Írta: Gál Adél | Forrás: karpatalja.ma | 2025. november 06.
Gazdag, élményekkel teli napot töltött a Nagyszőlősről érkezett iskoláscsoport a Nagyberegi Tájházban, ahol az őszi időszak a beregi szőttes és a szövés hagyományának jegyében telt. A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet által szervezett november 5-i kézműves foglalkozás célja a Bereg-vidék egyik legfontosabb népművészeti értékének, a szövés mesterségének átadása volt a fiatal generáció számára.
A program a tájházban tartott tárlatvezetéssel vette kezdetét, mely során a gyerekek bepillanthattak a régi idők paraszti életébe, és megismerkedhettek a helyi kultúra és kézművesség tárgyi emlékeivel. Ezt követte a nap fő témája, a szövés gyakorlati elsajátítása.
A nagyszőlősi iskolások először kisebb kereteken próbálhatták ki a fonalak egymásba fűzésének alapjait, majd a legnagyobb izgalommal a valódi szövőszéket ülték körbe. A gyerekek megtanulták a szövés különböző formáit, megtapasztalva a több évszázados mesterség örömét és aprólékosságát. A fonalak és minták világában elmerülve megelevenedett a szőtteskészítés hagyománya a kezük alatt.
A szellemi táplálék mellé igazi közösségi élmény társult a tájház konyhájában, ahol a résztvevők a szakácsnő vezetésével hagyományos darált kekszet készítettek. A gyerekek aktívan kivették részüket a munkából: ők darálták a tésztát, vágták és tepsiben sütötték a finom édességet, amely a nap fénypontja volt. A munka közösségépítő ereje és a hagyományos ízek megismerése éppolyan fontos volt, mint a kézműveskedés.
A jó idő lehetővé tette, hogy a szabadban is kikapcsolódjanak: a tájház udvarán a népi játékok eszközeit használva szórakoztak, versenyeztek, majd a program zárásaként megtekintették a Szikura József Botanikus Kertet, ahol természettudományos ismeretekkel is gyarapodhattak.
A nap rámutatott arra, hogy mennyire fontos, hogy a Bereg-vidéken járva a fiatalok megismerjék a szőttest, a szövés technikáját és magát a beregi szőttest. Hiszen a beregi szőttes nem csupán egy kézműves termék, hanem a helyi magyar kultúra és identitás egyik legékesebb, évszázadok óta ápolt szimbóluma. A szövés technikájának megismerése által a fiatalok jobban megértették és talán a jövőben is jobban megbecsülik elődeik munkáját, kitartását és leleményességét.
A Nagyberegi Tájház ezúttal is bebizonyította, hogy az „élő tájház” koncepciója működik: nem csupán múzeum, hanem egy aktív közösségi tér, ahol a múlt értékei a jelen generáció kezében öltenek testet.
A Pro Cultura Subcarpathica által szervezett foglalkozás a Csoóri Sándor Alap támogatásával, valamint a Hagyományok Háza Kárpátalja szakmai partnerségével valósult meg.
Olvasólámpa című rovatunkban legutóbb az épített örökség vidékünkön található kiemelkedő alkotásait mutattuk be a „Kárpátaljai nemzeti identitás-jelek” című kiadvány alapján. A kötet a Kárpátaljai Értéktár sorozatban a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület gondozásában látott napvilágot. Ezút...
Egy könyv köré ülni le beszélgetni ma Ungváron jóval több, mint kulturális program: közösségteremtés, identitásőrzés és lelki kapaszkodó is. Az Ungvári Magyar Olvasóklub egy éve indult útjára egy személyes ötletből, mára pedig befogadó, élő közösséggé vált. A klub alapítójával, Balogh Renátával az i...
A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT) február 4-én nyitotta meg idei kiállítási évadát Beregszászban. A Na’Conxypan Galéria falain a XV. Hollósy Simon Alkotótáborban született munkákból válogatott tárlat fogadja az érdeklődőket.
Ismerjük a mondást: a szó elszáll, az írás megmarad. Ha valaki könyvet ír, akkor a mondanivalója fontos. Ha papírra veti, akkor fontosabb, mint egy elmondott szó, mint egy beszélgetés. Hatványozottan igaz ez egy püspök esetében, akinek minden szava tekintély, leírt szavai pedig átelmélkedett, áti...
