A forradalom lánglelkű költője születésének 190. évfordulója alkalmából a Vérke-parti városban is megemlékezést tartottak a költő emlékét évtizedek óta ápoló Beregvidéki Nyugdíjasok Petőfi Sándor Egyesület szervezésében. Alig csendesedett el az újesztendő beköszöntét jelző petárdadurrogások, kezdetét vette a 2014-es kulturális évad is, amely hagyományosan az Arany Páva étterem előtt álló Petőfi-szobornál vette kezdetét. Az egybegyűlteket Csobolya József történész, az egyesület tagja köszöntötte, majd rövid történelmi emlékeztetőt tartott nagy költőnkről. Petőfi Sándor 1847. évi felvidéki útja során járt Beregszászban.
„Úti levelei”-ben erről így emlékezett meg: „Munkácstól egy jó etetés Beregszász. Közönséges mezőváros, van benne gót templom, megyeház és magyar kocsmáros, ami nagy vigasztalás (nem a templom, hanem a magyar kocsmáros), ha az ember három napig csupa zsidó kocsmákban hentergett.”. A városban való tartózkodás egyik szép emléke a Meleg dél van című vers is: Meleg dél van itt kinn a mezőben, Rakja a nap a tüzet erősen, Meleg dél van, meglippen a madár, A fáradt eb kiöltött nyelvvel jár. Két lyány gyüjti ott a széna rendét, Két siheder hordja a petrencét, Hej de nem telik nagy kedvök benne, Mert ilyenkor súlyos a petrence. Legjobb dolga van most a királynak, Vagy ott annak a gulyásbojtárnak; Király pihen aranyos karszéken, Gulyásbojtár kedvese ölében.
Beregszász, 1847. július 12.
A megemlékezést követően a jelenlévő társadalmi szervezetek (az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség, a Rákóczi Szövetség Beregszászi Városi Szervezete) képviselői elhelyezték koszorúikat a szobor talapzatánál. A megemlékezés a Szózat eléneklésével ért véget.
