Írta: Orosz Veronika | Forrás: Kárpátalja.ma | 2022. május 07.
Cséke Adrienn – egy rendkívül kreatív, művészi és ezzel együtt energikus fiatal lány. Jelenleg a főiskola mellett segédszínészként tevékenykedik a beregszászi színházban. Évekkel ezelőtt nem is hitte volna, hogy egy színházlátogatás alkalmával megnézett meseelőadás mutatja meg neki az utat a világot jelentő deszkák felé.
– Hogyan kezdődött a színház iránti szereteted?
– Amikor először elmentem színházba. Körülbelül 10-11 éves lehettem, amikor a Kastankát játszották. Nagyon megfogott. Ezután nemsokkal meghirdették az újságban, hogy újraindul a Ficseri gyermekstúdió. Keresztanyám hívta fel rá a figyelmem, hogy ha szeretném, próbáljam meg. Megpróbáltam. Én voltam az első felvételiző. Vass Magdolna, Domáreckájá Júlia és Vidnyánszky Évike néni hallgatott meg. Egy verset és egy dalt kellett vinnem. Mivel sikerült a felvételi, ezért nagyon aktívan jártam színibe, nagyon szerettem és egy alkalmat sem hagytam ki!
– 15 évesen szerepet kaptál a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című előadásban, beugrószínészként. Hogy élted ezt meg?
– Én mindig a csendes figyelő voltam, viszont amikor egy meseelőadást próbáltunk, ott először éreztem azt, hogy kezdek felszabadulni. Akkor ízleltem meg mit jelent „játszani”. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül című előadásban egy kicsapongó, szeleburdi fiatal lány szerepét kellett átvennem. Akkor ezt még fel sem fogtam, mert nem tudtam, hogyan kezeljem a helyzetet. Viszont azt tudtam, hogy ez egy fontos feladat, és mivel rám bízták, azt precízen és mindent beleadva kell teljesítenem.
– Nagy benned a megfelelési kényszer?
– Igen! A többiek felé, a színház felé, de legfőképp magam felé! Szerintem ez mindig bennem fog maradni, hiszen ez a szakma erről szól. Illetve, ha lehetőséget kapok, akkor tudom, hogy nem szabad gondolkodnom, hiszen nem vagyok még abban a helyzetben, hogy válogassak. Rendkívüli alázattal próbálok tevékenykedni a szakmában.
– Amikor a helyettesítés véget ért, szomorú voltál?
– Akkor igen, mivel ez volt az első előadásom. Nagyon a szívemhez nőtt, de miután kaptam más szerepeket, sikerült elengednem a dolgot. Persze, most is nagy szeretettel gondolok vissza rá.
– Milyen előadásokban szerepeltél ezek után?
– A Chioggiai csetepaté következett, melyet szintén nagyon élveztem, még akkor is, ha egyetlen szót sem kellett szólnom. Ezek után a 12 hónap meseelőadás jött, melyet a gyermekközönség miatt szerettem. Rajkó Balázs Felvi.ua darabja pedig azért nőtt a szívemhez, mert minden mozzanatát együtt találtuk ki. Legutóbb pedig a Köszi, köszi… kabaréelőadáson dolgoztunk, amit azért szeretek különösen, mert ez az első, amiben egyedül is kell énekelnem. Jelenleg pedig két előadás is függőben van, amin dolgozunk.
– Felvételiztél a Kaposvári Színművészeti Egyetemre…
– Ez a dolog úgy sikerült, hogy nem sikerült. Amikor nem sikerült, akkor nagyon csalódott voltam. Haragudtam a világra és magamra is. Szerintem most is vannak bennem tüskék, de emellett nagyon örülök, hogy megpróbáltam, hiszen nagy hatással volt rám. A továbbiakban pedig nem kizárt, hogy újra megpróbálom.
– A kritikákkal hogy állsz?
– Attól függ, hogy ki mondja. Persze, ha a szemembe és nem a hátam mögött mondják, akkor azt elfogadom. Viszont nem biztos, hogy egyetértek vele, de mindenképp meghallgatom, és igyekszem megfogadni a pozitív kritikákat, és az építő kritikákat is.
– Ha éppen nem előadásokban játszottál, mi volt a feladatod?
– Segítettem a szervezésben és mindig azt csináltam, amire szükség volt. Volt, hogy nézőket engedtünk be, és a nézőtérrendezésben segédkeztünk segédszínész társaimmal, volt, hogy jegyet szedtünk, vagy plakátoltunk. Ezeket is nagyon szerettem, hiszen nagyon jó volt a hangulat. Volt, hogy fogadásoknál segítettem vagy nyomtattam. Ezért is szeretem a mi kis színházunkat úgy, ahogy van. Nem csak azt a részét, amikor ki kell állni a színpadra, és ott megvilágítanak, amikor a középpontban vagyok, hanem pont azok miatt a dolgok miatt, amit más nem lát, amik a színfalak mögött vannak.
– Iskola és színház szempontjából hogyan élted/éled meg a karanténidőszak, illetve a háború eseményeit?
– Mivel főiskolás vagyok a színház mellett, azt kell mondanom, hogy eddig egy évet jártam összesen főiskolára jelenléti oktatásban, a többit sajnos online oktatásban folytattam és folytatom a vírushelyzet és a háború miatt. Mire kialakult volna a kis közösségünk, ami véleményem szerint egy fiatal életében nagyon fontos, bejött a vírushelyzet. Harmadévesek vagyunk, és szerintem mély kapcsolatot, sem egymás között, sem pedig a csoport és a tanárok között nem sikerült igazán kialakítanunk. Mindig volt/van valami, ami félbeszakítja az oktatást, és át kell eveznünk online vizekre. A színházzal kapcsolatban pedig nyilván mindenkinek kellemetlen a helyzet. A társulat egésze számára. Igyekszünk kitartani, bizakodni és megpróbáljuk kihozni belőle a legjobbat!
Életének 97. évében, 2026. augusztus 8-án hajnalban elhunyt dr. Lizanec Péter nyelvészprofesszor, az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Filológiai Tanszékének meghatározó oktatója, a Hungarológiai Központ volt igazgatója, a filológiai tudományok doktora, Ukrajna Érdemes Tudósa, valamint a Kárpátaljai Ma...
Vidékünk egyetlen más középkori erődítménye sem járt be olyan kacskaringós történelmi utat, mint az ungvári vár. Háromszor, három különböző helyen építették fel, teljesen más várépítési stílusokban, és legutolsó, mai helyén is számos átalakítást ért meg. Ismerkedjünk hát meg kalandos történetével!
A Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület számára kiemelten fontos, hogy a fiatal generációk megismerjék és továbbvigyék szűkebb pátriánk kulturális örökségét. Ennek jegyében jelent meg idén legújabb kiadványunk, Tóthné Espán Margaréta Asztélyból perecet, Beregről szőttest, Csongorról seprűt – ...
Tóth Péter Lóránt kunszentmiklósi versvándor-tanár több mint egy évtized alatt huszonhárom országba, közel nyolcszáz településre jutott el, hogy sok százezer diáknak és felnőttnek közvetítse a magyar irodalmat. Kárpátaljára már tizenhárom éve rendszeresen ellátogat, megyénkben közel nyolcvan települ...
