Szoroka Dániel: „…ha valamit elkezdek, azt végigcsinálom”

Írta: Csuha Ivett | Forrás: KISZó | 2019. szeptember 02.

Fiatal, energikus, a szakmájában profi. Sosem készült zenésznek, de az élet ebbe az irányba sodorta, aminek azóta is örül. Úgy gondolja, a jó munka ismérve, hogy nem fárad el abban, amit csinál. Előadásaival igyekszik értéket közvetíteni. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Szoroka Dániel, a Csipkés együttes harmonikása.

Szoroka Dániel: „…ha valamit elkezdek, azt végigcsinálom”

− Hogyan vált meghatározóvá a zene az életében?

− Minden zenész általában úgy kezdi, hogy gyermekkorában meglát egy hangszert és azonnal beleszeret. Ez nálam nem így volt. A szüleim írattak be a zeneiskolába, majd 16 év folyamatos tanulás után, egy évvel ezelőtt befejeztem a Munkácsi Állami Egyetem zeneművészeti szakát.

− Miért pont Munkácsra esett a választása?

− A tanáraim hatására különböző egyetemeket is kipróbáltam. Voltam Doneckben, Budapesten, de az ausztriai Graz felsőoktatását is megismertem. A szívem mindig hazahúzott, így kötöttem ki a Latorca-parti városban. A szülőföldön való tanulás mellett szólt az is, hogy itt még ismerik és használják az úgynevezett orosz módszert, ami a zenében nagyon erős technika.

− Mi egy zenész sikerének titka?

− Engem a zeneakadémia olyan szintű tudással ruházott fel, mellyel bárhol megállom a helyem. Más kérdés, ki mennyire fogékony a muzsikálásra. Szerencsémre, én a Jóistentől kaptam tehetséget, amelyet sikerül kamatoztatnom az életben. Emellett rengeteg gyakorlás is szükséges. A tanulmányaim idején például már kora reggel Ungváron voltam, és fejlesztettem a képességeimet. Emellett a koncertek, előadások alkalmával szerzett tapasztalat is felbecsülhetetlen a sikeres fejlődés érdekében.

− Ön a Csipkés együttes harmonikásaként ismert. Hogyan került a csapatba?

− Öt évvel ezelőtt lettem a Csipkés együttes tagja. Ismertük egymást a többiekkel, így nem volt kérdés, hogy elvállalom.

− Nem okoz gondot kilenc ember időbeosztását összeegyeztetni?

− A zenekar sok átalakuláson ment keresztül. A jelenlegi tagok 5-10 kilométeren belül laknak, így a próbák időpontjáról könnyen megállapodunk. Mindig jó hangulatban telik a felkészülés, örömmel járunk össze a csapattal.

− Mennyit fejlődött az elmúlt öt év alatt?

− Már a Csipkés együttesbe is csak erős zenei tudással tudtam bekerülni. Mindemellett a tapasztalatok és élmények, melyeket a közös évek alatt szereztem, emberileg és zeneileg is megerősítettek.

− Mindig is együttesben képzelte el magát?

− Bárhová kerültem, ott muzsikáltam. A világon, ami formáció létezik – duó, trió, kvartett, kvintett –, én azt már mind kipróbáltam. Még az utcazenélést is. Természetesen koncertszinten. Az önmagammal való kísérletezést még az együttesbe kerülés előtt megéltem, így nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy tudom, jó helyen vagyok.

− Meg lehet élni ebből?

− Ha okosan csinálja az ember, akkor igen. Nem az a túlfizető szakma, pláne Ukrajnában, de rengeteg előnnyel jár. Olyan rendezvényekre juthatunk el, amelyeken a közönség a belépőért is óriási összeget ad ki, a zenészek pedig a részvételért még fizetést is kapnak. Ugyanakkor lehetőség van a kapcsolatteremtésre, az emberek megismerésére.

− Hogyan tudja összeegyeztetni a zenélést a magánéletével?

− A muzsikus élete nem könnyű. Gyakran éjszakába nyúlik a fellépés. Az aktív koncertezés és a kiegyensúlyozott családi élet összeegyeztetése nehéz feladat. Néhanapján egyiket fel kell áldozni a másik sikeressége oltárán. Legtöbbször ez a zenélés rovására megy.

− Zenés találkozók alkalmával tapasztalható szakmai versengés?

− A muzsikusok egyik legnagyobb baja, hogy rögtön azt fürkésszük, mit tud a másik. Na már most, ha többet tud, az nem jó. Ámde ha kevesebbre képes, az egy esetleges közös zenélés alkalmával rányomja a bélyegét az előadásra. Ezért az egyenlő szakmai tudást részesítem előnyben.

− Mivel foglalkozik, amikor nincs az együttessel?

− Másodállásban tanítok. A Kereknyei Művészeti Iskolában oktatok zeneelméletet.

− Meséljen a családjáról.

− Édesapám nyugdíjas, édesanyám pedig tanárnő. Van egy bátyám, Sándor. A családom mindig támogatott a céljaim elérésében. Bár a nagymamám gyakran intett: nagyon jó ez a zenélés, de azért tanulj fiam egy rendes szakmát is. Ettől függetlenül váltig állítja, hogy a zenei hallásomat tőle örököltem. Egyik dédapám Amerikába disszidált a családjával. Úgy tudom, ő is magas szinten művelte a muzsikálást.

− Vannak barátai?

− Ebből a szempontból szintén szerencsésnek érzem magam, hiszen a zenésztársaim egyben a barátaim is. Az együttes nagybőgősével, Ignácz Krisztiánnal, gyerekkorunk óta szoros a kapcsolatunk, a többiekkel az évek folyamán csiszolódtunk össze. Úgy gondolom, nem is működhetne másképp ilyen sikeresen a csapatunk.

− Hobbi?

− A szabadidőmben előszeretettel olvasok és keresztrejtvényt fejtek. Négy nyelven beszélek. Ezért az agyam tréningezése érdekében mindennap más nyelven írt könyvet olvasok. Angol, német, orosz és magyar kiadványok várakoznak az asztalomon. Mindenkinek ajánlom Alexandre Dumas Monte Cristo grófja című regényét. Nagyon erős karakterekkel bíró mű, sokat tanultam belőle. Ezenkívül szívesen sakkozom.

− Foglalkoztatja a politika?

− Megvan a saját politikai nézetem, de ezt nem szoktam megosztani a közvéleménnyel. A zenész dolga a szórakoztatás.

− Kitartó?

− Ha valamit elkezdek, azt végigcsinálom.

− Hogyan mutatkozna be egy ismeretlennek?

− Egy mondatban tudnám jellemezni magam: zenész vagyok.

− Vannak céljai?

− Régebben az volt a célom, hogy én legyek a világ legjobb harmonikása. Ehhez viszont túl sok mindent kellett volna feladni. Most már az egyensúlyra törekszem, illetve a zenélésre és a családra szánt idő optimális beosztására. Másik nem titkolt célom az olasz nyelv elsajátítása. Ha pedig már célról van szó, akkor szeretnék ellátogatni a földkerekség nevezetes helyeire is.

Hírek

  • Magyar zeneszerzők ungvári miniszobrai

    Talán nincs is olyan lokálpatrióta, aki ne hallott volna az ungvári miniszobrokról. A bronzból készült miniatűrök hamar Kárpátalja megyeszékhelyének népszerű látványosságává váltak. Az első ilyen alkotás 2010-ben tűnt fel az Ung folyó partján. Az azóta eltelt 14 év alatt több mint 60 miniszobor kész...

  • Kárpátalja anno: vadászaton a Kárpátokban

    A Kárpátalja anno rovatban korábban már írtunk J. Lányi András erdészről (itt), aki hosszú éveken át volt Bereg vármegyében a Schönborn uradalom főerdésze és vadászmestere. Ekkor szerzett tapasztalatait 1926-ban könyvben is megírta Kárpáti vadászélmények címmel. Emellett rendszeres...

  • A kárpátaljai Herkules – 125 éve született Fircak Kroton, a „bilkei erőember”

    Az emberek többsége büszke azokra a földijeire, akik híressé váltak. Nem véletlen, hogy az egykoron a világ legerősebb emberének tartott legendás bilkei erőember, Ivan Fircak (Kroton) születésének 125. évfordulóján a világhálón visszaemlékezések sora jelenik meg. A Kárpátalja régi és mostani képeken...

  • Kárpátalja anno: Amikor Munkácsy Mihály Munkácson járt…

    Bay Gábor beregsurányi születésű földbirtokos, huszárszázados, nyugalmazott munkácsi polgármester visszaemlékezése Amikor Munkácsy Mihály Munkácson járt… címmel a Kárpáti Hiradó 1943. január 3-i számában jelent meg. A személyes hangvételű írás 1882 márciusába repíti vissza az olv...

Események

Copyright © 2024 KMMI