Még kimondani is sok, de a szűkebb pátriámat jelentő Tiszapéterfalva és az önkormányzatához csatolt települések – melyek ugyanakkor „féltékenyen” őrzik önálló arculatukat és múltjukat – lassan 800 évesek lesznek. Igen, kedves olvasó, a tiszaháti „Ötközség” (így utólag elolvasva olyan, mintha a Gyűrűk ura Középföldének egy tartománya lenne, valahol a Megye és Rohán között) jövőre nyolcszáz esztendős lesz! Nyolc évszázad öröme, bánata, nyomora, gazdagsága előtt pedig illő főhajtással tisztelegniük a kései utódoknak.
E gondolatok motoszkálhattak Dupka György költő-helytörténész-gulágkutató-közösségszervező-tiszaháti lokálpatrióta fejében is, amikor Matl Péter jeles szobrászművészünkkel karöltve kitalálták, hogy „születésnapján” köztéri szobrokkal lepik meg Tiszabökényt, Tiszafarkasfalvát, Tiszapéterfalvát, Tivadart és Forgolányt. Az elhatározást aztán tett követte, és az elmúlt hétvégén nagyszabású ünnepség keretében avathatták fel az alkotásokat.
A szobrok avatóünnepség Weinrauch Márió ferences szerzetes szentmiséjével vette kezdetét, aki szentbeszédében a család és a megbocsájtás erejét ecsetelte, majd Tiszabökény központjában a Tiszacsillag kórus produkciója megnyitotta az avatóünnepségek sorozatát. A rendezvényen – melyet többek között megtisztelt jelenlétével dr. Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékpark bizottság elnöke, dr. Zubánics László történész, az UMDSZ elnöke, Vári-Fábián László Balassi-karddal díjazott költő, valamint Gyebnár István és Berkecz Mária, Magyarország Beregszászi, illetve Ungvár konzulja – Matl Péter ismertette a köztéri szobrok megszületésének nemmindennapi történetét.
Úgy alakult ugyanis, hogy a VI. Kárpátaljai Nemzetközi Szobrásztábor ideje alatt Spanyolországtól Csehországon át Ukrajnáig jöttek össze szobrászművész hölgyek,
akik a tábor során elkészített alkotásaikat ajánlották fel a Tiszahát falvainak. Tiszabökényben Jitka Kusova neves cseh szobrász Madonna-szobra, a helyi tájmúzeum udvarán Rhea Marmentini spanyol művész „Részekből az egész”, a családot ábrázoló alkotása, Forgolányban Olena Dodatko Egység nevű munkája, a tiszapéterfalvai önkormányzat előtt pedig Rostás Beáta egri szobrászművész Eger városának és az otthon melegének emléket állító szobra került átadásra.
Az ünnepség-sorozat során Dupka György kifejtette az alkotások által körbejárt tematikát, melynek
központi gondolata nem meglepő módon a család
– mint tudjuk, 2018 Magyarországon és a Kárpát-medence magyarlakta településein a család – és a megmaradás – éve volt. Matl Péter kifejezte abbéli reményét, hogy kezdeményezésük, melynek során ma már az egykori Monarchia területén Szkole városától Tarpáig állnak alkotásaik, hozzájárulnak ahhoz, hogy a tiszaháti falvakban olyan rendezett, esztétikai élményeket nyújtó közösségi terek alakuljanak ki, melyek emelik a települések összképének színvonalát, és nem elhanyagolható módon szimbolizálják a vidék soknemzetiségű arculatát, a nemzetiségek egymást tisztelő és megbecsülő viszonyát. A projekt külön érdekességének nevezte, hogy kizárólag női alkotók munkái kerültek átadásra, hiszen talán egy asszony gondolatai tudják legjobban megtestesíteni kézzelfogható formában a család szentségét. Gyebnár István Szilágyi Mátyás főkonzul üdvözletét tolmácsolta, és az akciót úgy értékelte mint kezdeményezést, mely a Tiszahát településeit a közép-európai kulturális élet térképén újabb színnel gazdagítja. Dr. Zubáncs László UMDSZ-elnök viszont sejtelmesen utalt arra, hogy ő biza most nem ismerteti e táj kisnemesi falvainak nyolc évszázados történelmét, hiszen az érdeklődők hamarosan kézbe vehetik a táj történelmi múltját részletesen bemutató kötetét, melyet nagy szeretettel és tisztelettel ajánl a téma iránt érdeklődőknek.
A szobrok felszentelését követően Tóth Bálint házigazda szimbolikusan vette át az alkotásokat, ígéretet téve, hogy a jó gazda gondosságával viszonyul majd azokhoz az általa irányított öt község.
Az ünnepség záróakkordjaként a helyi művészeti iskola növendékei kis műsor kereteiben mondtak köszönetet a települések legújabb ékességeiért.
