Hogyan lesz a vesszőből használati tárgy, a csuhéból virág, a fonalból szőttes? Ezekre a kérdésekre saját munkájuk közben kaphattak választ azok az iskolások, akik részt vettek a Nagyberegi Tájház nyárzáró foglalkozásain. A szeptember 14–18. között megrendezett Nyári élmények a Nagyberegi Tájházban című programsorozat alkalmai a hagyományos kézművesmesterségek megismerésére kínáltak lehetőségek.
A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet rendezvényén a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum négy osztályának tanulói és a Nagyberegi Dobrai Péter Líceum diákjai is bekapcsolódtak a foglalkozásokba. A program összeállításakor a szervezők arra törekedtek, hogy olyan tevékenységekkel ismertessék meg a fiatalokat, amelyek egykor a mindennapi élethez tartoztak, ma azonban már ritkán találkoznak velük.
A kézműves-foglalkozásokon többféle alapanyaggal és eljárással dolgozhattak a gyerekek. Markó Veronika segítségével a vesszőfonás fogásait gyakorolták, emellett szárított virágokból díszeket és kopogtatókat készíthettek. Kepics Andrea a bútorfestésbe vezette be az érdeklődőket, illetve makramézással karkötők és kulcstartók születtek. Gogola Éva irányításával a kukoricacsuhé megmunkálását próbálták ki: a levelekből virágot formáltak.
Nagyberegen a szövésnek is helye volt a programban. A beregi szőttes készítéséhez kapcsolódó tudást Gál Adél, a tájház programkoordinátora hozta közelebb a tanulókhoz. Bemutatta a szövőszék működését, majd a gyerekek maguk is odaülhettek az eszközhöz, hogy kipróbálják a munkát.
A foglalkozások a konyhai hagyományokra is kiterjedtek. Olasz Piroska a csigatészta formázását tanította, Derceni Lévai Irén vezetésével pedig kürtőskalácsot készítettek az iskolások. Az elkészítés folyamata éppúgy része lett az élménynek, mint a kóstolás.
Gál Adél beszámolója szerint a gyerekek érdeklődően és tevékenyen vettek részt a programokon. A vesszőfonásnál például azt is megtapasztalhatták, hogyan kell bánni az anyaggal, hogy az hajlítható és alakítható legyen. A koordinátor a sorozat célját abban jelölte meg, hogy a mesterségek bemutatása mellett az alkotás öröméből is átadjanak valamit a fiataloknak. A saját kezű munka ehhez közvetlen tapasztalatot adott.
A tájház udvarán közben a mozgásé és a játéké volt a főszerep. A napsütéses időben előkerültek a gólyalábak, valamint a csigahúzó, célbadobó és más ügyességi fajátékok. Így a kézműves-foglalkozások között közös játékra is jutott idő.
A Nagyberegi Tájház élő tájházként működik, így a hagyományok megőrzését azok gyakorlati bemutatásával és továbbadásával kapcsolja össze. A nyárbúcsúztató rendezvény is ezt a törekvést szolgálta a több mint kétszáz éves épületben és annak udvarán. A rendezvényt a Pro Cultura Subcarpathica valósította meg a Csoóri Sándor Program keretében, a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával.
A szervezők elmondása szerint a szeptember 18-án záruló programsorozat után szüreti foglalkozással kezdődik majd az őszi évad, ahová szintén várják a környékbeli iskolásokat.