Orémus Kálmán kárpátaljai származású író, költő, újságíró, publicista, blogger tavaly hunyt el tragikus hirtelenséggel. Éppen az újabb könyvének kiadásán dolgozott, amit sajnos már nem tudott megvalósítani, ez a munka már a családjára hárult. A család, a felesége dr. Orémus Marina vezetésével összegyűjtötte Kálmán írásait és még a tavalyi év végén magánkiadásban megjelentették egy vaskos kötetben, amelynek találó, ugyanakkor szomorú címe: Alkotni mindhalálig.
Nagy Zsuzsát, a könyv szerkesztőjét idézve: „E kötet pedig időtlenné tágítja az emlékezetet. Köszönettel tartozunk a családnak, akik a könyv megjelenését lehetővé, egy élet művét pedig közkinccsé tették.”
A könyvet május 16-án Nyíregyházán, a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár Kamaratermében mutatták be. Jó alkalom volt ez arra, hogy felelevenítsük, megidézzük Kálmán alakját, mindenki elmondhatta a vele kapcsolatos személyes élményeit. A rendezvény moderátora és kérdezőbiztosa Kováts Dénes újságíró volt, aki a felszólalások között felolvasott a kötetből. Derűs hangulatú, ugyanakkor vaskos megállapításokat tartalmazó, elgondolkodtató novellák, tárcák és humoreszkek hangzottak el. Kálmán jóérzékkel tapintott rá a dolgok lényegére, mesteri módon mutatta meg azok fonákságait, nem véletlen, hogy a világhálón, a Mondom a magamét című blogon népes olvasótábora alakult ki, az sem véletlen, hogy a Magyar Múzsa állandó szerzője volt, korai halálával pedig az örökös szerzője marad.
A könyvbemutatóval egybekötött megemlékezésen a családtagok, barátok, pályatársak, munkatársak, olvasók emlékeztek meg Kálmánról. A sort a lánya, Orémus Emese nyitotta meg, de ott volt a felesége, dr. Orémus Marina is. Balogh Géza, a Szabad Föld újságírója a szakmai tehetségét, az újságírói virtuozitását emelte ki. Dankó Mihály, a Kelet-Magyarország című lap nyugalmazott szerkesztője rámutatott arra, hogy Kálmán bárhová is került életében, nem okozott gondot számára a beilleszkedés, pillanatok alatt megszerettette magát, legyen az egy lakóközösség vagy munkahely. Ugyancsak a szakmai teljesítményét emelte ki Nyéki Zsolt, a Kelet-Magyarország jelenlegi főszerkesztője. Katzler Hilda költő megemlítette, hogy sajnos személyesen nem ismerte Kálmánt, de az írásain keresztül egy életvidám, emberbarát, nagytudású tollforgató alakja körvonalazódott ki a számára.
Jómagam még Kárpátalján vettem fel a kapcsolatot Kálmánnal, amikor kezdő újságíróként számos tanácsot, ötletet kaptam tőle. Sajnos személyesen csak a 2000-es évek közepén találkoztunk először, a budapesti székhelyű Kárpátaljai Szövetség balatonföldvári táborában. A Magyar Múzsához már én hívtam, ahol rendszeresen publikált, de a rendezvények szervezésében is sokat segített. Nem sokkal a halála előtt egy petneházi közös irodalmi program megvalósításán dolgoztunk. Kálmán egyike volt azon kevés kárpátaljai szerzőnek, akik alkotói munkásságuk során előszeretettel nyúlnak a humor eszközéhez.
A rendezvény kötetlen beszélgetéssel ért véget.