Különleges eseménynek adott otthont március 18-án a beregszászi Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ, ahol pászkaterítő-kiállítást és nagyböjti ételbemutatót szervezett a Beregszászi Magyar Görögkatolikus Esperesi Kerület.
A program az előszenteltek liturgiájával vette kezdetét, amely a nagyböjti időszak egyik meghatározó egyházi eseménye.
Ezt követően került sor a pászkaterítő-kiállítás megnyitójára, ahol a vendégek köszöntése után Magyarország Beregszászi Konzulátusának képviseletében Buczkó István vezető konzul szólt a megjelentekhez: „Sok szeretettel és megtiszteltetéssel köszöntök mindenkit, aki megjelent a mai ünnepi eseményen. Őszintén mondom, repes a szívem, hiszen egy gyönyörű helyen vagyunk, és öröm látni, hogy ilyen sokan eljöttek – ez is azt mutatja, hogy volt értelme létrehozni ezt a helyet. Két és fél, lassan már három éven át követhettem nyomon az épület kialakulását, és amikor először beléptem ide, még nagyon távol állt a mostani állapotától. Úgy gondolom, megérte a befektetett munka, hiszen mi, magyarok három dologból merítjük identitásunkat: anyanyelvünkből, kultúránkból – amelyre büszkék lehetünk – és hagyományainkból.”
A diplomata gondolatai után Szabó Irén, a nyíregyházi Görögkatolikus Múzeum igazgatója tartott előadást, amelyben részletezte a pászkaterítő funkcióját, identitásbeli szerepét, vallási mivoltát. Szabó Irén gondolataiban kitért a kárpátaljai pászkaterítők motívumvilágára is.
Az előadást követően Marosi István atya, az Ortutay Elemér Görögkatolikus Szakkollégium igazgatója szólt a résztvevőkhöz. Beszédében kifejezte háláját és köszönetét a kiállításra szánt darabok készítőinek és tulajdonosainak.
A résztvevők nemcsak a tárgyi örökséget csodálhatták meg, hanem betekintést nyerhettek azok szimbolikájába és készítési hagyományaiba is. A kiállítás keretében 18 egyházközségből 120 pászkaterítő volt megtekinthető.
A nap zárásaként ételbemutatóra került sor, ahol a nagyböjti időszak jellegzetes fogásait ismertették és kóstolhatták meg az érdeklődők a Csomai Görögkatolikus Egyházközségnek köszönhetően. Az ételbemutató során olyan finomságokat kóstolhattak meg a résztvevők, mint daráskáposzta savanyú káposztából, krumplisaláta böjtös majonézzel, fánk, szaggatott puliszka, tört paszulyos kenyér, lapcsinka, gombás fasírt, lencse, káposztás paszuly, suba.
Szabó Irén múzeumigazgató a sajtónak adott nyilatkozatában kitért a kárpátaljai magyar görögkatolikus közösség pászkaterítő-kiállításának különlegességére: „Ezek a terítők használatban lévő tárgyak, tehát itt nem a múlt rekvizitumait szemléljük, hanem egy élő hagyománynak, egy élő tradíciónak a tárgyi világát szemlélhetjük. Több faluból jött össze ez az anyag, és ha valakit a kézimunka, a textilmunkáknak a különlegessége érdekli, akkor érdemes megnézni ezt a kiállítást, hiszen a XX. századra jellemző hímzéstechnikákat, színhasználatot, anyaghasználatot, fonalhasználatot itt végig lehet szemlélni ezeken a tárgyakon.”
Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspöki helynöke a sajtónak adott interjújában az alkalommal kapcsolatban aláhúzta: „Amikor felmerült az ötlet, hogy pászkáskosárterítő-kiállítást szervezzünk, vagyis hogy összegyűjtsük a magyar vidékeken fellelhető terítőket, úgy gondoltuk, ne önmagában álljon, hanem adjunk neki méltó keretet. Így született meg a gondolat, hogy a papsággal és a falvakból érkező hívekkel közösen előszentelt liturgiát tartsunk. Ez a nagyböjt hétköznapjainak szertartása, amikor a korábban megszentelt kenyér és bor – Krisztus teste és vére – ünnepélyes keretek között kerül kiosztásra a hívek között.
Ennek az egésznek az üzenete számomra az, hogy még ha kisebb közösségekből is érkezünk, ketten, hárman vagy többen, akkor sem vagyunk egyedül. Ebben a feszült időszakban különösen fontos megtapasztalni az összetartozást. Összeköt bennünket nemcsak a közös sorsunk, hanem a kultúránk, a művészetünk, a hagyományaink is – akár a pászkáskosarak és terítők által, még akkor is, ha azok éppen máshol, akár távolabb vannak.
Hiszem, hogy létezik egy láthatatlan szál, amely összeköt bennünket: üzen a múltból, hogy vannak gyökereink; üzen a jelenben, hogy ezek a gyökerek ma is élnek; és üzen a jövőnek is. Különösen fontos, hogy a fiatal generáció is megismerje és megélje ezeket a hagyományokat. A kis kosarak, a terítők mind azt szolgálják, hogy a gyerekek lássák, megszokják és továbbvigyék mindazt, amit a szüleiktől, nagyszüleiktől tanulnak.”
A szervezők bíznak abban, hogy az ilyen alkalmak hozzájárulnak a kárpátaljai magyar görögkatolikus örökség megőrzéséhez, és a fiatalabb generációk számára is közelebb hozzák a nagyböjti és húsvéti szokásokat.
