Hét vidéki millenniumi emlékmű – Brassó
A honalapítás millenniumának megünneplését, és a magyarság történetének európai fordulópontját jelentő esemény méltó megörökítését az 1896. évi VIII. törvénycikkbe rögzítette az országgyűlés. A határozat alapján emlékoszlopokat emelt:
„a honalapitás ezredik évfordulójának maradandó emlékekkel való megörökitése céljából [… ] az ország hét különböző pontján, nevezetesen: a munkácsi várhegyen, a nyitrai Zobor hegyen, a Morva vizének a Dunába torkolásánál emelkedő dévényi várhegyen, Pannonhalmán, a zimonyi várhegyen, Pusztaszeren és a brassói Czenk hegyen.”
Nem telt el egy emberöltő és a hét vidéki emlékmű közül öt idegen uralom alá került.
Brassó, a Kárpát-kanyar belső ívében, a Keleti- és a Déli-Kárpátok találkozásánál fekvő település. A Magyarország délkeleti kapujában, a levantei kereskedelem útvonalában felépített város fejlődését és gazdagodását a Nagy Lajos királytól kapott árumegállító jog, és a későbbi királyi kiváltságok alapozták meg.
Bevallása szerint Thaly Kálmán, az erdélyrészi emlékmű kijelölésénél volt a legnagyobb gondban. Ha továbbra is követi Anonymus leírását, akkor a Kolozs vármegyei Nagyesküllőnél kellett volna felállíttatnia a millenniumi oszlopot. Udvarhely ugyancsak szorgalmazta, hogy a Csíki székely krónika alapján, a település határában található Budvár magaslatán állítsanak emléket a honfoglalás eseményének.
Thalynak ezzel szemben a Keresztényhavas északkeleti nyúlványára, a Brassóba mélyen benyúló Cenk-hegyre esett a választása. Döntésében az is közrejátszott, hogy az 1848–49-es szabadságharc leverését követően az osztrák önkényuralom az oroszok kérésére, ezen a helyen egy fém oroszlánt állított fel, a szobortalapzaton a következő szöveggel: Austria cum Russia unita – Rebellio devicta (Az egyesült Ausztria és Oroszország a lázadást leverte.) Az emlékművet 1861-ben egy villámcsapás elpusztította.
Thaly elképzelésének megfelelően, a 960 méter magas hegytetőn állították fel a dévényi emlékmű párját. A kerek talapzatból kinyúló dór oszlop tetején ugyanolyan honfoglalás kori vitéz vigyázta a Tömösi-szorost, Magyarország délkeleti kapuját, mint az északnyugatit a dévényi vár fokán. Ezt a szobrot is Jankovits Gyula készítette.
A fővárostól az ország legtávolabb eső városába már két nappal korábban, 1896. október 16-án éjjel 11 órakor elindult a különvonat. A meghívott vendégeket másnap koradélután Brassó vármegye határán, Apáca községben fogadta a vármegye és a város elöljáróinak küldöttsége. A fővárosi delegációt, a magyar kormány képviseletében Perczel Dezső belügyminiszter vezette. Az emlékmű felavatására a dévényi párjával azonos időpontban, október 18-án 11 órakor került sor.
Az előző hat emlékműhöz képest ennek az emlékjelnek már a felállítása előtt is nehézségek adódtak. A város vezetésében túlsúlyban lévő szász polgárok egy része nem örült az állami emlékműállítás ötletének és a tanácsban többen ellene szavaztak. Az emlékmű avatásának napján a bolgárszegi (Brassó egyik városrésze) románok parádés felvonulást szerveztek a Szent Miklós-templom új papjának tiszteletére, ezzel is kifejezve elhatárolódásukat a millenniumi ünnepségtől.
Ahogy a dévényi esetében, úgy itt is egyértelműen megfogalmazódott, hogy az alkotás egy „Árpád korabeli közvitézt” ábrázol, ennek ellenére a köztudatban az emlékmű mégis Árpád-szoborként rögzült.
A hét vidéki emlékmű sorából az is kiemeli és elkülöníti a brassóit, hogy még a trianoni döntés előtt elpusztult. 1913. szeptember 27-én dinamittal megpróbálták felrobbantani az emlékművet. A robbanás komoly kárt okozott a talapzatban, de az oszlop nem dőlt le. Az elkövetőket akkor nem sikerült elfogni, csak egy későbbi merénylet nyomán terelődött a gyanú két politikai kalandorra, Ilie Cătărăura és Timotei Kirilovra. Ennek ellenére a bűncselekményt nem tudták rájuk bizonyítani. A súlyosan megrongált emlékműnek még abban az évben megadta a kegyelemdöfést egy óriási vihar, amely december 30-áról 31-ére virradó éjszaka pusztított Brassóban. A Brassói Lapok szilveszteri számának tudósítása szerint:
„Aki ma reggel, a világosság első sugarainál a tiszta téli napfényben a Cenk felé tekintett, megdöbbenve látta, hogy a millenniumi emlékoszlopról eltűnt az Árpád korabeli harcost ábrázoló szobor.
A vizsgálat megejtése végett a hatósági kiküldöttek már a kora reggeli órákban felmentek a Cenkre és megállapították, hogy a szobrot csakis az éjjel pusztító szélvihar döntötte le, merényletről szó sem lehet.”
Az emlékmű újraállításának szándékát megakadályozta a világháború kitörése, sőt a megmaradt talapzatot az országba 1916 augusztusának végén betörő román katonák ismételten felrobbantották.
Az emlékműből mára csak néhány kő maradt egy félkörív részeként, és a hegyre felkapaszkodó, vagy a drótkötéllifttel felérkező turisták pihenőhelyéül szolgál.
A brassói millenniumi emlékmű szobordíszéből mindössze az Árpád-kori vitéz feje maradt meg. Ezt a brassói magyar evangélikus egyház parókiáján őrizték, és 2017. október 15-én a templom udvarán ünnepélyes keretek között újra felavatták.
