Hét vidéki millenniumi emlékmű – Pannonhalma
A honalapítás millenniumának megünneplését, és a magyarság történetének európai fordulópontját jelentő esemény méltó megörökítését az 1896. évi VIII. törvénycikkbe rögzítette az országgyűlés. A határozat alapján emlékoszlopokat emelt:
„a honalapitás ezredik évfordulójának maradandó emlékekkel való megörökitése céljából [… ] az ország hét különböző pontján, nevezetesen: a munkácsi várhegyen, a nyitrai Zobor hegyen, a Morva vizének a Dunába torkolásánál emelkedő dévényi várhegyen, Pannonhalmán, a zimonyi várhegyen, Pusztaszeren és a brassói Czenk hegyen.”
Nem telt el egy emberöltő és a hét vidéki emlékmű közül öt idegen uralom alá került.
Mivel a hét vidéki emlékmű a felállításuk gondolatától a megvalósításig egy egységet képez, ezért sorozatunkban – összetartozásukat meghagyva – bemutatjuk a trianoni Magyarország területén maradt két emlékhelyet is.
„…Árpád vezér meg nemesei, Szent Márton hegye tövében ütöttek tábort, s mind maguk, mind állataik ittak Szabária forrásából. Majd amikor a hegyre felhágtak, Pannónia földjének szépségét látva igen megörültek.”
Pannónia elpusztítása. In. Anonymus: Gesta Hungarorum [A magyarok cselekedetei]. Részlet, fordító Pais Dezső, [Szentendre], Interpopulart, 1993. – Magyar Elektronikus Könyvtár
Ugyanezen a hegyen száz évre rá, Szent István meghívására, a Szent Benedek-rendi szerzetesek létesítettek kolostort. Ez a két esemény vezette Thaly Kálmánt 1895-ben Pannonhalmára, hogy ezen a helyen jelölje ki a millenniumi emlékjelek egyikét. Kíséretével itt is alaposan bejárta a helyszínt, megszemlélve azt a három halmot, amelynek egyikére a főapátság épült, a másik a bencések temetkezési helyéül szolgált, és egy kápolna állt rajta, a harmadik kálváriadombként szintén szakrális funkcióval volt felruházva. Thaly meg tudta győzni a főapátot és a szerzeteseket, hogy ez utóbbi területen épüljön meg az emlékmű, amely keleti tájolással Bánhida felé nézzen, ezzel is emlékeztetve az utókort a honszerzést befejező utolsó nagy csatára.
Az előzőekben bemutatott millenniumi emlékművektől eltérően ide nem oszlopszerű építményt, hanem a terület történelmi és szakrális jellegét ötvözve, kegyhely jellegű épületet terveztek, amely a honfoglalás befejezését és a kereszténység felvételének tényét volt hivatott megörökíteni. Az épület egy 26 méter magas zárt kupolacsarnok volt, amelynek tetejére vörös rézből mintázva a Szent Koronát helyezték. A kupola belső falát Lotz Károly és tanítványainak freskói díszítették. Thaly javaslatára eredetileg a csarnokban tervezték elhelyezni az első pannonhalmi apát, Szent Asztrik szobrát is. Végül Jankovits Gyula alkotását a monostor udvarán állították fel. Az épület homlokzatából kiemelkedik a klasszicista stílusú négy ion oszlopos timpanon. A timpanon és a kapuzat fölötti boltív szobordíszei Bezerédy Gyula munkái.
A bánhidaiak nem törődtek bele abba, hogy területük kimaradt a hivatalos megemlékezések és emlékműavatások sorából és 1907-ben, a csata millenniumának évében, felavatták a Kő-hegyen a Kárpát-medence legnagyobb turulmadarát, amely ma is ott őrködik Tatabánya felett.
Pannonhalmán az országos ünnepélyt, amely ebben az esetben az alapkőletételt jelentette, 1896. augusztus 26-án rendezték. A magyar kormányt Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter képviselte. A programról tájékoztató szórólapot adtak ki.
Az épület 1897 nyarára elkészült. Sajnos a tetőszerkezethez használt gyenge minőségű anyag és a műszaki hibák sorozata oda vezetett, hogy az emlékhely állagromlása már tíz év elteltével elkezdődött. 1922-re súlyos, helyreállíthatatlan károk keletkeztek a faliképekben. A kupola olyan szerkezeti károkat szenvedett, hogy 1938-ban a lebontása mellett döntöttek. Az ekkor végzett átalakítások során nyerte el a mai, jóval szerényebb tetővel rendelkező formáját. Aba Novák Vilmost kérték fel, hogy a tönkrement faliképek helyett újakat fessen. Sajnos a művész 1941-ben bekövetkezett halála megakadályozta műve befejezésében.
