Hét vidéki millenniumi emlékmű – Dévény
A honalapítás millenniumának megünneplését, és a magyarság történetének európai fordulópontját jelentő esemény méltó megörökítését az 1896. évi VIII. törvénycikkbe rögzítette az országgyűlés. A határozat alapján emlékoszlopokat emelt:
„a honalapitás ezredik évfordulójának maradandó emlékekkel való megörökitése céljából [… ] az ország hét különböző pontján, nevezetesen: a munkácsi várhegyen, a nyitrai Zobor hegyen, a Morva vizének a Dunába torkolásánál emelkedő dévényi várhegyen, Pannonhalmán, a zimonyi várhegyen, Pusztaszeren és a brassói Czenk hegyen.”
Nem telt el egy emberöltő és a hét vidéki emlékmű közül öt idegen uralom alá került.
„Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?”
Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én... Részlet (Új versek, 1906)
Porta Hungarica, így hívják azt a földrajzi helyet, ahol a Duna az Alpok és a Kárpátok alsó vonulatait áttörve kijut a magyar alföldre, és évszázadok óta hozza nyugatról Európa szellemi áramlatait, jókat és rosszakat egyaránt. Itt, a Duna és a Morva találkozásánál, egy hatalmas sziklaszirten áll Dévény várának romja. Ennek várfokán jelölte ki 1895-ben a Thaly Kálmán vezette csapat, a létesítendő emlékmű helyét. Előtte alaposan körüljárták a helyszínt, csónakba ülve még a víz irányából is megszemlélték a magaslatot.
Az emlékmű a millenniumi ünnepségek évében elkészült. A 21 méter magas, haraszti mészkőből faragott korinthoszi oszlop tetején egy Árpád-kori vitéz állt, jobb kezében leeresztett görbe kardot, baljában Magyarország címerével díszített pajzsot tartott. A honfoglaló katona leeresztett kardja a megszerzett hon feletti küzdelem végét jelezte, hasonlóan a Brassó feletti Cenk hegyen felállított párjához. Nemcsak a két emlékmű eszmei mondanivalója egyezett, de a két helyszínen azonos időpontban tartották az avató ünnepségeket is. Mindkét műalkotás Jankovits Gyula munkája volt, melyet közelről a Vasárnapi Újság 1896. október 18. számának 705. oldalán szemlélhetünk meg.
A távolabbról érkező meghívottak már az országos esemény előtti napon megérkeztek Pozsonyba, hogy 1896. október 18-án jelen legyenek az emlékmű felavatási ünnepségén. Másnap reggel Pozsonyból, de Bécs felől is vonattal és gőzhajókkal indultak a helyszínre. A kikötőből gyalog sétáltak fel a várhegyre. A magyar kormányt báró Jósika Sámuel, őfelsége személye körüli miniszter, Pozsony vármegyét Szalavszky Gyula főispán képviselte.
Az „új időknek új dalai” után másfél évtizeddel Dévénynél cseh légionáriusok törtek be és 1921. január 12-én ledöntötték az oszlopot porig rombolva az emlékművet.
Dévény ma Pozsony egyik elővárosa, a környéken élők kedvenc kirándulóhelye, a vár fokáról még mindig csodálatos a panoráma. Az emlékműnek ma már szó szerint a nyomát sem látni. Valamikor az 1960-as években régészeti feltárásokat végeztek, majd megkezdték a vár rekonstrukcióját, melynek során a falakat megerősítették és a belső udvarok új járófelületet kaptak. Valószínű ekkor tűnt el végleg a millenniumi emlékmű utolsó kődarabja is.
A történelmi zivatarokat azonban egy szerényebb millenniumi emlékjel átvészelte. A várhegy Morva folyó felőli oldalában egy márványtábla állít emléket a Duna szabályozásának, melyen a következő felirat olvasható:
„E kapun ellenség sokszor rontott a magyarra
de egyszer sem nyert rajt’ tartós diadalt.
Ám a Nyugat műveltségének ez út ezer évig
nem volt zárva soha. S hogy biztosb legyen itt
a verseny, a magyar nemzet rendezte Dunáját.
Áldja meg ezután is a gondviselés!”
