Régi tárgyak: a mosószék

Írta: Gál Adél | Forrás: | 2021. december 03.

A napi munka közepette gyakran azt veszem észre, hogy csak ülök a számítógép előtt, és valami hiányzik. Hiányzik a friss levegő! Borongós és szeles az idő ma, de azért jól esik lesétálni és a szabadban lenni. És miért, miért nem, de séta közben eszembe jutott egy gyermekkori élmény. Mégpedig a Borzsa-part, ahová kislánykoromban nyaranta jártam a szüleimmel. Na, persze nem mindig a fürdés volt az elsődleges cél. A „nagymosás” miatt is oda mentünk.

Régi tárgyak: a mosószék

A nagymosás alatt értem a pokrócok, szőnyegek tisztítását, mely a folyóvízben sokkal egyszerűbb és hatékonyabb volt. Erre napokig készültünk. Édesanyám összeszedte a piszkos pokrócokat, földre valókat és minden egyéb nagyobb darab mosnivalót. Bekészítette a szappanokat, a kefét. Édesapám pedig előszedte a mosószéket.

A mosószék volt a szabadban végzett mosás munkaterülete. Általában fából készült, téglalap alakú alkalmatosság volt, négy becsapolt lábbal. A folyóba állított mosószéken mosósulyokkal mostak egykor. Nem volt tökéletesen kidolgozott. A felülete viszont simává vált a sok mosástól. A pokrócokat erre terítették, így könnyen kidörzsölhették a foltokat. A nagyobb darabok lelógó vége pedig a vízben ázott. Az otthoni mosásnál persze nem használták.

Folytatva a történetet, az összepakolt pokrócokat, mosószéket és minden egyebet a szüleim felpakoltak egy traktorra vagy szekérre – éppen amilyen fuvar akadt. Nemcsak mi mentünk, hanem az egész szomszédság. Együtt indultunk kora reggel a folyóra mosni. Hosszú út vezetett odáig a mezőn keresztül. Sokat zötykölődtünk, míg odaértünk. A felnőttek aztán egész nap serénykedtek, mi, gyerekek pedig játszottunk, pancsoltunk egy jót. A segítségünk abban merült ki, hogy a kimosott pokrócokat szétterítettük a füvön, a nap végén pedig a tiszta, száraz darabokat összeszedtük, összetűrtük. És indulhattunk haza. Talán ez volt a legfájóbb, hogy az egész napi mókázás után ott kellett hagyni a Borzsát, a szabadságot.

Az utóbbi években a mosószék kiszorult a használatból. A kamrák mélyén porosodik, esetleg állványként szolgál. A folyóra sem jár már senki mosni. Sajnos fürdeni sem. Az emlék viszont megmaradt, s egy élménnyel gazdagabbnak érzem magam.

Hírek

  • Magyar zeneszerzők ungvári miniszobrai

    Talán nincs is olyan lokálpatrióta, aki ne hallott volna az ungvári miniszobrokról. A bronzból készült miniatűrök hamar Kárpátalja megyeszékhelyének népszerű látványosságává váltak. Az első ilyen alkotás 2010-ben tűnt fel az Ung folyó partján. Az azóta eltelt 14 év alatt több mint 60 miniszobor kész...

  • Kárpátalja anno: vadászaton a Kárpátokban

    A Kárpátalja anno rovatban korábban már írtunk J. Lányi András erdészről (itt), aki hosszú éveken át volt Bereg vármegyében a Schönborn uradalom főerdésze és vadászmestere. Ekkor szerzett tapasztalatait 1926-ban könyvben is megírta Kárpáti vadászélmények címmel. Emellett rendszeres...

  • A kárpátaljai Herkules – 125 éve született Fircak Kroton, a „bilkei erőember”

    Az emberek többsége büszke azokra a földijeire, akik híressé váltak. Nem véletlen, hogy az egykoron a világ legerősebb emberének tartott legendás bilkei erőember, Ivan Fircak (Kroton) születésének 125. évfordulóján a világhálón visszaemlékezések sora jelenik meg. A Kárpátalja régi és mostani képeken...

  • Kárpátalja anno: Amikor Munkácsy Mihály Munkácson járt…

    Bay Gábor beregsurányi születésű földbirtokos, huszárszázados, nyugalmazott munkácsi polgármester visszaemlékezése Amikor Munkácsy Mihály Munkácson járt… címmel a Kárpáti Hiradó 1943. január 3-i számában jelent meg. A személyes hangvételű írás 1882 márciusába repíti vissza az olv...

Események

Copyright © 2024 KMMI