Boldog Romzsa Tódor történetét dolgozza fel a beregszászi társulat új előadása
A budapesti Nemzeti Színházban mutatták be a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház legújabb előadását, a vértanúhalált halt, boldoggá avatott Romzsa Tódor püspök életét és a szovjet egyházüldözés éveit megidéző Boldogok, akik nem látnak című misztériumjátékot. A darabot Lukácsy György írta, rendezője Berettyán Nándor. Az előadás nem egyszerű történelmi dráma: a kárpátaljai magyarság megmaradásáról, hitről és kitartásról is szól – különösen időszerűen az országban dúló háború ötödik évében.
Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház megbízott igazgatója szerint az alkotókkal olyan kárpátaljai személyiséget kerestek, aki példát mutathat a jelen nehézségei közepette is. „Romzsa Tódor alakja, tevékenysége, helytállása és kitartása példa lehet számunkra is a háború ötödik évében” – fogalmazott, hozzátéve: az előadás egyszerre kíván emléket állítani a püspöknek és felmutatni azokat az erkölcsi kapaszkodókat, amelyek a kárpátaljai magyar közösséget ma is megtartják.
A beregszászi társulat számára a budapesti premier önmagán túlmutató jelentőséggel bír. Sin Edina hangsúlyozta: a Nemzeti Színház évek óta meghatározó segítséget nyújt abban, hogy a társulat teljes egységében működni tudjon, és a háborús körülmények ellenére is aktív maradjon. Mint mondta, abban bíznak, hogy ez a jövőben is így marad, s hamarosan Kárpátalján is bemutathatják az előadást.
A darab írója, Lukácsy György személyes lelki utazásként beszélt a munkáról. Elmondása szerint Romzsa Tódor története nemcsak történelmi, hanem mély lelki tapasztalat is, amely különösen közel áll hozzá hívő emberként. Hangsúlyozta továbbá, hogy a beregszászi társulat szellemisége, közösségi ereje és embersége végig meghatározta az alkotófolyamatot.
Berettyán Nándor nem most dolgozott először együtt a kárpátaljai színészekkel, ugyanis ő rendezte Zelei Miklós Hubertusz című darabját, melynek ősbemutatójára tíz évvel ezelőtt került sor a Vérke-parti városban. Számára az előadás személyes ügy is, hiszen ő is görögkatolikus. Szerinte Romzsa Tódor alakja azért fontos, mert olyan példát képvisel, amely könnyen eltűnhetett volna az emlékezetből, ha nem őrizték volna azt tovább. A rendező külön kiemelte, hogy a magyar nyelvű színház Kárpátalján nem csupán kulturális intézmény, hanem a közösségi önazonosság egyik bástyája. „Amíg van magyar nyelvű színház Kárpátalján, addig van magyar kultúra és magyar élet Kárpátalján, s úgy gondolom, hogy a legfontosabb magyar színház jelenleg a beregszászi magyar színház” – tette hozzá.
Az előadás után néhány másodpercig csend uralkodott a nézőtéren, mielőtt elkezdtek volna tapsolni. Sin Edina szerint ez annak a jele volt, hogy a közönségnek időre volt szüksége a látottak feldolgozásához. A darab ugyanis nemcsak egy püspök mártíriumát mutatja be, hanem azt a történelmi tapasztalatot is, amelyet a kárpátaljai magyarság generációkon keresztül hordoz: a megmaradás küzdelmét.
Az elmúlt évek háborús tapasztalata szinte észrevétlenül épült bele az előadásba. „Nagyon sokan kérdezik tőlünk, hogy mit csinálunk még mindig Kárpátalján négy év három hónap után, s erre logikus választ nem tudunk adni, csak lelkit: azt, amit próbálunk ebbe a történetbe is belesűríteni” – mutatott rá a beregszászi színház megbízott igazgatója, majd hozzátette: arra emlékeztet, hogy a történelem legsötétebb időszakaiban is a hit, az emberség és az összetartozás segítette túlélni a közösségeket.
Az előadás egy tágabb színházi gondolatkörhöz is kapcsolódik, amely olyan személyiségek életét kívánja színpadra állítani, akik a kereszténységért, emberségért és közösségük megmaradásáért vállaltak áldozatot. Ennek egyik korábbi példája volt a Hazatérés, amely Esterházy János sorsát dolgozta fel. Kárpátalján most Romzsa Tódor alakja került a középpontba, Erdélyben pedig Márton Áron neve merül fel hasonló erkölcsi és történelmi súllyal, míg Délvidéken egy, a közösség megtartásában évszázadok óta fontos szerepet vállaló szerzetesrend története kínálhat hasonló példát.
A produkcióban Vass Magdolna Romzsa Tódor édesanyját, Ilonát alakítja. A színésznő elmondása szerint szerepének legnehezebb kérdése az volt: miként képes egy édesanya megbocsátani a fia ellen elkövetett merényletet. „Annyi ilyen pici dolog van az életünkben nap mint nap, amit nem tudunk megbocsátani a másiknak. Beszélgettünk arról, hogy hogyan tudjuk ezt úgy végigvinni, hogy ne csak a tragédiáról szóljon, hanem arról is, hogy bizony ez az anya ugyanúgy megélt derűket is, nem csak szomorúságot, mert igényünk van rá és csak így tudunk túlélni. Ezt próbáltam én belevinni ebbe a szerepbe” – mondta.
Fornosi D. Júlia, aki a gyilkosságot elkövető Dorottyát alakítja, kiemelte: minden szerep esetében meg kell találni a saját igazságot, azt, hogy egy negatív szereplő milyen érvek mentén igazolja önmaga számára a tetteit, mi vezethette el addig, amit végül elkövet. Szerinte a darab egyik legfontosabb kérdése a szeretet és a megbocsátás kapcsolata: „A legfőbb parancsolat, amit kapunk a Jóistentől az, hogy szeressük egymást. És ha már szeretjük egymást, akkor meg is tudunk bocsátani. A szeretet és a megbocsátás nekem valahol összefonódik” – fűzte hozzá.
A produkcióban Vass Magdolna és Fornosi D. Júlia mellett Sőtér István, Szilvási Szilárd, Mónus Dóra, Gál Natália, Orosz Melinda, Szabó Imre, Ferenci Attila és Orosz Ibolya is színpadra lép.
Romzsa Tódor 1911-ben született Nagybocskón, a Máramaros vármegyei Rahói járásában görögkatolikus magyar családban. A huszti reálgimnázium után teológiai tanulmányait Rómában végezte, ahol 1936 karácsonyán pappá szentelték. 1937 júliusában tért haza szülőföldjére. Fiatalon az ungvári görögkatolikus egyházmegye püspöke lett. A szovjet megszállás után következetesen elutasította, hogy egyháza megszakítsa kapcsolatát Rómával, kitartásra és egységre szólítva papjait és híveit, emiatt a kommunista hatalom célpontjává vált.
1947-ben merényletet követtek el ellene: a lókai filiális templom felszenteléséről hazafelé tartó püspök lovaskocsiját Iványi közelében katonai teherautóval elgázolták, a sebesülteket pedig brutálisan megverték. A főpap súlyos sérülésekkel került a munkácsi kórházba, ahol a sikeres műtét után egy kórházi takarítónőnek álcázott KGB-ügynök – a darabban Dorottya – méreginjekcióval végzett vele. Romzsa Tódor halála 1947. november 1-jére virradó éjszakán állt be.
A merénylet célja a hívők megfélemlítése, a papok megtörése volt. A püspök 1947. november 4-i temetése gyásznap volt Kárpátalja görögkatolikusai számára. Romzsa Tódor püspök és vértanú által felmutatott és bejárt izgalmas életút rendhagyó és példaértékű. Munkássága az etnikumok közti ellentétek kibékíthetőségének is szép példája – magyar volt, de természetesnek tartotta, hogy mindegyik papjával, híveivel azok nyelvén beszéljen. A hitelességét igazolja, hogy II. János Pál pápa avatta boldoggá 2001. június 27-én.
A Boldogok, akik nem látnak egyszerre történelmi emlékezés és jelen idejű vallomás. A beregszászi társulat előadásában Romzsa Tódor története túlmutat önmagán: a hithez, identitáshoz és szülőföldhöz való ragaszkodás drámájává válik egy olyan időszakban, amikor Kárpátalján a megmaradás kérdése ismét mindennapi tapasztalat.
