Móricz Zsigmond születésének 133. évfordulóján leplezték le a róla mintázott mellszobrot Börvelyben. A szoboravató ünnepség mellett a Petőfi Irodalmi Múzeum vándorkiállítását is megnyitották, valamint konferenciát is tartottak. Új szobrot avattak pénteken Börvelyben, Móricz Zsigmondét, és az örvendetes esemény köré kétnapos, eseményekben gazdag emlékünnepet is szervezett a nagykárolyi Kaffka Margit Művelődési Társaság és a nyíregyházi Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület, és főként az ünnep megálmodója, Végh Balázs Béla egyetemi adjunktus.
A pénteki nap református istentisztelettel kezdődött, az igét Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke hirdette.
Kevéssel dél után az ünneplők a templomból átvonultak az iskola elé, a leleplezendő szobor előtt Varga Sándor színművész köszöntött mindenkit, majd elszavalta Ady „Levél-féle Móricz Zsigmondhoz” című versét. Kiss Zoltán, Börvely új polgármestere (aki amúgy ugyanezen nap délutánján tette le esküjét) köszöntőjében kiemelte: örömteli, hogy a börvelyiek össze tudnak fogni, mikor szükséges, örömteli, hogy Petőfi után Móricz is szobrot kapott a településen.
Móricz Zsigmond mellszobrának leleplezése már az ünnepség elején megtörtént, a feladatot a két díszmeghívott, Markó Béla költő, irodalmár, az RMDSZ volt elnöke és Bölcskei Gusztáv kapták. Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke szólt ezután, ő a Móricz nyomán való összefogásra, együtt cselekvésre szólított fel. Sróth Ödön, a Kaffka Margit Művelődési Társaság elnöke költői szavakkal méltatta az írót, kiemelve, hogy régiónk mennyi fontos irodalmár bölcsője volt. Mercs István, a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület elnöke az otthon és az utazás köré fonta gondolatait, szerinte Móricz útjai során is hazament, most már Börvelyben végképp egyik otthonára lelt. Fülöp István, a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület elnöke Végh Balázs Béla egyik tanulmányából indult ki beszédében, majd levonta a következtetést, miszerint „ez Szatmár: nagyok és kicsik, Móricz és azok, akik őt is megihlették, szüleink, nagyszüleink”.
Markó Béla ünnepi beszédében többek között arról szólt (csatlakozva Sróth Ödönhöz), hogy Szatmár vidéke, illetve kibővítve: az Érmellék és Partium valóban rengeteg nagy nevet adott az irodalomnak, gondoljunk Károlira, Kölcseyre, Aranyra, Adyra, Kaffkára, és a sor még sokáig folytatható. „Van ennek a vidéknek valami titka, csodája, varázsa. (…) Azt tanácsolom a börvelyieknek, a szatmáriaknak, hogy becsüljék meg ezt a hihetetlen gazdag örökséget, amilyennel talán egyetlen más régió sem dicsekedhet.”
Prókai Gábor, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus képviselője tolmácsolta Bíró Lajos, a börvelyi Móricz-szobor alkotójának jókívánságait. A művész nem tudott jelen lenni az eseményen, mivel ugyanezen napon adták át Szepsin Szepsi Laczkó Máté szobrát, melyet szintén ő faragott.
A mintegy órás szoboravatót ünnepi ebéd követte, erre minden jelenlévő meghívást kapott. A „móriczi lakoma” (Gulyás Gabriella szavai) után a Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz-vándorkiállításának megnyitója következett, a tárlatot az iskola tornatermében állították fel. Gulyás Gabriella, a PIM operatív igazgatója felidézte azt a munkát, melyet Móricz Zsigmond igen nagy életművének eddigi feldolgozása jelentett, és ez a munka még mindig folytatódik. Elmondta, a vándorkiállítás 38. helyszíne Börvely, a 39. pedig Nagykároly lesz. (Nagykárolyba július 8-án szállítják át az anyagot, a kiállítást a Károlyi-kastélyban rendezik be. Károlyban amúgy a teljes anyag látható lesz, Börvelyben – helyszűke miatt – csak mintegy harmada tekinthető meg.)
A pénteki napot tudományos emlékülés zárta. Ezen az irodalomtudomány jeles képviselői, tapasztalt tudósok és fiatal kutatók egyaránt részt vettek, körüljárták Móricz Zsigmond életművét, különös tekintettel annak szatmári vonatkozásaira. A házigazda Végh Balázs Béla például Móricz Zsigmond és Börvely falu kapcsolatáról szólt előadásában, Hegyi Katalin muzeológus pedig a Partium az életműben betöltött szerepéről beszélt. Szombaton kirándulással folytatódik az emlékünnep, a vendégek a Károlyi-kastély, a grófi család kaplonyi kriptáját, a mezőpetri sváb múzeumot, valamint Ady és Kölcsey szülőházát látogatják meg Érmindszenten, illetve Sződemeteren.
