Hét vidéki millenniumi emlékmű – Ópusztaszer
A honalapítás millenniumának megünneplését, és a magyarság történetének európai fordulópontját jelentő esemény méltó megörökítését az 1896. évi VIII. törvénycikkbe rögzítette az országgyűlés. A határozat alapján emlékoszlopokat emelt:
„a honalapitás ezredik évfordulójának maradandó emlékekkel való megörökitése céljából [… ] az ország hét különböző pontján, nevezetesen: a munkácsi várhegyen, a nyitrai Zobor hegyen, a Morva vizének a Dunába torkolásánál emelkedő dévényi várhegyen, Pannonhalmán, a zimonyi várhegyen, Pusztaszeren és a brassói Czenk hegyen.”
Nem telt el egy emberöltő és a hét vidéki emlékmű közül öt idegen uralom alá került.
„A diadal után Árpád vezér meg vitézei innen továbbvonulva addig a mocsárig mentek, melyet Körtvélytónak mondanak, s ott maradtak a Gyümölcsény-erdő mellett harmincnégy napig. Azon a helyen a vezér és nemesei elrendezték az országnak minden szokástörvényét meg valamennyi jogát is, hogy miképpen szolgáljanak a vezérnek meg főembereinek, vagy miképpen tegyenek igazságot bárminő elkövetett vétekért. Egyszersmind ott a vezér vele jött nemeseinek különböző helységeket adományozott összes lakosságukkal együtt. Azt a helyet, ahol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén Szerinek nevezték el azért, mert ott ejtették meg a szerét az ország egész dolgának.”
Árpád vezér győzelme. In. Anonymus: Gesta Hungarorum [A magyarok cselekedetei]. Részlet, fordító Pais Dezső, [Szentendre], Interpopulart, 1993. – Magyar Elektronikus Könyvtár
Szegedtől néhány kilométerre északra, a Tiszától nyugatra fekszik az a terület, ahol a hagyomány szerint Árpád az első szert (országgyűlést) tartotta. Az Árpád-házi királyok korában kiemelt fontosságú helyen a bencések a 12. században apátságot alapítottak, amely a tatárjárás után erődített kolostorként épült újjá. A kolostor épülete a török időkben elhagyatottá vált és pusztulásnak indult, akárcsak a közelben fekvő elnéptelenedett Szer falu. Azóta hívják ezt a területet Pusztaszernek. A 19. század végén még állt a kolostor egyik fala, ahogy ezt a Vasárnapi Újságban közölt képen is láthatjuk.
Thay Kálmán ezen a történelmi nevezetességű területen, a monostor romjai mellett jelölte ki 1895-ben az emlékmű építési helyét. A földterület birtokosa, Pallavicini őrgróf az emlékhely kialakítása céljából átadott a birtokából 8 holdat, és ezt, az emlékmű felavatását követően, parkosíttatta. A millenniumi ünnepségek keretében 1896. június 27-én tartották meg az alapkőletételt. A MÁV aznap különvonatot indított Kistelek állomásra, amely délután már szállította is vissza a bőrig ázott résztvevőket, ugyanis a sajtóbeszámolók szerint az ünnepségen szakadt az eső. A magyar kormányt Darányi Ignác földművelésügyi miniszter képviselte.
Az 1897-ben elkészült millenniumi emlékmű szintén eltér az eddig bemutatottaktól. Az építmény klasszicista stílusban épült kettős dór portikusz, tetején Árpád fejedelem dunaalmási kőből faragott szobrával, a kiugró párkányzaton két nyugvó oroszlánnal. A műalkotások Kallós Ede munkái.
A hét emlékmű közül ez az egyetlen, amely eredeti szépségében fennmaradt. Ugyanakkor ez az emlékmű sem kerülte el a változásokat, amelyek természetesen teljesen más szándékból és sokkal kíméletesebben érték. 1997-ben sor került az építmény felújítására. Száz év időjárási viszontagságai meglehetősen megviselték a szobrászati elemeket, ezért úgy döntöttek, hogy újrafaragják azokat. A most látható műalkotások Buzár Károly szobrász munkái. Az eredeti Árpád-szobor napjainkban fedett helyen, a Feszty-körképnek otthont adó csarnok előterében látható, az eredeti kőoroszlánok pedig az emlékműhöz vezető sétány két oldalán fogadják a látogatókat.
