321 évvel ezelőtt, 1703. július 14-én aratta első győzelmét II. Rákóczi Ferenc a tiszabecsi révnél. A fejedelem úgy fogalmazott Emlékirataiban, hogy „ez volt az első, habár jelentéktelen összecsapás”.
Mégsem szabad lebecsülnünk az ütközet jelentőségét, hiszen a tiszabecsi győzelem volt a kibontakozó szabadságharc első sikeres állomása. A harc lefolyásáról Rákóczi Emlékiratai és egykorú jelentések, levelek alapján elég pontos ismeretekkel rendelkezünk.
A tiszaháti felkelők ellen mozgósított Szatmár és Ugocsa vármegyei nemesi felkelők a Tisza bal partján, Tiszabecsnél ütöttek tábort. Erősítésként egy bihari lovascsapat, valamint Reinhard és Kobilka császári kapitányok egy-egy gyalogos- és lovasszázada állt mellettük.
A tábor parancsnoka Csáky István bereg–ugocsai főispán volt, helyettese pedig Kende Mihály Szatmár vármegyei nemes, aki július 13-án felderítés céljából 20 magyar és 30 német lovassal átkelt a folyó jobb partjára, és Beregszászig hatolt.
Rákóczi hegyekből kibontakozó seregével 14-én érkezett Újlakhoz, s mivel gyalogsága lemaradt az árvíz okozta sáros utakon, csupán lovassága volt vele. A rév mindössze 15 német gyalogos által őrzött jobb parti hídfőjét könnyűszerrel elfoglalták, és így útját állták Kende Mihály felderítésből visszatérő csapatának.
Kende 50 lovasával a folyó kanyarulatába húzódott, és felvette a harcot a kurucokkal. A túlparti táborból további segítséget kaptak, és folyamatos tüzeléssel is támogatták őket. Négyórás küzdelemben háromszor verték vissza Ocskay László és Borbély Balázs huszárainak rohamát, ezért Rákóczi a gyalogság megérkeztéig már a harc szüneteltetését tervezte.
A kurucok zárt sorokban indított utolsó, lendületes támadása azonban meghozta a kívánt sikert: az ellenséget a Tiszába szorították. „A magyar lovasok bátorságát még a németek is megcsodálták.” Kende Mihály lovastul a folyóba fulladt többekkel együtt, a csatatéren pedig 8 német katona holtteste hevert. A kurucok vesztesége ennél valamivel nagyobb lehetett.
A tiszabecsi kuruc győzelem hírét az 1903-ban felállított, 1945-ben lerombolt, majd 1989-ben helyreállított Turul-emlékmű hirdeti Kárpátalján. 1905-ben Tiszabecsen, a református templom mellett is emlékoszlopot állítottak fel.
