Tiszabökényben járt a Göncölszekér

Június 10-én Tiszabökényben is felpattanhattak a „Göncölszekérre” az érdeklődők. A kellemes hangulatot a jó humorral megáldott Baló András Márton, Erdősi Péter és Fekete Dániel garantálta, akik kortárs költők megzenésített verseit adták elő fafúvós és pengetős hangszereken a tiszabökényi kultúrházban. Hétköznapi élethelyzetekről- és érzésekről énekeltek a közönségnek a furcsaságokra rámutatva, de az örök téma, a szerelem, a férfi-nő kapcsolata is hamar terítékre került. Goldshmied József, az Égtájak Egyesület programigazgatója és Szabó Tibor, az Eszenyi Ritmus Néptáncegyüttes vezetője kísérte el a magyarországi unikális együttest. 

A jelenlévők csodálattal adóztak a sokféle különleges zenei eszköznek, megszólaltatásuk nagy tetszést aratott a kisebbek körében is. A gyerekek hangos tapssal jelezték, örömükre szolgál a vidám melódia, látványos táncot lejtettek a színpad előtt. A Göncölszekér kárpátaljai turnéjának utolsó állomása volt a Tiszahát, előtte Eszeny és Beregszász fogadta a 2000 óta működő kamarazenekart. Izrael földjén, a Nagykörúton szalad a szél és Sanzonok kortárs versekre címet viselte a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával létrejött 2 napos fellépéssorozat. A Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet, a Micz Bán Hagyományőrző Társaság és a budapesti Égtájak Egyesület szervezte meg a színvonalas kulturális rendezvényt.

Kovály Csilla, a tiszabökényi kultúrház igazgatója ünnepélyesen megköszönte a vendégek pompás koncertjét. Elmondta, üdítően hatott az érzékekre, na meg a szívre az egy kicsit kacagásra késztető, egy kicsit komolykodó virtuozitás stílusos előadása, és „szívesen hallanánk még többet belőle.” Gitár, mandolin, bendzsó, harangjáték, több különböző furulya, blockflöte, koncertina és harmonika hangja kápráztatta el a hallgatóságot. Aki korábban még nem találkozott e nemes hangszerekkel, különösen élvezte a nem mindennapi produkciókat. A vidám fiúk fanyar szövege, olykor pikáns tematikája mosolyt csalt elő, egyben elgondolkodtatott. Saját bevallásuk szerint, a Göncölszekérnek „akárki lesz az utasa, nem lesz többet panasza.” A kompozíciók egyediek, és nagy hangsúlyt helyeznek a modern ember sajátságos problémáira és (rossz)szokásaira. A zenébe foglalt költemények nem korfüggőek, egyaránt szólnak a fiatal-, a közép- és az idős nemzedékhez. Talán az a sikerük titka, hogy önmagukat adják a megjátszás pátosza nélkül, így mindenki a sajátjának érezheti őszinte dalaikat.

Nem szokványos mutatvány volt itt tehát a falusi színpadon; az unalomnak se híre, se hamva nem jelent meg az egy-másfél óra alatt, mely igen gyorsan elröppent. Színház és zeneművészet egyvelegét élvezhették azok, akik nem sajnálták az idejüket arra, hogy feltöltődjenek egy kis kultúrával. Jó hír a távolmaradóknak: a Göncölszekér megígérte, visszatér – még pedig egy gyermekműsorral! Addig is a távolból rajongunk e csillagképért, hogy ne felejtse, Tiszabökény visszavárja!