebelsberg Kuno emlékév is volt. Vörös Éva teológus-író felvetette, hogy kívánatos lenne megszervezni a szövetség vallási szakosztályát. Beszédéből kiemelnék egy Tüdős Klára idézetet: „Az lenne jó, ha a nagy írók hinnének, és nem a hívők írnának”. Ismerek jó pár szerzőt, akinél ez az idézet bizonyosan kiverné a biztosítékot. Marczinka Csaba író Póza Zoltán javaslatát egészítette ki. Számomra is fontos témában szólalt fel dr. Dupka György, aki elmondta, hogy a napokban ért véget az idei Kárpátaljai Irodalmi Karaván, amin sajnos csak honi szerzők képviseltették magukat. Megkérdezte, hogy a magyarországi irodalmárok miért nem jönnek Kárpátaljára. Ugyanakkor eloszlatott egy tévedést, ami sokszor elhangzik a magyarországi sajtóban: a kárpátaljai magyar iskolák nem ürültek ki. A Karaván tagjai rengeteg gyerekkel találkozhattak a néhány nap alatt. Továbbá kérte, hogy a tervbe vett rendhagyó irodalomórákból Kárpátaljára is jusson. Pósa Zoltán Vörös Éva felvetéséhez szólt hozzá, minden magyar írót felszólított, hogy merjük vállalni a keresztény hitünket. Mezey Katalin, Kossuth- és József Attila-díjas költő két dolgot vetett fel. A lelkiségi irodalom és a szépirodalom közötti szakadékot meg kell szüntetni. Felhívta a figyelmet, hogy az NKA az Anyanyelvi Kollégium pályázatait nem írta ki. Javaslatot tett arra, hogy a témában a Szövetség közgyűlése nyilatkozatot juttasson el a miniszterhez.
Horváth Júlia Borbála, a Szociográfiai Szakosztály vezetője az eddig elvégzett munkáról és a jövőbeni tervekről számolt be. Király Farkas Dupka György felszólalására reagálva megkérdezte, hogy rajta kívül van-e a teremben olyan magyar író, aki nem fél kimenni Kárpátaljára. Nyomban több tucat kéz emelkedett a magasba. Erre reagálva Erős Kinga üdvözölte, hogy az Írószövetség végre valódi közösséggé válik. Kijelentette, hogy 2026-ban van keret a magyarországi írók kárpátaljai kiutazásának támogatására. Hubert Éva irodalomtörténész a barokk irodalomról és az olaszországi magyar emlékek megőrzéséről beszélt. Lajtos Nóra költő a társművészetek fontosságát emelte ki a hozzászólásában. Bertha Zoltán irodalomtörténész a keresztény magyar irodalomról beszélt, emlékeztetett, hogy száz évvel ezelőtt született Nagy László. Lőrincz P. Gabriella az Írószövetség olvasat.hu című folyóiratára hívta fel a figyelmünket.
A közgyűlés megszavazta Mezey Katalin indítványát, és megbízta őt és Szentmártoni Jánost, hogy szövegezzék meg a Hankó Balázsnak szánt levelet. Azt is elfogadtuk, hogy hivatalosan gratulálunk Krasznahorkai László Irodalmi Nobel-díjához.
Végül megtörtént a szavazatok megszámlálása. L. Simon László felolvasta az 56 fős választmányának illetve a felügyelő bizottság rendes és póttagjainak névsorát. Örömmel hallottam, hogy két kárpátaljai szerző, Dupka György és Lőrincz P. Gabriella is bekerült. Ezt követően mi, mezei tagok, elhagytuk a termet, csak az a spártai 56 maradt bent, hogy megválasszák az elnököt és az elnökséget.
Kifelé menet Csontos Márta kollégámmal megbeszéltük a decemberi számunk szerkesztési ügyeit. Jó utat kívántam Vitéz Ferencnek és Ványai Fehér Józsefnek, Kaiser Lászlóval pedig megbeszéltük az interjú részleteit. Mielőtt kiléptem volna a Benczúr utcára, még készítettem néhány fotót a házról.
Már csak a híradásból értesültem, hogy a papírforma szerint Erős Kinga megerősítésre került a Magyar Írószövetség elnöki székében. Az elnökség tagjai: Lőrincz P. Gabriella, Nagy Koppány Zsolt, Rózsássy Barbara, L. Simon László, Soltész Márton és Szentmártoni János.
