Írta: Tudósító | Forrás: hirek.sk | 2014. november 27.
A gulág áldozatainak emlékkövénél tartottak megemlékezést a Szovjetunióba elhurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapján, november 25-én Budapesten. Kun Szabó István, a Honvédelmi Minisztérium társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára beszédében felidézte: a két totális diktatúra közé ékelődött Magyarországot 1944-ben a németek, majd - miután hosszú harcok nyomán hadszíntérré vált az ország - a szovjetek foglalták el.
"A szovjetek kétséget sem hagytak afelől, hogy ez nem felszabadítás, hanem a fegyver jogán történő hódítás volt" - emelte ki.
Kifejtette: az Elba mentén legördült a vasfüggöny, és elkezdődött a diktatúra kiépítése. "Célzottan szedtek össze mindenkit, akit valamiképpen veszélyesnek ítéltek a szovjethatalom kiépítésére": a vezető politikusoktól kezdve a nemzeti ellenállás résztvevőin át a helyi közösségek vezetőiig mindenkit elhurcoltak.
"Soha nem tudjuk meg", hogy pontosan hány embert raboltak el, indítottak útnak, s hogy kik is voltak az egyes transzportokban; "soha nem tudjuk meg", hogy a túlzsúfolt vagonokban az éhínség, a szomjúság, a betegségek hány embert öltek meg - mondta.
Nagyon sokan nem térhettek haza: "elnyelte őket az a hatalmas ország, amit Szovjetuniónak neveztek" - fogalmazott a helyettes államtitkár. Mások "rettenetes szenvedések után hazatértek"; ezt követően viszont életük végéig hordozták magukon mindannak a testi-lelki sebeit, amin keresztülmentek - tette hozzá, jelezve: őket nem az a haza várta, amelyet elhagytak: a hatóságok mindenhol ellenségként fogadták őket, sokáig nem kaptak képességeikhez illő munkát, nem kaptak méltó nyugdíjat, állandó rendőri zaklatásoknak voltak kitéve.
"Eljöttünk, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk, s hogy együtt mondjuk ki: soha többé!" - jelentette ki Kun Szabó István.
A helyettes államtitkár beszéde után a rendezvényen résztvevők gyertyagyújtással tisztelegtek az áldozatok emléke előtt.
Az Országgyűlés 2012-ben nyilvánította november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává azért, hogy méltóképpen emlékezzenek meg azokról, akiket 1944 őszétől hadifogolyként vagy internáltként a Szovjetunióba hurcoltak többéves kényszermunkára, illetve akiket a második világháború után 5-25 évre száműztek a gulág rabtelepeire a magyar hatóságok hathatós közreműködésével, koholt vádak alapján.
A Kárpátalja anno rovatban korábban már írtunk J. Lányi András erdészről (itt), aki hosszú éveken át volt Bereg vármegyében a Schönborn uradalom főerdésze és vadászmestere. Ekkor szerzett tapasztalatait 1926-ban könyvben is megírta Kárpáti vadászélmények címmel. Emellett rendszeres...
Az emberek többsége büszke azokra a földijeire, akik híressé váltak. Nem véletlen, hogy az egykoron a világ legerősebb emberének tartott legendás bilkei erőember, Ivan Fircak (Kroton) születésének 125. évfordulóján a világhálón visszaemlékezések sora jelenik meg. A Kárpátalja régi és mostani képeken...
Bay Gábor beregsurányi születésű földbirtokos, huszárszázados, nyugalmazott munkácsi polgármester visszaemlékezése Amikor Munkácsy Mihály Munkácson járt… címmel a Kárpáti Hiradó 1943. január 3-i számában jelent meg. A személyes hangvételű írás 1882 márciusába repíti vissza az olv...
A múlt század első évtizedeiben a kárpátaljai festőiskola létrehozásával nagyszerű kezdeményezés élére állt Boksay József és Erdélyi Béla. Az azóta eltelt bő száz esztendő bebizonyította, hogy a festőiskola újabb és újabb nemzedékeinek képviselői saját formanyelvüket megalkotva tudnak maradandót fel...
