Szerenád május éjszakáján – „Csak egy kislány van a világon…”

Sokan tartottunk tőle, hogy a járványhelyzet miatt, mint annyi más dolog mostanság, a májusi szerenád is átkerül a digitális térbe, hogy jobb híján ily módon köszöntsék fel kedvesüket a férfiak. Akadt persze erre is jócskán példa, hisz akiket például nagy távolság, vagy egy határ választ el a másiktól, azok csak ily módon nyilváníthatták ki gyengéd érzelmeiket a másik felé.

Aztán aki ezen a gyönyörű májusi éjszakán hacsak résnyire is nyitva hagyta hálószobájának ablakát, megtapasztalhatta: a férfitársak közül sokan gondolták úgy, hogy ennek a szép alkalomnak ilyen körülmények között sem szabad elmaradnia. Mint a legnépszerű közösségi oldalon feltett fotókon látszik, sok zenész nyakában ott lógott a szájmaszk, s a háziak is tisztes távolságra álltak a muzsikusoktól. Bizony, ha a május első éjszakáján adott zene elmarad, akkor megint szegényebbek lennénk egy szép szokással. Jó tudni, megyénk a Kárpát-medence azon kevés vidékeinek egyike, ahol ez a jeles alkalom még fennmaradt. A szokás apáról fiúra száll. Egyesek magyarázatként beérik csak annyival, hogy mindez több évtizedes elzártságunk következménye, ám vagyunk egynéhányan, akiknek meggyőződése, hogy ennél többről van szó: éppen a sok ország- és hatalomváltás miatt a Kárpátalján élők tudatalattijába erősen beleivódott, hogy hagyományaink tartanak meg bennünket, s azokhoz ragaszkodni kell. S bár a május éjszakai zenés köszöntő szokása a városi polgárság köréből szivárgott le a falunk élőkhöz, csakhamar részévé ennek a kultúrának. S hogy értékként kell tekintenünk rá, azt az is bizonyítja, hogy másoknak is felkelti az érdeklődését. Néhány évvel ezelőtt a beregi Tiszahát falvaiba ukrán turisták érkeztek kifejezetten egy ilyen alkalomra. De fogadott már Borzsova, Vári, Bene stb. olyan magyarországi csoportokat, ahol már nem tartják ezt a szokást.

Pedig mi lehet ennél gyönyörűbb? A májusi szerenád telke van romantikával, gyöngéd érzelmekkel, melyeket a kedvesünk ablaka alatt felcsendülő dallamok közvetítenek. A repertoár valamelyest változó, hisz valamennyi nemzedék hozzáteszi a már meglévőhöz a saját kedvencét. Természetesen vannak kihagyhatatlan számok. Ezek közé tartozik természetesen a „Szeretnék május éjszakán, letépni minden orgonát”, a „Szeretlek én, jöjj vissza hozzám” vagy az „Akácos út”. Valószínűleg ennek az alkalomnak köszönhető, hogy néhány da nem ment feledésbe. Ilyen a múlt század ötvenes éveinek nagy romantikus slágere, a „Midőn Havannában hajóra szálltam én”, a „Rózsafa virít az ablakom alatt”, a „Szeretni bolondulásig” vagy akár a „Csak egy kislány van a világon”. A repertoár klasszikus darabjának számít a „Kicsi, gyere velem rózsát szedni”, vagy a „Jaj de szép kék szeme van magának”.

Az ilyenkor elhangzó dalok kiválasztását, azt, hogy azok milyen sorrendben csendüljenek fel, a gavallérok többnyire a muzsikusokra bízzák. Ám gyakran vannak külön kérések is – magyarázza Halász Bertalan, a Kárpát-medence szerte ismert Sodró népzenei együttes harmonikása. – S velünk már olyan is előfordult, hogy a legény megtanulta a dalt, s azt ezen a feledhetetlen estén zenei kíséretünkkel előadta szíve választottjának ablaka alatt. s hogy a lámpaláz miatt ne történjen semmi probléma, azért az ifjú az A4-es lapra kinyomtatott szöveget ott szorongatta a markában… Ezért is oly nagy élmény minden ilyen alkalom a jelenlevők számára, beleértve a zenészeket is.

Mostanság mi módon fogadják a hölgyek az éjjeli zenét?

Valljuk be, hogy ez idő tájt túlságosan jelentősek a kinti előkészületek ahhoz, hogy bent a házban a lakók ezt ne vegyék észre. Mert ne feledjük, hogy a szerenád csak egy része ennek a romantikus estének. Az udvarló ugyanis gyakran májusfát is állít, vagy legalább feldíszíti a kaput.

No és újabb szokás szerint díszes kosarat ajándékoz kedvesének.

Igen, ez többnyire már a zeneszámok elhangzása után történik. Most módom volt megfigyelni, hogy míg Beregvidéken ebbe a szépen fonott kosárba szalaggal feldíszített édességek meg pezsgő kerül, a Felső-Tisza-vidéken viszont inkább hatalmas csokor foglalja el a hely nagyobb részét a szintén elmaradhatatlan pezsgő mellett.

E jeles alkalom nem megterhelő a muzsikus számára?

Idén Galgóczy Martin prímás barátommal vágtunk neki ennek az éjszakának, hogy a rokonok, barátok, ismerősök felkérésének eleget tegyünk. Este nyolc órakor indultunk el Beregdédából, s közben jártunk Gáton, Beregszászon, s még megfordultunk néhány közeli településen. Majd autónkkal a Felső-Tisza-vidéknek vettük az irányt, hogy eljussunk ennek is az egyik legkeletibb végébe, Aknaszlatinára. Természetesen Visket sem hagyhattuk ki. Kemény 8-9 óra és több mint húsz fellépés van mögöttem, de ismételten csak azt tudom mondani: a májusi éjjeli zene sajátos egyedülálló műfaj. Hatalmas élmény a benne résztvevő zenészenek is.

Remélem, sokáig fennmarad.