TALÁNY

Három madárfiókát kiragadok a fészekből, apró ketrecbe zárom őket, enni adok nekik, de egyre csak sorvadnak. Tudom, fecskéket raboltam, mégis csirkére hasonlítanak. A közelből zaj szűrődik, kinyitom a szemem. Az ablakon beáradó fény ellenére sokáig töprengek azon, mi lett a fiókákkal. Másfél órám van az indulásig, elolvashatnám a vázlatpontjaimat, de inkább ráérősen reggelizek. Szombat reggelhez képest elég sokan szállnak fel a buszra, az első ajtó közelében álló utasok nem haladnak tovább. 

A sofőr megjegyzi, hogy tegyék meg, és igyekezzenek, mert nem érjük el a vonatot. Az ironikus lenne pont ma, gondolom. Mégis időben érkezünk, a peron végéhez sétálok, a mezőt és a bodzabokrot figyelem, madarak nincsenek. Csordás László itt van, tíz percen belül a vonat is megérkezik. Varga Nikolett a negyedik vagonban vár minket. Bátyúban legalább ötven percig várunk a csatlakozásra. Tizenegy óra előtt Beregszászon vagyunk. A műhelymunka helyszínére érkezik Ráti Emese és Bodor Dominik, majd Shrek Tímea és Marcsák Gergely.

A műhelymunka témája: Réteg. Eszmecsere Szvoren Edina Így élünk c. elbeszéléséről. Legyen szó a szöveg rétegeiről, annak feltételezéséről, hogy minél többször olvassuk el az írást, annál több részletet fedezzünk fel, gondolom magamban.

indokolnak

Ráti Emese elmondja, hogy a szöveget nehezen értelmezhetővé tette a bonyolult szemléletmód, ahogyan az elbeszélő a saját és testvérei életét látja. Csordás László felhívja a figyelmet arra, hogy többes szám első személyű elbeszélésről van szó. Majd utalok egy interjúban elhangzott mondatra, mely szerint „az írásnak nagyon személyes régiókból kell vennie a tárgyát, de közben értelmezhetőnek kell lennie mások számára is”. Shrek Tímea ezzel kapcsolatban elmondja: ő a valóságot írja meg, a megtörtént eseményt, melynek egyes alkotóelemét megváltoztatja. Előfordul, hogy Tímea saját írásaiban beszélő neveket alkalmaz, mint például a Tökéletes gyilkosság c. novellában. Emiatt úgy véli, az Atyec megnevezés sem véletlen. Marcsák Gergely hozzáteszi: az apának filozófiai jelentéstartalommal rendelkező kinyilatkoztatásai is érzékelhetőek. Csordás László többek közt erre is reagál: „úgy élünk, hogy érdemes legyen meghalni.” Egy gyerek hogyan gondolkodhat így? Felveti az utánzás problémáját az ének-, torna- és rajztanár vonatkozásában. Ez a fajta utánzás már túlzás, mintha a narrátornak nem lenne személyisége, inkább közvetítő, médium lenne, teszi hozzá. Varga Nikolett emlékeztet minket: egy helyen azt olvashatjuk, hogy anyát nem is szabad utánozni.

változnának

Csordás László felhívja a figyelmet arra, hogy a szöveg szerint az állattartástól az egész család azt remélte, más emberré válhatnak. Az elbeszélő összehasonlítja az emberi viselkedést az állati viselkedéssel, emlékezik Ráti Emese. Amikor megérkezik Mamama, odabújnak hozzá, hangsúlyozzák, ez nem olyan szeretet, mint a macska esetében, ez valódi, eleveníti fel a szöveg egy részletét. Azért kapták a macskát, hogy legyen érzelmi fejlődésük, de az ellenkezőjét váltotta ki belőlük, zárja le a gondolatmenetet.

megfeszülnek

A családon belüli agresszió és molesztálás már felmerült. Milyen jelenséget mutat be számunkra a szöveg? Nem hiszem, hogy világrengető eseményről írna, úgy kell belőle kihámozni a családtagok közötti feszült viszonyrendszert, vélekedik Marcsák Gergely. Csordás László hangsúlyozza: izgalmas az elbeszélésben, hogy egy ilyen vékony cselekményszálból milyen sok mindent lehet kihozni.

A szöveg olvasóra gyakorolt hatása kapcsán Varga Nikolett elmondja: úgy értelmezte, gyerekek mesélik, hogy rossz családban vannak, ahol rossz dolgok történnek velük, úgy tanítják őket, hogy ez a természetes, ez az elbeszélő és testvérei számára jó lesz, emiatt a szöveg depresszív hatású is lehet.

szemlélődnek

Felmerül a vese alakú fülkagylóval rendelkező látogató szerepe. Varga Nikolett hangsúlyozza: ő az egyik gyerek apja. Bodor Dominik meglepő feltevéssel áll elő a látogató és a szülők kapcsolatrendszeréről. Ráti Emese úgy véli, félelmetes, ahogyan a szereplők a szituációkat kezelik. Noha gyerekekről van szó, megmagyarázzák az eseményeket, nem lesznek szomorúak azok miatt. Megindokolják, hogy azért ülnek az ebédlőasztal belső oldalán, a fal mellett, mert gyengébbek. Csordás László hozzáfűzi: nem tesznek hozzá még valamit, ami miatt egyértelműen gyermekinek lenne nevezhető a perspektívájuk. Nincs érzelemviláguk, vagy jól leplezik. Shrek Tímea hangsúlyozza: nem egyértelmű, hogy gyerekek, mivel egy szöveghelyen ezt olvashatjuk: „koraérettek vagyunk, harminckét fogunk van”. Úgy véli, a Down-szindróma is elképzelhető a szereplők esetében. Lehetséges, hogy egy speciális intézményben tanulnak. Ráti Emese ennek függvényében más perspektívában látja a zsebkalapács alkalmazását, Shrek Tímea pedig a napirend felsorolásának mozzanatát.

közvetítenek

„Beszélhetünk-e velőig hatoló romlottságról (veti fel este Atyec), ha az ember szégyelli, hogy a kedvese vagy ő maga börtöntöltelék” – idézi Csordás László. Ez a gondolat alátámaszthatja a feltevésünket: sajátos nevelési igényű gyermekek és fiatalok oktatására szakosodott intézményt látogathatnak az elbeszélők, a börtöntöltelék kifejezés pedig a helyzettel való szembesülés problémáját jelképezheti. „Ha világuk határai valóban áthághatatlanok, akkor hogyan lehetséges, hogy tudunk róluk s ők is tudnak rólunk. Félelmünk éppen ezen a kölcsönös tudomáson alapul. A hír nem magától kél, kell lennie valakinek, aki átlép a határokon és a hírt viszi” – ismétli az Atyectől ellesett szavakat a többes szám első személyben megszólaló elbeszélő. Egyre több olyan szövegrészlet kerül előtérbe, mely alátámaszthatja a feltevést. A célt elértük: felszínre kerültek a történet nem feltételezett rétegei. A kérdés, hogy a szöveg által az olvasóban tudatosult-e valamilyen határ megléte?

Emlékszem, a fiókák a hátukra fordulva lábukkal az ég felé kalimpálnak, de a tollazatukat nem tudom feleleveníteni. Mint ahogyan képtelenség felfejteni a szöveg összes rétegét.