Hét vidéki millenniumi emlékmű – Zimony
A honalapítás millenniumának megünneplését, és a magyarság történetének európai fordulópontját jelentő esemény méltó megörökítését az 1896. évi VIII. törvénycikkbe rögzítette az országgyűlés. A határozat alapján emlékoszlopokat emelt:
„a honalapitás ezredik évfordulójának maradandó emlékekkel való megörökitése céljából [… ] az ország hét különböző pontján, nevezetesen: a munkácsi várhegyen, a nyitrai Zobor hegyen, a Morva vizének a Dunába torkolásánál emelkedő dévényi várhegyen, Pannonhalmán, a zimonyi várhegyen, Pusztaszeren és a brassói Czenk hegyen.”
Nem telt el egy emberöltő és a hét vidéki emlékmű közül öt idegen uralom alá került.
Zimony, ma Belgrád egyik városrésze a Duna és a Száva összefolyásánál. A Monarchiában önálló város volt a Horvátországhoz tartozó Szerém vármegyében.
Nándorfehérvár védelmében 1456 júliusában ezen a területen zajlott a középkori Európa egyik legjelentősebb csatája, amely végül július 22-én Hunyadi János és a magyar sereg diadalával zárult.
1895 nyarán, a Thaly Kálmán által vezetett bizottság látogatásának célját előzetesen egyeztette a horvát bánnal, így Zimonyban szíves fogadtatásban részesültek. A város polgármestere engedélyt adott arra, hogy a Hunyadi-vár romjai között emlékművet állítsanak a millennium tiszteletére. A várfokról gyönyörű kilátás nyílt a két hatalmas folyó összeölelkezésére, az átellenben látható nándorfehérvári várra és a szerb fővárosra, valamint a két várost a folyók felett összekötő hatalmas vasúti hídra, amelyen a menetrendnek megfelelő időközönként az Orient expressz is átdübörgött.
A hét vidéki emlékmű közül Thaly ezt tartotta a legimpozánsabbnak. A 37 méter magas donjon-szerű építmény két oldaltornya között oroszlánok őrizték Hungária ülőalakos szobrát, a mögötte magasló főtorony tetején kiterjesztett szárnyú bronzból készült turul vigyázta a vidéket. A kőszobrok Róna József alkotásai, míg a 4,5 méteres fesztávolságú turul – a munkácsi párja – Bezerédy Gyula munkája volt.
Az emlékmű 1896-ra elkészült, ünnepélyes felavatására szeptember 20-án került sor. A magyar kormányt Josipovich Imre horvát-szlavón-dalmátországi miniszter képviselte. A meghívott vendégeket a Keleti pályaudvarról és Zágrábból már az előző nap elinduló különvonatok szállították a helyszínre.
Felavatását követően a köztudatban Hunyadi-toronyként, mint a törökverő hadvezér halálának helyét jelölő emlékmű vált ismertté. A szerbek Trianon után ezt a jellegét erősítették meg, a mai napig Szibinyanin Janko tornyaként emlegetik. Nagy valószínűséggel ezért maradhatott meg az épület, bár az első világháborúban több belövés is érte. 1924 pünkösd éjjelén szerb fiatalok a tornyot megfosztották minden díszétől. Leverték és összetörték a szobrokat, levésték a feliratot, leverték a középcímert. Ugyanakkor az üres címerpajzs fölött, a Szent Korona sziluettje még mindig jól kivehető.
A nándorfehérvári csata 550. évfordulója kapcsán felmerült az emlékmű helyreállításának gondolata, de a kezdeményező szándék nem valósult meg. Ugyanakkor a tornyot felújították és jelenleg kilátóként és képzőművészeti alkotásoknak helyet adó galériaként működik.
