A Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparknál a honfoglalás kori temető és település szisztematikus régészeti feltárása 1986-ban kezdődött. Az ásatások során egy X. századi magyar határvédő közösség nyughelyét (több tucat feltárt sírral) és egy korabeli település maradványait tárták fel. Ezek a leletek bizonyítják a magyarság Kárpát-medencei jelenlétét, így a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) kezdeményezésére 1996-ban a sírkert északi részén emlékparkot hoztak létre. Mára a terület, a Honfoglalási Emlékpark és Árpád-vezér Látogatóközpont a magyarság honfoglalás kori történelmét bemutató kulturális és hagyományőrző komplexumává vált. A Beregszásztól mindössze 15 km-re fekvő létesítményben interaktív kiállítások, jurtapavilonok, egy jurtamúzeum és lovarda várja a látogatókat. Az emlékpark és látogatóközpont fontos szereplője lett Kárpátalja kulturális életének, hiszen a honfoglalás korának hiteles emlékeit és hangulatát mutatja be. A KMKSZ és a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásának köszönhetően a központ rendszeresen fogad iskolai csoportokat, ahol a diákok interaktív programok által és változatos kiállítási elemek között ismerkedhetnek meg őseink korának mindennapjaival.
Ki más tudna hitelesen és aprólékosan beszámolni a kiállított tárgyakról, látnivalókról, mint a tárlatvezető, aki nap mint nap, újra és újra elmondja ezeket a rendkívül hasznos és érdekes tudnivalókat. Augusztusban lesz egy éve, hogy Turányi Nikoletta vezeti körbe az oda látogatókat, mi is őt kértük, meséljen egy kicsit magáról, a központról, annak érdekességeiről, különlegességeiről.
– Lassan egy éve már annak, hogy a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanácsnál (KMTT) kezdtem el dolgozni, s párhuzamosan a látogatóközpontban tárlatvezetőként. Tulajdonképpen egy álmom vált ezzel valóra, hiszen a Rákóczi Egyetemen turizmus szakon végeztem, ezért mindig is az volt a vágyam, hogy valami hasonló szférában dolgozhassak. Nagy öröm volt számomra, hogy nem kellett sokat várnom arra, hogy jöjjön az álommeló – jegyezte meg mosolyogva Nikoletta.
– És most térjünk rá az idegenvezetésre. Hogyan lehet elképzelni az ott töltött időt?
– Utunk a honfoglalási parkból indul, ugyanis fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek és a felnőttek elsőként rövid információt kapjanak arról, hogy anno mi történt azon a helyen, ahol éppen állnak. Nagyon sokan mondják, hogy a történelmi helyen sok minden eszükbe jut, és olyan ez mint egy időutazás… Ez az időutazás az épület kiállítótermében folytatódik, ahol megtekinthetőek azok a tárgyak, melyeket az ásatások során feltártak. A legnagyobb sikerük a korabeli fegyvereknek, kardoknak van.
Az interaktív foglalkozás keretében a látogatók akár kézbe is vehetik azokat, így tapasztalhatják annak súlyát, amit bizony egy katonának cipelnie kellett, mint ahogy a szintén nehéz öltözéket is.
A szemléltetőkön megtekinthető, hogy az ásatások során feltárt sírokban mit találtak az archeológusok: a katonák mellé helyezték a lova fejét, lábszárcsontjait, lószerszámokat, fegyvereket. Vendégeink a jurta falain látható rajzokon keresztül pedig megismerhetik a honfoglalók hétköznapjait, hogyan éltek, milyen tárgyakat használtak. Elődeink főképpen mezőgazdasággal foglalkoztak, jurtát építettek, saját kezűleg készítették az edényeket.
– Mi érdekli a leginkább a gyerekeket? Mi az, amivel a legjobban le lehet kötni a figyelmüket?
– A tárlatvezetés során a sámán jurtája érdekli őket a legjobban, ahol bár nemigazán nyúlhatnak hozzá semmihez, de a téma nagyon kíváncsivá teszi őket, vagyis, hogy ki és hogyan válhatott sámánná? Például olyan emberek, akik hat ujjal születtek egy kezükön, vagy bármi más rendellenességgel. Ezt az akkor élők a sátán művének vélték, így lettek ezekből az emberekből sámánok. A gyerekek szájtátva figyelik, amikor erről beszélek, de ugyanígy, kortól és nemtől függetlenül nagy érdeklődés övezi a fegyvereket, kardokat. Az istállóban természetesen a lovakat látogatjuk meg, mindegyiket a saját bokszában, ahol a paripa neve, fajtája is fel van tüntetve.
Az állatsimogató a gyerekek kedvenc elfoglaltsága, vicces, mert a bárányokat és a libákat szívesen kergetik, de a pónik szeretgetése, babusgatása is szemmel látható.
De ugyanígy a kedvencek közé tartoznak a népi játékok, no meg az íjászat, s ezt a foglalkozást is én tartom.
– Most, a nyári hónapokban megnőtt a látogatók száma?
– Nem jellemzően, ugyanis iskolaidőben egy program keretében a 7-8. osztályosokat fogadtuk Kárpátalja szinte összes magyar iskolájából. Emellett a Pro Cultura Subcarpathica szervezésében is sok iskolás csoportot fogadunk, akiknek általában huszárbemutatót is tartunk, és a fentebb felsoroltakat, de az osztálykirándulások is gyakoriak. De sok civil csoport érkezik hozzánk, úgy gyerek, mint felnőttcsoportok, pedagógusok, a minap például háziorvosoknak tartottunk tárlatvezetést. Sőt, belső Ukrajnából is jönnek hozzánk látogatók. Velük különösen érdekes a tárlatvezetés.
Kellemes meglepetésként ért, hogy meg akarják ismerni a kultúránkat, hagyományainkat, történelmünket, sok-sok kérdést tesznek fel. De látom, hogy a magyar csoportok számára is érdekes megismerni az itt látható értékeket, a múltunk, történelmünk egy darabkáját.
Jelenleg készítjük a szórólapokat, melyeken az összes tudnivaló mellett azt is feltüntettük, hogy minden esetben szükséges az időpont előre egyeztetése, és akkor minden megoldható.
A látogatóközpontba tehát érdemes elmenni a nyár folyamán, hiszen az információdús tárlatvezetés mellett lehetőség van lovaskocsikázásra, igény szerint ebéd várja a látogatókat. Piknikezni is lehet a hűvös fák árnyékában, ami igazi kikapcsolódás lehet családok számára is.
