Petőfi Sándor 197 évvel ezelőtt, 1823. január elsején látta meg a napvilágot. Szép hagyomány, hogy a költő beregszászi szobránál ünnepséget tartanak a tiszteletére. Idén is sokan érezték úgy, hogy részt kell venniük a rendezvényen.
A Szent Kereszt római katolikus kórus szolgálata után Csobolya József nyugalmazott történész elevenítette fel Petőfi Sándor életének, munkásságának eseményeit.
– Január elseje nemcsak az új év kezdetét jelenti számunkra, hanem nagy költőnk születésnapját is méltathatjuk, immár 1991 óta, amikor ide állították Petőfi szobrát. Nekünk Petőfi azt jelenti, amit az ukránoknak Tarasz Sevcsenko, az oroszoknak Puskin, hiszen minden nemzetnek van egy nagy költője. Petőfi 1847 nyarán hosszabb látogatást tett vidékünkön, járt Ungváron, Munkácson, Beregszászban, s útja alatt három verset írt itt. Ezekre mindmáig büszkék vagyunk, és gyermekeink is szívesen szavalják – jegyezte meg Csobolya József, majd felolvasta Reviczky Gyula Petőfi él című költeményét.
– Petőfi irodalmunk, történelmünk meghatározó személyisége. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy Magyarországon és az elszakított területeken, így Kárpátalján is utcák, terek vannak róla elnevezve, szobrok és emléktáblák hirdetik nagyságát – kezdte ünnepi beszédét Molnár D. István, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Beregszászi Alapszervezetének elnöke.
Hitt a szabadságban, a nemzet felemelkedésében, ezért úgy érezte, a versírás mellett harcolnia is kell.
Nekünk, Kárpátalján élő magyaroknak is hinnünk kell abban, hogy meg tudunk maradni, hinnünk kell abban, hogy amit teszünk, az hasznos, azzal hozzájárulhatunk a nemzet fejlődéséhez – hangsúlyozta a szónok.
A 2020-as esztendő első jeles ünnepsége a Szózat eléneklésével és Petőfi Sándor szobrának megkoszorúzásával ért véget.
