Petőfivel Kijevben

Március 20-án ünnepi eseményre került sor a Bölcs Jaroszláv nevét viselő Ukrajnai Nemzeti Könyvtár 1. sz. olvasótermében (Kijev, Hrusevszkij út 1. sz.) – az ukrán fővárosban a szélesebb olvasóközönség számára is „bemutatkoztak” a Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából megjelent kétnyelvű kiadványok. 

Ebből az alkalomból egy kisebb küldöttség is felutazott Kárpátaljáról Kijevbe, hogy bekapcsolódjanak az ünnepi programokba. Magyarország Ungvári Főkonzulátusát dr. Cseh Áron vezető konzul és Albertné Simon Edina, kulturális ügyekkel foglalkozó konzul képviselték, velük utaztak Viktor Blaszlavec, a Kárpáti Kiadó igazgatója, dr. Zékány Krisztina és dr. Zubánics László, az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézetének tanszékvezetői. 

A március 20-i programok városnézéssel kezdődtek. Heizerné Hegedűs Éva kulturális és oktatási attasé szervezésében az UNESCO-világörökség részét képező kijevi kulturális tereket látogathattuk meg, ahol olyan részletekbe is bepillantást kaphattunk, amelyekbe nem feltétlenül jutnak el az „egyszerű” turisták. A Szófia-székesegyházban (teljes nevén az Isteni Bölcsesség székesegyháza) dr. Vjacseszlav Kornyijenko tudományos kutató, igazgatóhelyettes kalauzolásával nem csupán a színpompás freskókat és mozaikokat tekinthettük meg, de bepillantást nyerhettünk a székesegyház (amely egyszerre volt szakrális tér, iskola, illetve nagyfejedelmi reprezentációs helyszín) „mindennapjaiba” is – így az elemlámpa irányított fénye mellett végigkövethettünk az elmúlt ezer évben „elkövetett” grafitik egész sorát (legkorábbi „falfirka” 1018/1021-ből származik). A székesegyház belső tere az elmúlt évszázadokban végrehajtott átalakítások ellenére híven tükrözi a XI–XII. századi építészeti fogásokat, s szerencsére a várost sújtó háborús és természeti csapások ellenére megmaradt eredeti állapotában. 

A következő megálló az Aranykupolás Szent Mihály kolostor előtti tér volt, ahol a háború első hónapjaiban a Kijev külvárosaiban kiégett harci és személygépjárműveket állították ki. Kicsit odébb az emlékfalon hosszú sorokban a háborúban esett katonák és civilek arcképei láthatóak. A külügyminisztériumnak is helyet adó téren lévő szoborcsoport is állandóan visszaköszön a városba látogatók fényképein – a központi alakként kimagasodó Olga fejedelemasszony is golyóálló mellényt visel. 

A következő helyszín a Kijev-Pecserszki Főkolostor (Lavra) volt. Itt már nem volt akkora szerencsénk a nézelődéssel, mivel a szemerkélő eső mellé hamarosan felbúgott a légvédelmi sziréna is, így biztonságos helyre kellett vonulnunk. Rövid látogatást tettünk a Magyar-dombon, ahol megtekintettük a magyar honfoglalási emlékjelet. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani Szvitlana Kabysh, a nagykövetség munkatársa számára a szakszerű kétnyelvű útikalauzolásért. 

A délután a Bölcs Jaroszláv nevét viselők Ukrajnai Nemzeti Könyvtár folytatódott, ahol a Petőfi Sándor születése 200. évfordulója alkalmából megjelent kétnyelvű kiadványok ünnepélyes bemutatójára került sor. Sorra érkeztek a régi és új ismerősök (Magyarok Kijevi Egyesülete, Kárpátaljaiak Szövetsége, Etnopolitikai és Vallásszabadság Állami Bizottsága, egyetemi tudományos kutatók). 

Az eseményt Oleg Szerbin, a Bölcs Jaroszláv nevét viselő Ukrajnai Nemzeti Könyvtár vezérigazgatója és Heizer Antal, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete nyitották meg, akik röviden megemlékeztek az események apropójáról – Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójáról. A nagykövet úr külön kiemelte a Nemzeti Könyvtár együttműködési készségét, amelyet a jövőben szeretnék közös programokkal szorosabbá fűzni, s amely keretében egy több száz kötetből álló „Magyar könyvespolc”-ot adományoztak az intézménynek. A jövőben ez az állomány gyarapodni fog olyan ukrán, angol és más nyelveken megjelent kiadványokkal, amelyek Magyarországról és a magyarságról szólnak. Ezután Oleg Szerbin és Heizer Antal kézjegyükkel látták el az együttműködési szándéknyilatkozatot, majd megnyitották a „könyvespolcot” is. 

A délután további részében a bicentenárium alkalmából megjelent kiadványokról beszéltek a felkért előadók. A Modus Coloris Nemzetközi Civil Akadémia képviseletében Olena Kovalevszka beszélt azokról a programokról, amelyekben részt vettek. Mivel Magyar Árpád István ötletgazda és fő kivitelező egészségi állapota miatt nem tudott részt venni az eseményen, ezért munkatársa beszélt a 2023-as Petőfi-naptár, a „Petőfi és kortársai” című kiállítás és Petőfi Sándor válogatott költeményei című koncepciójáról és annak újszerű megközelítéseiről. A közelmúltban Beregszászban is bemutatott kiállításra küldött levelében Magyar Árpád István rövid betekintést nyújtott a verseskötet „megszínesítésének” hátterébe (ebből közlünk részleteket): „Magyar iskolába jártam, és nagyszerű tanítóimnak köszönhetően képes voltam értékelni Petőfi kiemelkedő költői tehetségét. Verseinek költőiségét, amelynek a természet által biztosított élénk harmóniája visszhangra talált a képzeletemben. Költői világa, verseinek színgazdagsága később utat nyitott előttem ahhoz, hogy érzékeljem a színek kölcsönhatásainak finomságait. Idővel pedig megértettem, hogyan lehet tükrözni egy szó színjelentéseit… A szemantikai formák színek általi megerősítése képi megformálásban, különösen most az esztelen háború szürkeségében nem engedi elsorvadni a reményt.” A kötetben minden versnek külön színszemantikai ábrázolása van, mi több, ezek az ukrán és a magyar változatnál is különbözőek lehetnek. 

Zubánics László történész, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke előadásában Petőfi Sándor és Tarasz Sevcsenko párhuzamaira hívta fel a figyelmet. Mint kifejtette: Petőfiből, a lánglelkű forradalmárból, a szovjet rendszer(ek) olyan igazi osztályharcost kreáltak, aki minden erejét, tehetségét a feudális rend felszámolására tette fel. Pedig, ha mélyebben elmerülve – ideológiai szamárvezetők nélkül – vesszük kezünkbe a versesköteteit, egy sokszínű, mindenkit megszólítani akaró és tudó költő képe tárul elénk. Ettől függetlenül mégis előfordul, hogy nemzeti ünnepeink alkalmából aktuális mondandónkhoz megpróbáljuk Petőfit is „hozzávarrni”, mint gombhoz a kabátot, sőt „saját képünkre és hasonlatosságunkra is megpróbáljuk Őt átmázolni”. De mit is kezdhet a születésének 200. évfordulója előtt tisztelgő kárpátaljai, illetve ukrajnai magyar Petőfi Sándorral? Ez különösen azok számára lehet nehéz, akik az 1991-es rendszerváltás előtt szocializálódtak, mivel számukra Petőfi személyével tették „fogyaszthatóbbá” a forradalom mámorát, amely a „létező szocializmus” kvintesszenciája is volt. Ugyanakkor Petőfi élete, munkássága a józanabbul fogalmazó, a közösség szellemi igényei iránt érzékeny kárpátaljai értelmiségiek interpretációjában olyan formákat (is) öltött, amelyek meghaladták a szovjet rendszer tűrőképességét. Ezért fontos Petőfi Sándort mindig reális időben és térben olvasni, ismerni és szeretni…

Zubánics László külön köszönetet mondott Magyarország Ukrajnai Nagykövetségének, amiért felkarolta a projektet, amelynek köszönhetően minden nagyobb könyvtárba is eljuthatnak Petőfi versei – magyarul és ukránul is. 

Zékány Krisztina, az UNE UMOTI magyar filológiai tanszékének vezetője Északkelet-Magyarország (a mai Kárpátalja) irodalmi hagyományait elemezte Gyöngyössy Istvántól Dayka Gáboron keresztül Kazinczy Ferencig. S bár Petőfi Sándor mindösszesen két napot töltött vidékünkön, maradandó nyomot hagyott irodalmi szemléletünkben. Nem állnak véletlenül szobrok és emléktáblák az Ungvártól Badalóig tartó útszakasz valamennyi állomása mentén. Ezek a március 15-i nemzeti megemlékezések helyszíneivé váltak, s bár néha történnek atrocitások, rongálások, a magyar nemzet nagy poétájának alakja továbbra is a szabadság kultikus alakja nálunk (is). S mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy Petőfi tisztelete a helyi nem magyar ajkú lakosság szívében is jellemző. Az eszmék, amikért küzdött, a szabadságvágya, az igazságkeresés értékessé tették a ruszin lakosság körében. S ehhez ma már adott verseinek ukrán fordítása is. Jurij Skrobinec ukrán költő, műfordító volt az első, aki számos Petőfi-verset ültetett át az ukrán és ruszin irodalomba úgy, hogy a leglényegesebb vonás el ne vesszen: a tűz. Petőfi tehetsége, szókimondása, lelkesítő sorai ma is táplálják a régió irodalomkedvelő közösségének hazaszeretetét. 

Ljudmilla Bacaj, az Ukrajnai Nemzeti Gyermekkönyvtár vezérigazgató-helyettese a Petőfi200 évforduló kapcsán szervezett országos programokról számolt be. Petőfi költői örökségének megismertetése, a kulturális és szellemi értékek, a világirodalom költői öröksége iránti tisztelet előmozdítása érdekében, valamint a magyar nemzeti költő születésének 200. évfordulója alkalmából Magyarország Ukrajnai Nagykövetsége - az Ukrán Nemzeti Gyermekkönyvtár, a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának Ukrán Szekciója, valamint az Ukrán Írók Országos Szövetsége közreműködésével - 2023-ban megrendezte és lebonyolította a „Petőfi szívdobbanásai a Dnyipro partján” című ukrán országos gyermek szavalóversenyt. A nagykövetség és az országos gyermekkönyvtár az idén, Tarasz Sevcsenko születésének 210. évfordulója kapcsán Petőfi és Sevcsenko versillusztrációs képzőművészeti pályázatot hirdetett "Hazámban" címmel. A Nemzeti Gyermekkönyvtár az elmúlt évben pedig felmérte az ukrajnai gyermekkönyvtári állományt is, így megtudhattuk, hogy Petőfi Sándor könyveinek száma az ukrajnai gyermekkönyvtárakban összesen 164 példány. A legtöbbjük, sajnos, orosz nyelvű – 102 példány (62,2 %), ukránul pedig – 62 példány (37,7%). Petőfi legtöbb könyve az Izmajili Központi Gyermekkönyvtár gyűjteményében (27 példány), az Odesszai Központi Gyermekkönyvtár gyűjteményében (26 példány) és Cserkaszi területen (17 példány) található. Az Ukrán Nemzeti Gyermekkönyvtár gyűjteményében Petőfi műveiből három ukrán nyelvű önálló könyvcím (32 példány), három világköltészeti gyűjtemény (22 példány), tizenöt gyűjtemény ukrán szerzők műfordításaiból (49 példány), huszonhat tankönyv és olvasókönyv (60 példány) található. Sajnos a világirodalom című tárgy tanterveiben ma már hiába keressük Petőfi műveit (2015-ig a János vitéz és számos verse még szerepelt a tankönyvekben). 

Viktor Braszlavec, a Kárpáti Kiadó igazgatója rövid bevezetőjében a kiadónak a XX. század második felében végzett tevékenységéről tartott rövid előadást. Ebben az időszakban önálló magyar szerkesztőség is működött, illetve kiváló fordítók is rendelkezésre álltak. Ezek egyike volt Jurij Skrobinec, aki nyelvérzékének és költői vénájának köszönhetően a leginkább szöveghűen adta vissza többek között Petőfi Sándor műveit is. A költő születésének 200. évfordulója alkalmából a Kárpáti Kiadó az Apostol című elbeszélő költeményt szerette volna újra megjelentetni, azonban ez forráshiány miatt majdnem meghiúsult. Ekkor sietett segítségükre Bacskai József, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának vezetője, aki nem csupán az Apostol, de a János vitéz kiadási költségeit is támogatta. Az utóbbi kiadvány a kétnyelvű újraközlés mellett kuriózum is egyben, hiszen hangoskönyvként is funkcionál, hiszen a felnőttek/gyerekek a részenként megtalálható QR-kóddal azokat mindkét nyelven meghallgathatják. A kötetet Réthy János festőművész grafikái illusztrálják. 

A könyvtári program végén Heizerné Hegedűs Éva kulturális és oktatási attasé mondott köszönetet a szervezőknek és a résztvevőknek, s tartott rövid tájékoztatót a közeljövőben megvalósítandó elképzelésekről.