Szövés és ami vele jár – élő hagyományok a Nagyberegi Tájházban

Gazdag, élményekkel teli napot töltött a Nagyszőlősről érkezett iskoláscsoport a Nagyberegi Tájházban, ahol az őszi időszak a beregi szőttes és a szövés hagyományának jegyében telt. A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet által szervezett november 5-i kézműves foglalkozás célja a Bereg-vidék egyik legfontosabb népművészeti értékének, a szövés mesterségének átadása volt a fiatal generáció számára.

A program a tájházban tartott tárlatvezetéssel vette kezdetét, mely során a gyerekek bepillanthattak a régi idők paraszti életébe, és megismerkedhettek a helyi kultúra és kézművesség tárgyi emlékeivel. Ezt követte a nap fő témája, a szövés gyakorlati elsajátítása.

A nagyszőlősi iskolások először kisebb kereteken próbálhatták ki a fonalak egymásba fűzésének alapjait, majd a legnagyobb izgalommal a valódi szövőszéket ülték körbe. A gyerekek megtanulták a szövés különböző formáit, megtapasztalva a több évszázados mesterség örömét és aprólékosságát. A fonalak és minták világában elmerülve megelevenedett a szőtteskészítés hagyománya a kezük alatt.

A szellemi táplálék mellé igazi közösségi élmény társult a tájház konyhájában, ahol a résztvevők a szakácsnő vezetésével hagyományos darált kekszet készítettek. A gyerekek aktívan kivették részüket a munkából: ők darálták a tésztát, vágták és tepsiben sütötték a finom édességet, amely a nap fénypontja volt. A munka közösségépítő ereje és a hagyományos ízek megismerése éppolyan fontos volt, mint a kézműveskedés.

A jó idő lehetővé tette, hogy a szabadban is kikapcsolódjanak: a tájház udvarán a népi játékok eszközeit használva szórakoztak, versenyeztek, majd a program zárásaként megtekintették a Szikura József Botanikus Kertet, ahol természettudományos ismeretekkel is gyarapodhattak.

A nap rámutatott arra, hogy mennyire fontos, hogy a Bereg-vidéken járva a fiatalok megismerjék a szőttest, a szövés technikáját és magát a beregi szőttest. Hiszen a beregi szőttes nem csupán egy kézműves termék, hanem a helyi magyar kultúra és identitás egyik legékesebb, évszázadok óta ápolt szimbóluma. A szövés technikájának megismerése által a fiatalok jobban megértették és talán a jövőben is jobban megbecsülik elődeik munkáját, kitartását és leleményességét.

A Nagyberegi Tájház ezúttal is bebizonyította, hogy az „élő tájház” koncepciója működik: nem csupán múzeum, hanem egy aktív közösségi tér, ahol a múlt értékei a jelen generáció kezében öltenek testet.

A Pro Cultura Subcarpathica által szervezett foglalkozás a Csoóri Sándor Alap támogatásával, valamint a Hagyományok Háza Kárpátalja szakmai partnerségével valósult meg.