Az Ugocsa hetilap 1914. március 15-i számában számolt be arról, hogy éltének 85. esztendejében elhunyt Tiszaújhelyi Újhelyi Laura költőnő.
De ki is volt ő, akinek az újság két oldalt szentelt?
Az ugocsai Tiszaújhelyben látta meg a napvilágot Újhelyi Gusztáv és Bölcsei Budai Éva gyermekeként. 18 évesen élte át az 1848/1849-es szabadságharcot. Családjuk kúriája is menedékül szolgált az üldözött honvédeknek. Amikor a zsandárok be akartak törni a házukban, Laura útjukat állta, időt adva ezzel a bent lévő katonáknak, hogy megszökjenek.
Emellett az is fennmaradt Lauráról, hogy nemzeti színű kokárdákat készített a harcmezőre induló honvédőknek.
A szerelem is rátalált a máramarosi kincstári birtokok felügyelőjének fia, Trusc János személyében. S hiába udvaroltak neki a nemes Bay, Domahidy, Ilosvay, Kölcsey és Kende fiúk, neki a máramarosi legény kellett. A szülei csak hosszas könyörgései után egyeztek bele a nászba. Ám szerelmük nem teljesedhetett be. János egy meghűlés következtében tüdőgyulladást kapott, és ifjan elhunyt. Ezután Laura többé nem gondolt a házasságra. Csak a családnak élt, nővére, néhai Szirmai Kalós Károlyné Újhelyi Ottilia gyermekei szeretettel vették körül, és gondoskodtak arról, hogy soha semmiben ne szenvedjen hiányt. Érzéseit pedig a költészetben fejezte ki, erről azonban nem maradt fenn írásos emlék.
A képen: a tiszaújhelyi Újhelyi-kúria
